Weiss a szlovák parlament elé vinné a státustörvényt

Mára hívta össze Peter Weiss a törvényhozás külügyi bizottságának ülését, amelyen javasolni fogja, hogy a testület indítványozza a parlamentnek: a státustörvény Szlovákiát érintő rendelkezései megvitatását.A magyar külügyminisztérium néhány napja elküldte Pozsonyba a státustörvény végrehajtó rendelkezéseit, és Németh Zsolt szerint figyelembe vették a velencei bizottság ajánlásait, részben pedig a román és a szlovák fél fenntartásait. Ez sem változtatott elutasító álláspontjukon?

Nem, de először hadd pontosítsam a budapesti tájékoztatást. Máig nem kaptuk meg valamennyi végrehajtó rendelkezés tervezetét. Először egy témakört küldtek, amelyet két újabb rész követett. Végső véleményt tehát nem tudunk mondani a státustörvényről, ám az eddigi dokumentumok alapján bizonyos, hogy a magyar kormány nem módosított a törvényen, a végrehajtó rendelkezések jelentős része Szlovákiában is hatályos, ez a tény pedig összeegyeztethetetlen a nemzetközi jogrenddel, egyszersmind sérti országunk szuverenitását. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy az ügyet vitassa meg a szlovákiai parlament.A velencei bizottság kimondta, hogy az anyaországnak joga van gondoskodnia a határain kívül élő nemzetrész tagjairól. Az Orbán-kabinet figyelembe vette a testületnek azt az indítványát is, hogy a magyar külképviseletek gyűjtsék össze a kérvényeket, s az ő ajánlásukkal továbbítsák Budapestre. Ezek után vajon nem erősen eltúlzottak a fenntartásaik?

Maradjunk továbbra is a tényeknél. A velencei bizottság ajánlása pontosan úgy hangzik, hogy elsősorban annak az országnak a joga gondoskodni valamely kisebbséghez tartozó személyekről, amelynek ők az állampolgárai. Valóban nem láttak kivetnivalót abban sem, ha az anyaország gondoskodik határain túl élő nemzetrészéről, ám ez a támogatás kizárólag identitástudatuk megőrzését szolgálhatja, vagyis elsősorban a művelődés és a kultúra területére szorítkozhat. Az eddigi európai kisebbségvédelmi normák tiszteletben tartják ezeket az elveket, a magyarországi törvény szerintünk nem teljes mértékben. További lényeges eleme a dokumentumnak, hogy az anyaországnak a támogatások ügyében egyezségre kell jutnia a törvény által érintett országokkal. Ez sem teljesült. Az ajánlószervezetek ügyében az eredeti elképzelésekhez képest lényeges elmozdulás történt ugyan, ám továbbra sem értünk egyet azzal, hogy szlovákiai állampolgárok adatai külföldi, jelen esetben magyarországi hatóságokhoz kerülnek, és azzal sem, ha hazai közhasznú társaságokat és vállalkozásokat etnikai alapon támogatnának. Ezekről a vitás kérdésekről a magyar fél későn, mindössze néhány hete kezdett egyeztetni.A szlovák kormány egyeztetett-e Budapesttel, mielőtt 1996-ban jóváhagyták a külhoni szlovákoknak különböző kedvezményeket szavatoló jogi normát?

Nem, de ez a törvény csak Szlovákia területén nyújt kedvezményeket.Ám értelemszerűen ugyancsak alkalmazza az etnikai elvet. Például a magyarországi szlovák kizárólag nemzetiségi hovatartozásának köszönhetően vállalhat korlátlan ideig munkát országunkban. A magyar kormánynak nem volt és nincs is semmilyen fenntartása ezzel és a szlovák kedvezménytörvény más rendelkezéseivel kapcsolatban. Pozsony vajon miért nem ilyen megértő és nagyvonalú?

Hadd emlékeztessem, hogy egyike voltam azoknak, akik a jelenleginél nagyvonalúbb kisebbségi nyelvtörvényt szorgalmaztak, s minden erőmmel támogattam az európai kisebbségi nyelvek chartájának szlovákiai ratifikálását. Ezt csak azért említem, mert rólam aztán igazán nem lehet valamiféle magyarfóbiát feltételezni. Mégis azt mondom, hogy a státustörvényt a számunkra nyugtalanító magyarországi folyamatok részeként kell szemlélni. Egyre erősödnek a nacionalista elemek a kormányzó Fidesz megnyilvánulásaiban. Egy vezető budapesti kormánytisztviselő például nemrég egy újságcikkben kettős állampolgárságot és magyarországi választójogot szorgalmazott minden külföldi honfitársa számára. Sok más nyugtalanító példát is említhetnék. Jogos tehát az aggodalmunk. Míg Antall József csupán lélekben akart tizenöt millió magyar miniszterelnöke lenni, addig egyes magyar kormánypárti politikusok ennél sokkal tovább mennének. Vajon nem a magyar kormány álláspontja a mérvadó, amely egyértelművé tette, hogy kizárólag a kulturális értelemben vett nemzet határokon átívelő egyesülését szorgalmazza, amely nemcsak morális kötelessége, hanem a korszerű kisebbségvédelmi elvek alapján joga is?

Szlovákiának ugyancsak alapvető érdeke a két ország közötti kiváló kapcsolat további gyarapítása. Politikusként bizonyos mértékig megértem, ha néhány hónappal a választások előtt a Fidesz nem hajlandó a státustörvény módosítására. Ám éppen közös érdekeinket szem előtt tartva kérdem: érdemes-e, nem túl kockázatos-e két évig érvényes törvény miatt veszélyeztetni jószomszédi kapcsolataink alakulását, feszültséget szítani szlovákok és magyarok között? Ha bekerülünk az unióba, a státustörvény értelmét és érvényét veszíti.Több magyar politikus szerint a kerettörvény a végrehajtó rendelkezések révén az uniós normák szerint is módosítható.

Ez a rétorika már a választási kampány része. Visszakérdezek: ha ez így van, akkor az ausztriai magyarok miért kerültek le a kedvezményezettek listájáról? A válasz egyértelmű: azért, mert Ausztria már tagja az EU-nak, ezért ott a státustörvény alkalmazhatatlan. Két év múlva így lesz Szlovákiában is.Maradjunk inkább napjainknál. Azzal, hogy szorgalmazza a státustörvény megvitatását a parlamentben, vajon nem a magyarellenes erők nyomásának enged?

Hadd hangsúlyozzam újra, hogy a sátustörvény számos rendelkezése Szlovákiában is hatályos lenne, ez pedig sérti államunk szuverenitását. Erről a tényekről alaposan tájékoztatni kell a törvényhozó testületet, amely a külügyi bizottság elemzése és javaslatát meghallgatva dönt a további lépésekről.Mik lesznek ezek a lépések?

Ennek meghatározása a parlament joga. Annyi bizonyos, hogy nem érdekünk a jószomszédi kapcsolatok rontása, ám kötelességünk államérdekeink törvényes védelme.