Haiyan tájfun – A szerencsétlenség után az anarchia és a félelem az úr Taclobanban

Jonathan Salayco békésen sétálgatott a romok között, amikor két ismeretlen rávetette magát, megvágta a torkát és kést döfött a hasába, majd nyomtalanul eltűnt.
    "Még mindig a kezében szorongatta a játékautóját" – mondta el a taclobani vöröskeresztes kórház egyik nővére, ahová a fiút szerda reggel beszállították. A sérülései súlyosak voltak, de a túlzsúfolt kórházban, megfelelő felszerelés híján csak ideiglenesen tudták bekötözni. Szerencsére katonai helikopterrel egy másik szigetre tudták szállítani kezelésre.
    A Haiyan tájfunnak több száz, sőt akár ezer halálos áldozata is lehetett Taclobanban, amely a legtöbbet szenvedett a 300 kilométeres óránkénti sebességet is meghaladó széllökésektől. A humanitárius segély – lassú – érkezése ellenére lakosai áramszolgáltatás, víz és élelem nélkül a reménytelenség, a harag és a félelem érzésével is küzdenek a fosztogatások után.
    Kiéhezett és reménytelen túlélők élelemhez akarnak jutni mindenáron, míg a fosztogatók nemcsak alapvető fogyasztási cikkeket lopnak, hanem például televíziókat is.
    A rend helyreállítása érdekében a hatóságok mintegy 2000 rendőrt, katonát és a különleges erők tagjait vezényelték a szigetre, ahol torlaszokat állítottak fel a bűnözők megállítására. Kijárási tilalmat is bevezettek.
    A lövöldözések miatt szerdán elhalasztották a katasztrófa áldozatainak közös temetését – közölte a város polgármestere.
    Míg a valaha pusztító egyik legerősebb szélvihar tíz szomszédját ölte meg, Corazón Rubio orvos mégis a fosztogatásoktól fél.
    "A házakból elvitték a televíziókat. Ugyan minek? Hiszen nincsen áram" – mondta reményét vesztve a doktornő.
    A rettegő boltosok menekülőre fogták. "A taclobani kereskedők biztonsági okokból mind elmennek" – mondta Alfred Li, a helyi kereskedelmi kamara vezetője. Elmesélte, hogyan hatoltak be a szervezett bandák a raktárakba, elrabolva a legértékesebb árukat, a magányos fosztogatóknak pedig a maradék jutott.
    Ramon Caradang elnöki szóvivő az ABS-CBN televízióban nyugtatni kívánta a nézőket, szerinte a fosztogatásról és nemi erőszakról érkező hírek közül számos hamisnak bizonyult.
    Julian Bagawayan rendőrtiszt elmondta, hogy a Manilából küldött 150 fős rohamrendőri egység hétfő óta járőrőz Taclobanban, hogy betartassa a kijárási tilalmat és megakadályozza a fosztogatásokat.
    A taclobani kongresszusi központ alagsora még mindig tele holttestekkel. A sportcsarnokban lévő kimenekítettek többsége gyermek és nő, férfiak nincsenek. Sokan otthon maradtak, hogy védjék a házukat a fosztogatóktól. A menedékhelynek szánt épület maga is halálos csapdává vált: sokan az alagsorban a szökőárszerűen örvénylő vízben lelték halálukat. A menedéknek szánt betonházak sem tudtak ekkora viharnak ellenállni.
    A segítség is lassan érkezett. Külföldi segélyszervezetek elmondták: a források kimerültek a múlt hónapban Bohol tartományban történt földrengés után, a katasztrófa előtt a segélyek szállítását az ország déli részében a lázadókkal folytatott harcok akadályozták.
    A Fülöp-szigeteken, ahol pedig nem ismeretlenek a természeti katasztrófák, nem volt felkészülve a Haiyan tájfunra.
    Benigno Aquino elnök a CNN amerikai hírtelevíziónak nyilatkozva azonban védelmébe vette a kormányt, mondván, hogy az áldozatok magas száma nem a sikertelen kimenekítésnek vagy a segélyszállítmányok késlekedésének tudható be. "Azt senki sem gondolta, hogy ilyen erős lesz az országunkon áthaladó szupervihar" – mondta.
    Két nappal a vihar előtt a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége 240 kilométeres széllökések kísérte "veszélyes" tájfunt jelzett előre, amely Leyte és Samar tartomány felé tart. A médiában figyelmeztetést adtak ki és 750 ezer embert evakuáltak.
    A figyelmeztetés azonban gyakran süket fülekre talált. "Sokan nem hittek nekünk, mert olyan szép napos idő volt" – mondta el Jerry Yaokasin, Tacloban alpolgármestere.
    A segélyszállítmányok eljuttatása a túlélőkhöz szintén káoszba fulladt. A külföldi segélymunkások valósággal harcoltak, hogy felszerelést kapjanak, és biztosítsanak számukra legénységet a Fülöp-szigeteki katonai teherszállító gépeken, mert a kormány fontosabbnak tartotta, hogy a fosztogatás miatt katonákat vonultasson fel a hét végén a katasztrófa sújtotta területeken.
    A kongresszusi központban egészségügyi dolgozók látják el a sérültek zúzódásait és más sebeit. Sokan viszont élelmiszerhiányra és rossz higiéniai viszonyokra panaszkodnak. "Nem jönnek ide, mert attól tartanak, megbetegszenek a gyerekeik" – mondta az egyik evakuált.
    Az emberek továbbra is özönlenek a taclobani repülőtérre, ahol százak várnak, hogy feljuthassanak egy Cebuba vagy Manilába tartó gépre.
    "Úgy tűnik, a helyi kormányzat nem készítette fel az illetékeseket a magasabb és biztonságosabb vidékre történő kötelező evakuálásra" – mondta Doracie Zoleta-Nantes, a canberrai Ausztráliai Nemzeti Egyetem katasztrófa-szakértője.
    A tájfun gyakori jelenség a Fülöp-szigeteken, és a rossz minőségű falusi házak miatt nehezen elkerülhetőek a veszteségek. Évente átlagosan 20 tájfun sújt le a szigetországra, a Haiyan azonban már a 24. volt az idén.