Az iskolai vérengzésre úgy kell tekinteni, mint természeti csapásra a szociálpszichológus szerint

Mikor feltettük a kérdést Síklaki István szociálpszichológusnak, hogy hogyan lehet jól lereagálni egy az egész országot megrázó iskolai késes támadást, elsőre azt válaszolta:

sehogy.

Persze, a szakember elkezdte kifejteni reakcióját.

„Ilyenkor az alapvető értékek hangsúlyozása, megerősítése fontos – hiteles emberektől. És tudatosítani kell:

ez kicsit olyan, mint egy természeti csapás.

Az ember nyilván másként reagál rá, mert egy másik – egy gondolkodó, tudattal, személyiséggel bíró – ember követi el, és nem egy lélektelen természeti jelenségnek tudható be. De ettől még az ilyen típusú szörnyűségek alapvetően olyanok, mint egy természeti csapás. Vagyis nem kiszámítható, mégis bekövetkezhet” – mondta el lapunknak Síklaki, majd hozzátette, nem tehetünk mást, minthogy tudomásul vesszük és gyászolunk.

Kifejtette, azok, akiknek felelősségük ebben a szituációban megnyilvánulni, kettős problémával néznek szembe.

„Meg kell fontolniuk, hogy az ő helyzetükben, az ő megítélésük szempontjából mit célszerű megfogalmazni. Ez egy politikai kommunikációs kérdés. A tragédia felől szemlélve pedig nincs mit mondani.”

Meglátása szerint lényegében csak frázisokkal élhetnek az illetékesek, mint például: szörnyű tragédia, ezzel együtt kell élni, a világ, a természet, az ember ilyen. Szerinte mégis csak ezek hathatnak őszintének és hitelesnek.

„Az elvárás viszont az a társadalomtól, hogy találjunk okot, okozót, bűnbakot és szolgáltassunk igazságot. Ez egy teljesen természetes emberi reakció, csak éppen nincs sok köze a valósághoz.

Nincs értelme ilyenkor felelősöket és okokat keresni.

Előre nem látható pszichológiai viselkedésről beszélünk. Utólag persze mindenki magyarázatokat lát bele a történtekbe. De nincs magyarázat: mintha villám csapott volna a két áldozatba.”

Pszichológusi véleménye az, hogy nem lehet felkészülni és védekezni sem, de még tisztességesen igazságot szolgáltatni sem tudunk.

Önámítani tudjuk magunkat.

Szerinte a közvetlenül érintetteket csak a gyászban lehet segíteni, és ebben a rendszerszintű segítségnyújtás kiemelten fontos.

„De olyan okokat találni, amelyek alapján fel lehet készülni, hogy a jövőben ilyesmi ne következhessen be, lehetetlenség.”

A mostani helyzetben az utánzás, és valamiféle trend kialakulásának esélye a legnagyobb veszélyforrás.

„Évekkel ezelőtt Olaszországban divatba jött, hogy felüljárókról köveket, téglákat dobáltak le az úton haladó autókra. Ebből lett egy tragédia természetesen: eltalálták egy nő szélvédőjét és szörnyethalt. Ennek következtében nem az történt, hogy leálltak, hanem megnövekedett a következő hetekben az ilyen cselekmények száma. Ezek felfoghatatlan automatizmusok.

Vagyis van esély arra, hogy egy adott iskolai vérengzést más hasonló atrocitások követnek.

Ezek jönnek, és elmúlnak” – jelentette ki a szociálpszichológus. Úgy véli, a következő néhány évben még lesz ehhez mérhető vérontás Európában, aztán egyszer csak véget ér ez a hullám.

„Hogy mi vet majd ezeknek véget, nem lehet megmondani.”

Ahogy arról beszámoltunk, egy a lengyel határhoz közeli szlovák gimnáziumban késelés volt csütörtökön. Ketten meghaltak, egy személyt kórházban ápolnak. A 18 éves támadót elfogták.

A tragédia krónikája itt olvasható:

A Reggeli gyorsban is összegeztük a történteket: