Szemetet szedtek és fát ültettek

A Vásárúti és Felsővámosi Vadászszervezet és a Vásárúti községi hivatal szervezésében megvalósuló „Tegyünk többet környezetünkért” nevű akciót szombaton rendezték meg, aminek keretén belül a szemétgyűjtés és faültetés mellett izgalmas programokkal várták a családokat a faluszéli vadászlakban. Az egész napos rendezvény reggel 8 órakor kezdődött, amikor a szemétszedők kisebb csoportokban indultak el a találkozási ponttól, a vadászháztól a szélrózsa minden irányába. A munkához a zsákokat és a kesztyűket is a helyi önkormányzat biztosította számukra.

A gyermekes családok érkezését 9 órára várták. Voltak, akik kicsit késve érkeztek, de ez sem jelentett gondot ugyanis a betervezett játékos szemétszedést és hulladékismertetést egymás után többször is megismételték. Válogatott műanyag, papír- és egyéb szemetet szórtak szét a vadászház füves területére, amit a legkisebbeknek kellett a megfelelő zsákokba gyűjteniük. Mindeközben a falu határában tüsténkedő önkéntesek, akik a szemetet szedték sorra hordták be utánfutóikkal a szemközti hulladékudvarra a kint gyűjtött szemetet. Az egyik utánfutón egy tönkrement, szakadt kanapé díszelgett, amit a közös erővel tudtak csak leemelni, a többin leginkább tömött zsákok sorakoztak, amiket egy nagy konténerbe hajítottak be.

A hulladék játékos szelektálása után következett a rajzverseny. Kiosztották a ceruzákat, zsírkrétákat, valamint a lapokat, melyekre rajzolhattak és színezhettek is. Minden gyereknek, még a legkisebbeknek is készültek valami aprósággal, amiket a nap végeztével adtak át nekik. Összesen 35 rajz született, melyeket szőlőcukorral, kis üdítővel és egy-egy nápolyi szelettel jutalmaztak. Az ismeretterjesztő programok nagyja bent, a vadászházban zajlott. Kovács Ferenc, helyi vadász és Madarász Norbert, a vásárúti és felsővámosi vadászszervezet elnöke, a rendezvény főszervezője tartottak interaktív előadást a vadászok életéről, a vadnevelésről és védelmükről, valamint a kullancsveszélyről, miközben izgalmas kérdéseket tettek fel az kíváncsi gyerekeknek.

Az előadás után mesét vetítettek nekik, majd újra kiterelték őket a szabadba, hogy megnézzék a vadászkutya bemutatót és elültessék a fákat, melyeket még a délelőtti órákban hoztak a helyi Házi kertészettől. A gödröket gondosan kiásták előre és jól megöntözték, hogy a gyerekeknek már könnyű dolguk legyen az ültetéskor.

„Idén harmadik alkalommal rendeztük meg ezt a programot, de már több mint tíz éve szedjük a szemetet így csoportosan a falu környékén. A vadászok egyébként is egész évben odafigyelnek a környék tisztaságra. Az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha úgy próbálnánk meg propagálni a szemétszedést, hogy kihozzuk a gyerekeket is és itt a vadászlak udvarán szervezünk nekik programokat, foglalkozunk velük. Míg apuka szedi a szemetet, addig anyuka kint van a gyerekekkel. Az önkormányzat is támogat minket, használhatjuk a közös traktort is például. A vadászszövetség a helyet, a foglalkozást és egy-egy tányér ételt biztosított mindenkinek, aki részt vett a szemétszedésben. Aki kijött segíteni, az ingyen megebédelhetett”

– mondta el Madarász Norbert. A rendezvényen a Csemadok helyi alapszervezete és az önkéntes tűzoltóság tagjai is képviseltették magukat.

„A4-es képeket rögzítettünk a fákra Csallóköz vadfajairól, őzről, fácánról, vaddisznóról, nyúlról és rókákról. Különféle madarakról és vadnyomokról. Miközben az udvaron játszottak a gyerekek, ezeket is megnézegethették, megismerkedve a helyi vadállománnyal. Van itt kint vadászles, etető, trófeabemutató, amin láthatták a jellegzetes agancsformákat”

– tette hozzá az elnök.

A program alatt senki nem éhezett, nem szomjazott. Csaknem tíz fő dolgozott azon, hogy minden kihelyezett asztalon legyen szóda és üdítő, hogy ne fogyjon el a Boráros Enikő által késztett palacsinta, ne ürüljön ki a lángosos tál és mindig akadjon valaki, aki időről-időre megkeveri a bográcsban gőzölgő gulyást. A falu határáról visszaérkező önkénteseket, tűzoltókat, vadászokat és egész családjukat megvendégelték. A vadászháznál maradtak fontos információkat tudhattak meg a vadon élő állatoktól, tappancsuk nyomáról, szokásaikról és jellegzetes viselkedésükről. Minden jelenlévő vadásztól kérdezhettek a gyerekek, és a helyi óvónők is szép számmal képviseltették magukat, akiknek mindig volt egy-egy jó szava a legkisebbekhez is és nagyban hozzájárultak a programok levezetéséhez.