Hatályba lépett az első latin-amerikai környezetvédelmi paktum

A természeti erőforrásokban gazdag latin-amerikai térség egyúttal súlyos környezeti bűncselekmények helyszíne is. A legveszélyesebb térség a környezetvédők számára, illetve az ellenőrizetlen mértékben terjedő urbanizáció, az egyre gyakoribb illegális bányászat, valamint az állattenyésztési célú, túlzott mértékű kihasználás is fenyegeti.

Az ENSZ mellett működő Latin-amerikai és Karib-térségi Gazdasági Bizottság (CEPAL) által beterjesztett, korábban tíz ország által már aláírt megállapodás januárban kapta meg a hivatalossá válásához szükséges további két aláírást, Mexikó és Argentína részéről.

Alicia Bárcena, a CEPAL főtitkára a régióra nézve „rendkívül fontosnak” nevezte az egyezményt.

Az egyezmény mindazonáltal Kolumbiában nem lép hatályba, dacára annak, hogy Iván Duque elnök decemberben aláírta, mivel az ország kongresszusa továbbra sem ratifikálta. A jogalkotási folyamat azért rekedt meg, mert a kongresszus egyes tagjai nem értenek egyet a szöveg tartalmával.

A megállapodás ötlete a fenntartható fejlődésről szóló, 2012-es Rio de Janeiró-i nemzetközi konferencián merült fel, de egészen 2018 márciusáig várni kellett a megvalósulására, amikor is az egyezményt aláírták a Costa Rica-i Escazú városában.

A paktumban szereplő javaslatok célja, hogy szavatolják az információhoz való hozzáférést, ösztönözzék az állampolgárok és az igazságszolgáltatás részvételét környezetvédelmi ügyekben, valamint a környezetvédők védelmének terve is, amely úttörőnek számít.

A Global Witness nevű civil szervezet szerint a térség a legveszélyesebb a környezetvédők számára: tavalyelőtt világszerte 212 környezetvédő aktivistát gyilkoltak meg, közülük 148-at Latin-Amerikában.