Fogyasztó az akciók tengerében

Az eurózóna jelenlegi országaiban bár sok termék meglepően olcsóbb lett, az árak, kedvezmények és akciók tengerében eligazodni ma nehezebb, mint valaha. Ráadásul a felkészületlen vásárlót még a marketing-guruk „csapdái” is könnyen rabul ejthetik.

Elveszett támpontok

„Hiába vezették be már két éve az eurót, sokan még mindig márkára számolják át az árakat” – idézi a német Manager Magazin Thomas Bieler szakértőt, a Nordrhein-Westfalen-i fogyasztói központ munkatársát. „Ennek az oka, hogy még mindig nem érzik, mennyit is jelent valójában egy euró.” 2001 előtt, a márka évtizedei alatt a vásárlóknak automatikusan kifejlődött az „árérzékük”. Tudták, hogy a kenyér mennyire drága a vajhoz vagy a sonkához képest, és képben voltak, hány mountain-bike-ért vehetnének egy új Golfot. Ez a berögződött tudás ma még hiányzik.

A vásárlóknak azonban nem csak az átállás óta eltelt idő rövidsége okoz problémákat. Az elmúlt pár évben ugyanis nagyobb mozgás volt a termékek árkínálatában, mint húsz év alatt összesen. „Az árak alakulása nagyon vegyes képet mutat 2001 óta” – mondta Rainer Wezel, egy kölni székhelyű, fogyasztói szokásokat vizsgáló kutatóintézet vezetője. Jelentősen drágulás következett be a szolgáltató ipar egyes részein. ĺgy például a korábbinál lényegesen többet kénytelen fizetni az ügyfél, ha étterembe megy, tisztítószalonba viszi kabátját és autómosóba az új VW-t, esetleg szoláriumban kíván barnára sülni. Azt a feltevést, miszerint az euró bevezetése után sok termék drágább lett, a német Statisztikai Hivatal adatai is alátámasztják. A tej például 9,4 százalékkal került többe 2003 végén, mint három évvel korábban, a bárányhúsnál 13,4, a tojásnál és a zsemlénél csaknem 15, a tejcsokoládénál pedig 17,5 százalékos drágulást lehetett tapasztalni. Az euró bevezetése után a napi élelmiszerek ára közül a mézé ment fel a legjobban, csaknem 40 százalékkal.

Igaz, eközben egy sor termék ára drasztikusan csökkent. Egy átlagos színes tévé 10, egy kiló szőlő pedig csaknem 25 százalékkal került többe 2000 végén, mint tavaly karácsonykor, PC-ket pedig a három évvel ezelőtti ár harmadáért lehetett beszerezni.

Bojkott, sztrájk

A németeknél jóval hevesebb vérmérsékletű olasz fogyasztók sem mentek el szó nélkül az euró bevezetéséből eredő áremelkedés mellett. Reakciójuk meglehetősen radikális volt, hiszen a tavalyi évben több alkalommal hirdettek „vásárlásmentes napot”. Az akció keretében a fogyasztóvédők arra bíztatták az embereket, hogy „semmi reggeli briós és capuccino, ne telefonáljunk, ne üljünk taxiba, ne menjünk moziba, ne vegyünk cigarettát, ne utazzunk fizetős autósztrádán, ne menjünk fodrászhoz, egyszóval ne költsünk egy eurót sem.”

Az euró bevezetése óta folyamatos Olaszországban a panasz az elszabadult árak miatt. A napi szükségleti cikkek és az élelmiszerek esetében ez olyan mértékű, hogy a háziasszonyok közel 50 százalékos áremelkedést tapasztalnak. A hivatalos statisztikák szerint ugyanakkor az olasz infláció csak 2,8 százalékos, ám ez a tartós fogyasztási cikkek egyes csoportjainak köszönhető, miközben az élelmiszerek ára megugrott. Ezt elégelték meg a fogyasztóvédők, akik szerint luxuscikké vált a saláta és a paradicsom, duplájára emelkedtek az éttermi árak, nem ér semmit az emberek fizetése.

A termelők szerint egyedül a kereskedők felelősek a drágulásért. Mint képviselőik hangoztatják, nem ők emelték az árakat, így a legutóbbi nagyobb tiltakozás során például a fogyasztókkal együtt tüntettek a kereskedők és az euró ellen. Az euró bevezetése óta nem sikerült visszafogni a régi árak felfelé kerekítését. Ami korábban ezer líra volt, egy euró lett, vagyis majdnem a kétszerese.

Marketing-trükkök

A német fogyasztók egyre nehezebben igazodnak el az ingadozó árak dzsungelében. Dolgukat nehezíti, hogy az új pénznem bevezetése új lehetőségeket nyitott az ügyfelek tudatalattiját célba venni kívánó marketingszakembereknek. Sok termék ára euróban első pillantásra kedvezőnek tűnik, valójában azonban korántsem az.

Vegyünk például egy olyan terméket, amely – márkában kifejezve – 1,49 lenne, azaz nem érné el a marketing szempontból „mágikus” 1,50-es határt. Ez az új pénznemre átszámítva pontosan 76 centet jelent, sok helyen azonban mégis 79-ért kínálják az árut. A magyarázat kézenfekvő: az ár így is a 80 centes határ alatt marad és lényegesen kevesebb egy eurónál. Ahogy Wetzel mondta: „Ez már bizony pszichológia.” Sőt, nem csak ez. „Azok a termékek, amelyeket egyes áruházak kirívóan olcsóan kínálnak, valójában csaliként szolgálnak” – magyarázza a Wezel. Tehát aki eredetileg csak egy liter szuperáron kínált tejért megy be a szupermarketba, annak – ha már ott van – könnyen beszédül a kosarába egy szál csípőskolbász, egy tubus mustár vagy egy tábla tejcsoki. Utóbbiakért természetesen már normál, vagy akár emelt árat fizetünk. Ebből következik, hogy ami az egyik boltban kirívóan olcsó, az másutt drága, és persze fordítva. Az árkínálatot ma lényegesen nehezebb áttekinteni, mint korábban. Ráadásul az árak is gyakrabban változnak” – mondja Frank Weide, a berlini fogyasztói központ tanácsadója.

Full-time job

A fentiekből mi a tanulság a vevőre nézve? A 21. század bevásárlójának ma már nem elég csak osztani-szorozni tudni. Ami talán a legfontosabb: legyen képes az eladó fejével gondolkodni, s így sok pénzt, na meg értetlen rácsodálkozást takaríthat meg magának. Másodszor legyen fegyelmezett! Ne engedjen a kínálat csábításának, és ne felejtse el, miért is indult el eredetileg.

Harmadszor legyen képben az árakat illetően, értesüljön az akciókról, tudja, hol mit érdemes venni. Persze, azért ne vigye túlzásba: pár koronáért senkinek sem éri meg kilométereket utazni. Számolni, gondolkodni, csapdákat leleplezni, kínálatokat nyomon követni: mindez fokozott stressznek teszi ki az ezernyi más dologgal is bajlódó átlagembert. Nem csoda, hogy a profik a vásárlást lassan „teljes munkaidőt igénylő” elfoglaltságnak fogják fel.

Egyes szakemberek azt javasolják, hogy a fogyasztó viselkedjen úgy, mint egy vállalkozó, például alkalmazzon költségkontrollt. Vegyünk egy füzetet, és jegyezzük fel, mire mennyit költöttünk. ĺgy pontosan megtudjuk, mennyibe kerül havonta az étkezés, az utazás vagy éppen a szórakozás. A csak éves szinten felmerülő költségeket is ajánlatos havi szintre lebontani. ĺgy átláthatóvá tehetjük havi kiadásainkat, elkerülhetjük a túlköltekezést.

Mi várható?

Az Európai Unióhoz csatlakozó tíz ország polgárai attól tartanak, hogy a tagság jelentős áremelkedéssel jár majd, áll egy közelmúltban publikált elemzésben. Az EU-csatlakozó országokban tíz megkérdezett közül nyolc úgy véli, hogy az árak emelkedni fognak. Ezzel szemben mindössze egyharmaduk gondolja azt, hogy a csatlakozással emelkedik az életszínvonaluk is.