Az Európai Unió mérföldkövei

03_1.jpg##A központ, ahol megváltoztatják a világot## ##left1951 – Franciaország, az NSZK, Belgium, Luxemburg, Hollandia és Olaszország aláírja a Párizsi Szerződést az európai szén- és acélközösség (Montánunió) megalapításáról. 1952-ben életbe lép.

1957 – A hatok aláírják a Római Szerződést az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalapításáról. Külön egyezményben megalapítják az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) is.

1967 – A hatok aláírják a szerződést az EGK, a Montánunió, valamint az Euratom egyesítéséről. A szervezet neve: Európai Közösségek (EK). Megalakul az Egységes Bizottság és a Miniszteri Tanács.

1968 – Létrejön a hatok vámuniója.

1973 – Nagy-Britannia, ĺrország és Dánia belép a Közös Piacba.

1974 – Kialakul az Európai Tanács, a közös piaci állam- és kormányfők évente ülésező tanácskozó fóruma.

1979 – Létrejön az Európai Pénzügyi Rendszer (EMS) és átváltási mechanizmusa (ERM), központjában a közös értékmérőnek szánt ECU-val (European Currency Unit). Nagy-Britannia nem csatlakozik.

1981 – Görögország csatlakozik az EK-hoz.

1985 – Aláírják a Római Szerződést módosító Milánóit az egységes belső piac 1992 végéig való megteremtéséről. Kialakulnak a közös külpolitika intézményi keretei.

1986 – Spanyolország és Portugália aszimmetrikus feltételekkel csatlakozik az Európai Közösségekhez.

1989 – Az Európai Közösség állam- és kormányfői jóváhagyják, hogy 1990. július 1-jével induljon el az Európai Pénzügyi-Gazdasági Unió (EMU), az egységes közös valuta és az egységes központi bank létrehozása.

1990 – Aláírják a határokon történő ellenőrzések megszüntetéséről szóló Schengeni Egyezményt. Nagy-Britannia is csatlakozik az európai pénzügyi rendszerhez és átváltási mechanizmushoz. A kormányok megkezdik a formális tárgyalásokat a pénzügyi-gazdasági és a politikai-védelmi uniószerződés tervéről.

1991 – Októberben az EK és a héttagú EFTA megállapodik abban, hogy 1993-tól működésbe lép közöttük az európai gazdasági térség nevű szabadpiaci övezet, az EK egységes belső piacát szabályozó elvek alapján. Decemberben az EK állam- és kormányfői a hollandiai Maastrichtban megegyeznek az 1957-es Római Szerződéssel létrehozott és az 1967-es „egységes okmánnyal” módosított Európai Közösségek helyébe lépő szervezet alapszerződésében, s annak megvalósítandó gazdasági és pénzügyi uniójában.

1992 – Kialakul az EK-ba törekvő további európai országok felvételének elvi menetrendje. Megszületik a megállapodás a közös mezőgazdasági politika (CAP) reformjáról.

1993 – Január 1-jével létrejön az Egységes Európai Piac és az Európai Gazdasági Térség. Minden közösségi országban ratifikálják a Maastrichti Szerződést, amely november 1-jén életbe lép. Az Európai Közösséget az Európai Unió váltja fel, kilátásba helyezve a közös pénz megteremtését, valamint intézményesítve a közösségi szintű kül- és biztonságpolitika kialakítását.

1995 – Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozásával az EU-tagországok száma 15-re emelkedik.

1997 – Aláírják az Amszterdami Szerződést, amelyben a tagállamok számos területen a még szorosabb integráció mellett döntenek. Életbe lép 1999. május 1-jén. Decemberben az EU tagállamainak állam- és kormányfői Luxembourgban elvi egyetértésre jutnak abban, hogy 11 felvételre jelentkezett állammal 1998. márciusban elindítják a bővítés folyamatát, és kormányközi felvételi tárgyalásokat kezdenek a felkészülésben legjobb eredményt elért hat országgal.

1998 – Márciusban elkezdődnek a csatlakozási tárgyalások a luxembourgi csoporttal (Ciprus, Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovénia és Észtország).

1999 – Január 1-jével 11 tagállam a Maastrichti Szerződésnek megfelelően bevezeti a közös valutát, az eurót. Görögország 2001. január 1-jén 12-dikként csatlakozik az eurózónához. Az EU állam- és kormányfői Helsinkiben tartott decemberi csúcstalálkozójukon megerősítik Törökország tagjelöltségét, és hogy 2000 februárjában megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat Máltával, Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Romániával és Szlovákiával.

2000 – Februárban a „helsinki hatok” tagjaival is elkezdődnek a csatlakozási tárgyalások. Decemberben az EU nizzai csúcsértekezletén résztvevő állam- és kormányfők kidolgozzák az ún. Nizzai Szerződést, amely a szervezet bővítésével járó intézményi reformok kereteit fogja össze, s meghatározza az Európai Parlamentben az egyes tagországokra jutó képviselői helyek számát.

2001 – Februárban az EU külügyminiszterei aláírják a Nizzai Szerződést. Decemberben az állam-és kormányfők a belgiumi Laekenben tartott csúcsértekezletükön elhatározzák, hogy az unió következő nagyobb szabású reformját egy konvent típusú testület fogja előkészíteni. Megnevezik azt a tíz országot, amelyekkel 2002 végéig le lehet zárni a csatlakozási tárgyalásokat és 2004. január 1-jétől az unió tagjai lehetnek, csak Bulgária és Románia marad ki.

2002 – Január 1-jével a készpénzforgalomban is bevezetik a 12 tagú euróövezet közös pénzét, az eurót. Az EU tagállamok közül Nagy-Britannia, Dánia és Svédország megtartja saját fizetési eszközét, a valutaövezet tagjain kívül Montenegró, Andorra, San Marino, Monaco, Liechtenstein és a Vatikán is használja az eurót. Október 19-én az ír népszavazáson a szavazók 62,89 százaléka – a 2001. júniusi elutasítás után – igent mond az Európai Unió bővítésére és a Nizzai Szerződésre. Ezzel az EU összes tagállama ratifikálja a szerződést. Október 24-25-én az Európai Tanács brüsszeli ülésén az állam- és kormányfők támogatásukról biztosították az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy az unió tíz tagjelölttel zárja le még ebben az évben a csatlakozási tárgyalásokat. November 18-án az Európai Unió tagországainak külügyminiszteri értekezlete 2004. május 1-jét javasolta a tíz tagjelölt ország felvételének időpontjául.