Az unió sem fenékig tejfel

A kormány rózsaszín színekben lefestett jövőképe a jövőben ugyanakkor könnyen ellene fordulhat. Példákért nem kell messzire menni a múltba. 1989-ben a rendszerváltás után az akkori politikai elit tejjel-mézzel folyó Kánaánként jellemezte az elkövetkező időszakot, amikor a piacgazdaság és a demokrácia varázsütésre mindenki életét könnyebbé teszi. A csoda azonban elmaradt, így a Focus közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a lakosság 63 százaléka visszasírja az 1989 előtti létbiztonságot és életszínvonalat. Ha az elkövetkező hónapokban a kormány részéről csak a csatlakozást éltető örömódák jutnak el a lakossághoz, akkor a csatlakozást követő egy-két éven belül hatalmas kiábrándulás következhet be. Ez újra az extrém, nacionalista vagy kommunista pártok malmára hajtaná a vizet, ami nem lehet a jelenlegi kormány érdeke sem. Ennek ellenére eddig csak kevés objektív elemzés született. Az egyik legátfogóbb és több szempontot is figyelembe vevő tanulmányt a jobboldali közgazdászokból álló Konzervatív Intézet készítette el, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a csatlakozás előnyei mellett, a negatívumokra is felhívják a figyelmet.

Cégek a tönk szélén

Az elemzés egyik legfontosabb üzenete, hogy a 2004-es csatlakozás után semmilyen nagy törésre vagy forradalmi változásra nem kell számítanunk. Szlovákia ugyanis már mintegy tíz éve folyamatosan közelíti gazdaságát és intézményeit az Európai Unióhoz, így a jövő májusi csatlakozás inkább csak formális megerősítése lesz eddigi erőfeszítéseinknek.

Néhány gyors és a lakosság számára is jól látható előnye azonban mégis lesz az integrációnak. Az egyik legfontosabb talán, hogy javul az ország megítélése a külföldi befektetők szemében. Ennek köszönhetően a csatlakozás után megnőhet a zöldmezős beruházások száma, vagyis az ország már nem csak a saját vállalatainak eladásával csalogathatja majd be a külföldi befektetőket. Nem számíthatunk azonban arra, hogy a jövő év után tömegesen árasztanának el bennünket a külföldi befektetők, hiszen a többi csatlakozó ország szintén mindent megtesz azért, hogy a külföldi cégek náluk telepedjenek le. Hogy a befektetőkért folytatott harcban megálljuk a helyünket, a kormánynak az Európai Unió normáinak megfelelő befektetőcsalogató intézkedéseket kellene bevezetnie. A nyugat-európai cégek az elkövetkező években ugyanakkor egyre nagyobb kihívást jelentenek hazai vállalatainknak. Ez ugyan pozitívan érintheti a hazai fogyasztókat, akik így jobb minőségű termékekhez juthatnak, néhány ágazatban azonban a verseny tönkreteheti a hazai cégeket. Ez a Konzervatív Intézet gazdasági elemzői szerint elsősorban az alacsony hatékonysággal dolgozó mezőgazdasági vállalatokra érvényes. Az agrárszektor lemaradását a rendkívül előnytelen, szelektíven működő dotációs politika számlájára írják, ez azonban a közgazdászok szerint az uniós csatlakozás után sem változik meg, hiszen ott ugyanilyen szempontok szerint működik az ágazat.

Növekvő munkanélküliség

Vállalataink számára az elkövetkező években a nyugati konkurencia és az EU-normák bevezetése jelentős kihívásokat jelent majd. Emiatt rövid távon semmiképp sem számíthatunk a foglalkoztatottság növekedésére. Itt azonban jelentős eltérések lesznek az egyes régiók között. A legnagyobb teher valószínűleg a főként mezőgazdaságból élő dél-szlovákiai régiókra nehezül. A mezőgazdaság ugyanis az a terület, ahol az EU-normáktól a legjobban elmaradunk. Az elmaradottabb és szegényebb régiókból így az elkövetkező években megindulhat a migráció a gazdagabb régiók felé. Ez idővel fokozatosan kiegyenlíthetné az egyes régiók közötti különbségeket. Lázálmokat hajszolnak viszont azok, aki az uniós csatlakozástól a hazai állástalanok masszív nyugat-európai munkavállalását várják. Tekintettel a nyelvi és pszichológiai korlátokra, nem számíthatunk jelentősebb elvándorlásra. Emiatt a Konzervatív Intézet elemzése szerint az elmaradottabb kelet- és délkelet-szlovákiai régiók a csatlakozás után is stagnálásra számíthatnak. ĺgy az elkövetkező években csak lassan és nagy nehézségek árán leszünk majd képesek ledolgozni a munkanélküliség terén tapasztalt hátrányunkat. Hozzánk hasonló, 20 százalékhoz közelítő munkanélküliségi ráta a csatlakozó országok közül csak Bulgáriában és Lengyelországban tapasztalható, Magyarország és Csehország a 7,3 százalékos uniós átlag körül mozog.

Elkerülhetetlen árrobbanás

Szlovákia árszínvonala az Európai Unióénak csak a 38 százalékát éri el, ezért a csatlakozás után elkerülhetetlen lesz az árak növekedése. A legnagyobb áremelésre a mezőgazdasági termékek esetében számíthatunk. Az uniós árszínvonalat az élelmiszeripari termékek közül a tejtermékek és az olaj közelítik meg, az előbbi az uniós szint 61, az utóbbi 70 százalékát éri el. A burgonya ára ugyanakkor csak 25, a kenyéré a 30 százalékát éri el az uniósénak. Az áremeléseket a közös mezőgazdasági politika és az uniós árképzés tiszteletben tartása teszi elkerülhetetlenné.

Szlovákia azonban nemcsak az árakban, hanem a fizetésekben is lemarad az EU-tól, sőt a környező országoktól is. Míg nálunk a bérek az uniós átlagnak csak a 40 százalékát érik el, Magyarországon ez 50, Csehországban pedig 60 százalék. Lemaradásunkhoz több tényező járul hozzá. Ezek közül az egyik legfontosabb az alacsony munkatermelékenység, amely az EU-s átlagnak csak a fele. Nem elhanyagolható azonban az állástalanok hatalmas tábora sem, ami miatt a munkapiacon sokkal nagyobb a munkaerő-kínálat, mint a kereslet. A csatlakozás után ugyan nem zárható ki a bérek gyorsabb növekedése, aki azonban csodákat vár, keserűen csalódni fog. A béremelkedés ugyanis nagyrészt a munkatermelékenység növekedésétől függ majd, és a regionális különbségek is fennmaradnak.

Érvek harca

A Konzervatív Intézet szerint az uniós csatlakozás mellett és ellen felhozott érvek nagyjából kiegyenlítik egymást. Általános ítéletet azonban nem hozhatunk, hiszen ami sokaknak negatívumnak számít, az a többiek szemszögéből akár pozitívum is lehet. Példaként a nagyobb konkurenciaharc említhető. Ez ugyan jó a fogyasztóknak, ám a vállalatok számára nem mindig előnyös. Nagy általánosságban azonban elmondható, hogy míg rövidtávon elsősorban a negatívumokat érezzük majd, hosszú távon a csatlakozás pozitívumai veszik át a vezető szerepet.