Hamarosan ismét uniós csúcstalálkozót tarthatnak

Brüsszel/Párizs/Berlin/London. Az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő ĺrország azt fontolgatja, hogy még június végéig, tehát egy héten belül összehívja a tagországok állam- és kormányfőit az Európai Bizottság új elnökének kijelölése végett. Egy ír illetékes tegnap Brüsszelben újságírókkal közölte: ĺrország konzultációkat folytat az uniós tagállamokkal, hogy felmérje a megegyezés esélyét. Ha úgy látja, hogy konszenzus alakul ki a bizottsági elnök személyéről, akkor június 27-re vagy június 30-ra összehívja a csúcsértekezletet. (Mindkét dátumot kérdésessé teheti, hogy június 28–29-én esedékes a NATO isztambuli csúcsértekezlete.) A huszonötök vezetői valószínűleg Brüsszelben ülnének össze. A 25 EU-tagállam első számú vezetői legutóbbi, múlt hétvégi brüsszeli csúcstalálkozójukon megállapodásra jutottak az unió első alkotmányos szerződéséről. Nem sikerült viszont ugyanezt elérniük a csúcs másik fő témájában, az EB következő elnökének kijelölésében, amelyet ezért néhány héttel elhalasztottak.

Franciaország és Németország be akarja határolni, mely országokból kerülhet ki az EB új elnöke. London elutasította az elképzelést. Először Jacques Chirac francia államfő fogalmazta meg, hogy Romano Prodi utódja nem jöhet Nagy-Britanniából, ĺrországból, Dániából, Svédországból, illetve a május elején felvett tíz új tagállamból. Chirac szerint a bizottsági elnöki posztra olyan országból lehet megfelelő jelöltet választani, amely ország hosszú EU-tapasztalatokkal rendelkezik, s részese minden jelentős EU intézményi kezdeményezésnek, azaz tagja a schengeni és az euróövezetnek. Gerhard Schröder német kancellár tegnap csatlakozott a francia elnökhöz. A kancellár szóvivője úgy fogalmazott, hogy nem kívánnak előfeltételeket szabni, de nehezen elképzelhető, hogy az új elnök ne az EU magját alkotó tagállamok valamelyikéből származzon.

Jack Straw brit külügyminiszter azonnal elutasította a francia–német elképzelést. Straw Franco Frattini olasz külügyminiszterrel tárgyalt Londonban, s az ezt követő sajtóértekezleten leszögezte: az Európai Unió alapszabályát kell követni, amely egyértelműen kimondja, hogy az EB elnökévé bármely tagország politikusa megválasztható.

Egyébként tegnap Brüsszelben uniós illetékesek leszögezték: egyelőre semmilyen formában sincs szó arról, hogy a jelenlegi Európai Bizottság esetleg ügyvivői minőségben működhetne tovább, ha az EU-tagállamok nem tudnának megállapodásra jutni következő elnökének személyéről. Hozzátették, hogy az elnök kiválasztása teljes mértékben a tagállamok dolga, ebbe a bizottság nem fogja beleütni az orrát. Október 31-én jár le a Romano Prodi vezette jelenlegi bizottság mandátuma, de a tagállamoknak már jóval ezt megelőzően megállapodásra kell jutniuk az utód személyéről ahhoz, hogy az Európai Parlamentben lebonyolítandó megerősítési eljárásra is maradjon idő. A bizottság illetékesei kérdésekre válaszolva emlékeztettek arra, hogy az elnök kijelölésének nincs kötött határideje. A tagállamoknak szem előtt kell tartaniuk azonban, hogy az újjáválasztott Európai Parlament a tervek szerint közvetlenül alakuló ülése után, július 21-én kíván szavazni az általuk kijelölendő elnökről.

A Prodi utódlása körüli bizonytalanság már a múlt heti csúcs előtt is kivételesen nagy volt, s a megállapodás kudarca után tovább nőtt. Az addigi két fő esélyes, Verhofstadt és Patten már közvetlenül a csúcs végén bejelentette, hogy eláll a jelöltségtől, a második vonalban viszont már korábban sem volt olyan politikus, aki ellen a tagállamok egy részének vagy az Európai Parlamentben többséget alkotó konzervatívoknak ne lettek volna kifogásai. Legutóbb Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője került szóba, s ő jelezte is, hogy nem utasítaná el a felkérést, ha konszenzus alakulna ki személye körül. Solanát azonban mindeddig az EU újonnan létrehozandó külügyminiszteri tisztségének első számú várományosaként tartották számon, és Jacques Chirac francia köztársasági elnök javasolta is erre a tisztségre a csúcson. Emellett továbbra is tartják magukat azok a találgatások, amelyek szerint végül maga Ahern bizonyulhat a mindenki számára elfogadható kompromisszumos jelöltnek, noha ő ismételten értésre adta, hogy nem pályázik erre a tisztségre.