A múlt évszázad merénylete

A huszadik század alakulását meghatározó, az első világháborút kirobbantó szarajevói merényletet a történelmi irodalom az újkor legrosszabbul megszervezett és előkészített merényletének tartja, amely majdnem kudarcba fulladt. A Ferenc Ferdinánd elleni merényletet a Belgrádban tanuló Gavrilo Princip április végén gondolta ki, közösen a nyomdász Csabrinoviccsal. Később harmadiknak Trifko Grabezst vonták be. Fegyvereket Tankosics őrnagytól, a szerb katonai hírszerzés nagyhatalmú főnökének, Dragutin Dimitrijevics ezredesnek (fedőnevén: Apis) a jobbkezétől kaptak. Ezzel az előkészületbe bekapcsolódott az „Ujedinjenje ili smrt” (Egyesülés vagy halál) elnevezésű, titkos szervezet. Május végén a három vállalkozó hat bombával és négy pisztollyal felszerelve elindult, hogy még a szerb hatóságok előtt is titokban tartva átlépje a határt. A tuzla-szarajevói vonaton egy beszédes detektívtől újabb adatokat hallottak a trónörökös majdani érkezéséről. A bosnyák fővárosban hetekig csendben, meghúzódva éltek, és kidolgozták a merénylet részleteit, noha Belgrádból „Apis” állítólag lefújta az akciót. A sajtó közölte Ferenc Ferdinánd június 28-i látogatásának részleteit, és ennek alapján határozták el, hogy 6 öszszeesküvő áll majd kettesével az út mentén, hogy mindig kettő léphessen akcióba. Egy ilyen hálón nem lehetett élve átjutni.

Elsőre nem sikerült

10.10-kor, miközben a kormányzó az épületeket mutogatta a magas vendégeknek, egy kalapos fiatalember megkérdezte a járdán álló rendőrtől, melyik a trónörökös autója? A szakszerű válasz hallatán a lámpaoszlop vasán kibiztosított egy kézigránátot, és a kocsira dobta. A sofőr állítólag gázt adott, így a bomba a hátrahajtott tetővászonra esett, onnan az úttestre, és a negyedik kocsi alatt robbant fel. Néhány apró repesz a főhercegi kocsit is érte, de itt nem okozott bajt. A merénylő – Nedjelko Csabrinovics – a folyóba ugrott, ahol végül elfogták. A negyedik kocsiban ülők, köztük a szárnysegéd, megsérültek, de megsebesültek a járdán álldogáló nézők is. A trónörökös autója előrefutott, majd megállt, hogy megtudják, mi történt hátul. Csak ezután hajtottak a városházára, ahol az első két kocsi utasai, a rendőrtisztek és a polgármester, mit sem sejtve várták a főhercegi párt. Az első akció tehát kudarcba fulladt.

A városháza lépcsőjén a polgármester elkezdte üdvözlő beszédét mire a trónörökös dühödten közbevágott: „Polgármester úr! Ide jövünk az Ön városába látogatóba, és az embert bombával dobják meg! Ez megdöbbentő!” Majd kínos csend után hozzátette: „Úgy! Most már beszélhet!” A polgármester kínkeservesen végigmondta cikornyás dinasztiadicsőítő beszédét, a trónörökös is felolvasta válaszát, még hozzá is rakott pár szót, s egy betanult szerb mondattal a végén üdvözölte „a szép tartományfőváros lakosságát”. A városházán a hercegnő a mohamedán hölgyekkel foglalkozott, a trónörökös a tanácsosokkal beszélgetett, közben idegesen viccelődött a merényleten is. Potiorektől megkérdezte, számíthat-e még bombákra?

A véletlen kisegítette a merénylőket: a további program körüli vitát a trónörökös döntötte el, kijelentve, hogy meg kell látogatni a sebesült szárnysegédet a katonai kórházban. Még küldött egy táviratot Ferenc Józsefnek a merényletről, és 10.45-kor a kocsioszlop ismét útnak indult. Harrach gróf a baloldali lépcsőre állt, hogy ha baj lenne, fedezze a trónörököst.

Másodszorra sikerült

A kormányzó úgy gondolta, hogy nem hajtanak be a szűk Ferenc József utcába, hanem a szélesebb folyóparti úton mennek, melyet a rendőrség időközben kiürített. Az első két kocsi azonban tévedésből az eredeti terv szerint bekanyarodott a keskeny utcába polgármesterestül, rendőrfőnököstül. A trónörökös sofőrje is utánuk indult, mire Potiorek dühödten rászólt. A sofőr a sarkon, a zsúfolt járda mellett lefékezett. Ekkor egy alacsony fiú előugrott a tömegből, revolvert rántott elő, és néhány lépés távolságból lőtt. Egy rendőr el akarta kapni a karját, de valaki félrelökte. A hercegnő és a trónörökös nem mozdult. Amikor a kocsi megindult, az asszony a férje ölébe bukott, a trónörökös szájából vér buggyant ki. Még néhány szót szólt, főleg azt ismételgette, hogy „Es ist nichts!” (Ez semmiség!), majd elnémult, és a kormányzósági palotában perceken belül meghalt. A lövés a nyaki főütőeret, torkot érte; a hercegnő haslövést kapott, az őr is szinte azonnal meghalt. Principet a rendőrök és a kocsiból kiugráló tisztek a helyszínen elfogták. Kabátja alól kiesett a bomba, amit eleinte észre sem vettek, és az egyik kocsi át is hajtott rajta. Čabrinovič után Principet is azonnal kihallgatták. A merénylők nem nagyon titkolóztak, s a vizsgálat vezetői azonnal tudták, hogy a szálak Belgrádba vezetnek.

Princip mint nemzeti hős

Felmerül a kérdés, hogy amikor az uralkodó tudomására hozták a boszniai politikai helyzetet, miért nem halasztotta el a trónörökös Szarajevóba küldésének a tervét? Hiszen Boszniában és Hercegovinában pattanásig feszült volt a helyzet. Hiába hangoztatta a Monarchia, hogy nincsenek ellenséges szándékai Szerbiával szemben, a közhangulat ott már teljesen meg volt fertőzve. Az osztrák-–magyar hadsereg boszniai hadgyakorlatát a szerb irredenta körök egyenesen provokációnak tartották, amihez csak hozzájárult, hogy Ferenc Ferdinánd szarajevói ünnepélyes bevonulását éppen a rigómezei csatának, a szerb történelem szomorú emlékű évfordulóján, június 28-án tartották meg.

A gyilkosokat 13 nap alatt elítélték, a három fővádlottat – kiskorúságukra való tekintettel – 20 év börtönre ítélte a bíróság. Gavrilo Principnek 1930-ban emléktáblát avattak, és ünnepélyes keretek között hőssé avatták Jugoszláviában. 1934-ben a jugoszláv posta Princip-emlékbélyegeket bocsátott ki.