A merénylet híre ostorcsapásként hatott Európára

A huszadik század elején az európai nagyhatalmak helyezkedni kezdtek. Az egyre erősödő Németország féken tartására Anglia és Franciaország már 1904-ben aláírta az entente cordiale-t (vagyis megalakult az antant). Oroszország pedig a távol-keleti terjeszkedés után Európa felé fordította figyelmét. A Baltikumra és a Balkán térségére fájt a foga; utóbbi azonban a Monarchia érdekeit keresztezte. Ezért az oroszok a pánszláv mozgalmat erősítették, hogy fokozzák a Monarchián belül a nemzetiségi feszültséget. A hordóban felgyülemlett puskaporhoz már csak a szikra hiányzott. Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása remek ürügyként szolgált a háború kirobbantásához.

A szarajevói merénylet híre ostorcsapásként hatott Európára. Miközben X. Pius pápa a Szent Péter-székesegyházban az áldozatokért imádkozik és az angol Times a „világ lelkiismeretéről” közöl cikket, a Monarchia katonai és külügyi vezetői tisztában vannak vele, hogy a merénylet hadüzenet Szerbia részéről. Úgy vélték, elérkezett az alkalom, hogy leszámoljanak Szerbiával, és útját állják az Oroszország által támogatott és szított délszláv egyesülési és terjeszkedési törekvésnek. A háború indítását attól tették függővé, hogy milyen lesz Németország álláspontja. A német vezetés július 5-én döntött a háború támogatása mellett.

A háború kérdésében Magyarországon egyedül Tisza István miniszterelnök képviselt ellenvéleményt. Nem látta alkalmasnak az időpontot, és attól is tartott, hogy a formálisan szövetséges Romániára nem lehet számítani, és a román csapatok bevonulnak Erdélybe. A Monarchia katonai erejét sem tartotta elégségesnek ahhoz, hogy egy időben több országgal szemben viseljen hadat. Egy esetleges győzelem, Szerbia bekebelezése esetén ráadásul a délszlávok veszélyeztették volna a dualista struktúrát a Monarchiában. A magyar miniszterelnököt azonban német nyomásra meggyőzték, és a közös minisztertanács július 14-én (teljesíthetetlen) ultimátumot intézett a szerb kormányhoz.

1914. szeptember 12-én kezdődtek a hadműveletek Szerbia ellen. Amikor a csapatok a Drina és a Száva torkolatánál a folyón átkeltek, hogy szerb területre lépjenek, az első halálos lövést egy magyar honvéd kapta. Ő volt a I. világháború első hősi halottja. (kövi)

„Mire lehullanak a falevelek...”

A háború kitörését tömegek ünnepelték, feltüzelve a nacionalista gyűlölettől. Ez a láng azonban hamar kihunyt, és a következmények ismertek. „Mire lehullanak a falevelek, hazajönnek a katonák” – ígérte II. Vilmos német császár, mivel a hadviselők villámháborúban gondolkodtak. A villámháborúból azonban évekig tartó, pusztító világháború lett.