Visszaesik a visszaesők ellátása

„Félő, hogy a mi segítségünkkel „tisztán” élők visszaesnek, az újak pedig, anyagi okokból, el sem kezdik a kezelést.” Somogyi Tibor felvételeEz a jelen, a jövő viszont, úgy hírlik, kétséges. Erről beszélgettünk dr. Ľubomír Okruhlicával, a drogbetegségek kezelésére szakosodott pozsonyi intézet vezetőjével.

A centrum mint minden állami egészségügyi intézet nehézségekkel szembesül. Noha emelkedik a szenvedélybetegségtől szabadulni akarók száma, két hete nem tudjuk azonnal fogadni az érkezőket. A várólistán huszonöten vannak. Az ok közismert: pénzhiány. Köteleztük magunkat arra, hogy kiegyensúlyozottan gazdálkodunk, adósságmentesen üzemelünk, ám az egészségbiztosítók változatlanul alacsonyan pontozzák a munkánkat, sőt, 940 koronáról 650-re csökkentették az ágypénzt. Pedig a fekvőrészlegünkön 20-24 beteget részesítünk életmentő ellátásban, a rendelőkben hetente 700 szenvedélybeteget látunk el, üzemeltetünk egy kijózanítót, a metadonprogramba 310 kábítószer-élvezőt vontunk be, működtetünk klubokat, csoportterápiás foglalkozásokat. Akkor is pénzre van szükségünk, ha a társadalom nem szereti a narkósokat, alkoholistákat.

A központ évi 23 millió koronás költségvetéssel működik, adósságmentesen. Mégis elbocsátásokra kerül sor.

ĺgy igaz, kilábaltunk az adósságokból, mostanáig tartott az előző vezetés okozta anyagi gondok rendezése. Soha sem voltunk könnyű helyzetben, de két-három éve egyre nehezebben boldogulunk. Nincsenek tartozásaink, mégis az alkalmazottak számának csökkentésével tudunk csak takarékoskodni, életben maradni. Most – lemondva védelmünkről – a portásoknak mondunk fel, folyamatosan búcsút kell vennünk a segédszemélyzettől, majd a nővérektől, illetve terapeutáktól; jelenleg a dolgozók 15 százalékától. Nem tudni, mit hoz a jövő. A központ felszámolása csak így kerülhető el, állítom, a drogosok és az alkoholbetegek nem maradhatnak kezelés nélkül.

Úgy tűnik, a tárcavezetés a lehető legrosszabb ellátási rendszerhez, az amerikaihoz akarja igazítani a hazait. Az USA-ban a kezelés mennyiségét és minőségét a beteg anyagi helyzete határozza meg. Aki fizet, azt kezelik, aki nem, az... El tudja képzelni, hogy a narkósok hajlandók, képesek lesznek a költségek részbeni térítésére?

Őszintén mondom, nem. Félő, hogy amit eddig felépítettünk, amiért elismerést kapott az ország, az semmissé válik.

Szlovákiában mostanáig mindenki számára elérhető volt a kezelés, az országban 8-9 központ működött. Mi várható a jövőben?

Két központ már haldoklik. Az alkoholizmus, a drogfüggőség viszont épp olyan betegség mint a többi, ezért a szenvedélybetegek gyógyítását is az egészségbiztosítók állják. A hatályos alkotmány szavatolja a rászorulók ingyenes gyógyítását. Nem tudom, mi lesz, ha megváltoznak a jogszabályok.

A nemrég napvilágra került minisztériumi tervezet szerint 2004 áprilisától a szenvedélybetegeket terheli a gyógyköltségek 50 százaléka. Elképzelhető, hogy a szociális segélyből élők képesek lesznek fizetni? Nem kell tartani attól, hogy emelkedni fog nemcsak a narkózók, hanem a fertőzöttek száma is?

Félő, hogy a mi segítségünkkel „tisztán” élők visszaesnek, az újak pedig, anyagi okokból, el sem kezdik a kezelést. Szinte biztos, hogy emelkedni fog a HIV-fertőzöttek és a fertőző májgyulladásban szenvedők száma. Eddig eredményesek voltunk e téren is, a B típusú hepatitisz elleni oltásnak, illetve a tűcsereprogramnak köszönhetően narkósaink HIV-fertőzöttsége 1 százalékon aluli. Szükséges volna oltani őket az A típusú sárgaság ellen is, ugyanis a múlthoz képest, amikor 14-15 beteget jegyeztünk, nemrég a Pozsonyi kerületben 180-an fertőződtek meg. Tudatosítani kell, hogy a kábítószerrel élők körében emelkedni fog a bűnözés is.

Tudomásunka jutott, hogy az anyagi mizéria ellenére, illetve annak dacára, hogy a miniszter a gyógyszerkiadások csökkentését szorgalmazza, november 15-től az olcsó metadon mellé új, drága, buprenorfin hatóanyagot tartalmazó szert soroltak a térített gyógyszerek jegyzékébe. Tényleg?

Sajnos, tudtunk és kifogásaink ellenére. Ugyanis a külföldi, a svájci, a holland és a francia kollégák időben figyelmeztettek nemcsak a magas költségekre, hanem a gyógyszerrel való visszaélés veszélyére is. Csehországban is óriási gondokat okozott az orvosság megjelenése, tömeges használata miatt „utcai drognak” nevezték el. A gondokat tetézte, hogy a pirula feloldható, és a narkósok intravénásan adták be maguknak. Visszaéltek vele annak ellenére, hogy 700 (cseh) koronás térítés mellett kapták meg. Szlovákiában „ingyen” jutnak hozzá.

A szintetikus kábítószerhez, a metadonhoz hasonlóan az új gyógyszer is a többszöri visszaesők kezelését célozza, de tudtunkkal sokkal drágább az eufóriát nem okozó metadonnál.

A metadonos kezelés heti 140 koronába, a tabletta viszont heti 1800 koronába kerül. A metadon folyékony, előttünk isszák meg a kezeltek, a pirulák bevétele nem ellenőrizhető. A kezdetben ugyan csak pszichiáter írhatja fel, de később az általános orvos is. Mindez növeli a visszaélés veszélyét.

Eddig a pozsonyi drogközpontban kezeltek kétharmada szabadult meg szenvedélybetegségétől. Igazgatóként, illetve minisztériumi drogszakértőként nem tart a jövőtől?

Féltem a szenvedélybetegeket attól, hogy orvosi, emberi segítség nélkül visszaesnek. Bár két hete nem fogadhatjuk és kezelhetjük az érkezőket azonnal, igyekszünk tartani a frontot. Bevallom, tartunk a padlóra kerüléstől is, hiszen a felemelkedés mindig nehezebb, mint az egyensúly megtartása.