Egyedülálló összetartás

Az Európai Unió (EU) tizenöt – holnaptól huszonöt – európai országot magában foglaló nemzetközi szervezet, amely a világon csaknem egyedülállóan szoros politikai, gazdasági és kulturális együttműködéssel köti egymáshoz tagjait.

Az EU távlati célja, hogy az öreg kontinens minél több államának bevonásával teljes értékű politikai és gazdasági egységet hozzon létre, nem utolsó sorban azzal a törekvéssel, hogy vezető erővé nőjön a harmadik évezred politikai térképén.

Az Európai Unió már ma is csaknem hibátlanul működő piacnak tekinthető, más államokkal szembeni fellépése gazdasági téren egységes. A teljes – politikai – egységhez azonban még hosszú út vezet, tekintve, hogy külpolitikai és igazságügyi kérdésekben a tagállamok nemzeti érdekei sokszor távol állnak egymástól, és sokszor nem is látszik esély összebékítésükre.

Az EU aprólékosan kidolgozott, komoly intézményrendszerrel dolgozik. Saját parlamentje, végrehajtó és döntéshozó testülete van, ezek azonban jócskán különböznek a nemzeti parlamentek és kormányok fogalmától. A fontos döntéseket ugyanis a tagállamok szakminisztereiből álló tanács hozza, míg végrehajtásukért egy központi testület, az Európai Bizottság felel. A választott tagokból álló Európai Parlament hatáskörét folyamatosan bővítik, de szabályozási és vétójoga még ma is korlátozott. Az EU saját jogi hatósággal – Európai Bíróság –, gazdaságirányító és koordináló szerepű bankokkal – Európai Központi Bank, Európai Beruházási Bank –, illetve gazdaságellenőrző szervezettel – Európai Számvevőszék – rendelkezik.

Az intézményrendszer garantálja az unió zökkenőmentes működését, gyenge pontja viszont az, hogy javarészt hat országra tervezték, és a bővülő unió igazgatására már nem lesz képes a jelenlegi formájában.

Az Európai Unió egységét a nemzetközi szolidaritás garantálja. Az EU-politika egyik alapeleme, hogy a szegényebb tagországokat gazdaságilag minél gyorsabban felzárkóztassák a gazdagabbakhoz. Az EU sajátos belső segélyezési rendszerrel (az úgynevezett strukturális és kohéziós alapokkal) rendelkezik, amely – a csatlakozási szerződéssel együtt – garantálja, hogy az újonnan belépő kelet-európai államok anyagi segítségre is számíthatnak felzárkózásukig.

Az EU ma is a gazdagság és jólét jelképe és eszköze. Tagsága azonban ezen jóval túlmutató előnyökkel jár – közülük ma kiemelten fontos a demokratikus rend és a kontinens biztonságának erősítése.

Az Európai Uniót kettős politikai törekvés jellemzi. Egyrészt tagjai azon fáradoznak, hogy minél szorosabb egységgé forrasszák az intézményt, mert úgy nagyobb befolyásra tehet szert a világpolitika rendszerében. Másfelől a tagországok mereven ragaszkodnak nemzeti érdekeikhez is, amelyeket kulcskérdésekben csupán a legvégső esetben hajlandóak csorbítani. A két törekvés nyilvánvalóan ellenkező irányú, az EU erejének egy része a kettő közötti, mindenki számára kölcsönösen előnyös kompromiszszumok keresésére megy el.