Volt egyszer egy gyönyörű bolygó

Törékeny, fiatal festőművész állt a teremben. Körülötte a falon festmények, előtte érdeklődő szemlélődők. Zérczy Katalin festő kiállítását nyitották meg szerdán 17 órakor a Szentgyörgymezői Olvasókörben. Borongós, sötét tónusú, komoly hangulatú képek tolmácsolták a művésznő látásmódját. Virágcsendéletének finom, visszafogott színei régi korok üzenetét közvetítik a látogató felé. Egy olyan korét, ahol az eszmei értékek, a művészet szellemisége nagyobb hangsúllyal volt jelen, mint napjainkban. Dús lombú fák közül bukkan elő festményén az esztergomi Bazilika, mely az idő múlásával nem vesztett méltóságából. Fenséges megjelenésével tükrözi festője hitvallását, a hagyományok, a tárgyi emlékek tiszteletét. Rafael Balázs újságíró megnyitó beszédében a kiállítás őszi tájképeit emelte ki, melyek az évszak elmúlást idéző jellege, szomorúsága ellenére színhatásukkal a reményt, az újrakezdés örömét nyújtják. Történelmi témájú képei között megelevenedik a Csodaszarvas legendája, szereplői a festő által elképzelt öltözetben, szituációban. Hiszen az évszázadokon át fennmaradt legenda körülményeit nem ismerjük tényszerűen, csak zsigereinkben maradt meg. Mégis újra és újra megelevenedik hangsúlyozva annak fontosságát, hogy a világban született értékeket muszáj átmenekíteni, átadni az utánunk következő nemzedékeknek. Zérczy Katalin a körülöttünk levő tájat, a vizet szeretné megmutatni, megmenteni az utókor számára. Képeivel üzen a jövőnek, hogy volt egyszer egy gyönyörű bolygó, ahol verejtékkel és munkával, szeretetben és boldogan éltek az emberek.