Végnapok

Mel Gibson rendezései, szuperprodukciói a történelem és a fikció összefonódása iránti különös vonzalomról tanúskodnak: A Rettenthetetlen a középkori skót Felföldön játszódik, A Passió az újszövetségi időkbe kalauzol, az Apocalypto pedig a maja birodalom végnapjait eleveníti fel. Ez utóbbi – méltó kivitelezésű, igen szép – DVD-kiadványán kimondatlanul is ez képezi az egyik fő kérdésirányt az extratartalomban. S erről valóban hoszszasan lehetne értekezni, hiszen a belülről megosztott maja kultúra monumentális és képzeletdús vizuális megvalósítása lenyűgöző látványvilágot eredményez; a történetben fordulatot előidéző napfogyatkozás kivitelezése úgyszintén. Ám a továbbiakban mindössze egy békáról lesz szó.

Az Apocalypto üldözési jelenetsorában van néhány fontos snitt, melyekben a főhős menekülés közben felfegyverkezik. Mivel csak természetes anyagok állnak rendelkezésére, vadász lévén ezekhez folyamodik (pl. darázsfészekgránát). Észrevesz egy békát, a lábánál fogva magával cipeli, tüskéket tör lövedéknek, ezeket a béka testnedvébe mártja, majd köpőcsövet gyárt egy növény leveléből, és kész a hatékony alkalmi fegyver. S itt érdemes egy pillanatra megállnunk.

Nehéz úgy nézni ezt a jelenetsort (és valószínűleg magát a filmet is), hogy eltekintsünk a maja civilizáció környezeti adottságaitól (a természet kifosztásáról szóló mese a tábortűz körül ugyancsak erre terelheti a figyelmet); a csodálatos helyszínektől, a dzsungel rejtelmeitől és persze a béka szerepétől. Bár az utóbbi apróságnak tűnik, mégis felidéz egy jelenséget, mely a maja birodalom alkonya és napjaink között húzódik. Ami akkor evidensen a hétköznapok része volt (az őserdőben egy fekete-sárga foltos béka bőrén termelődő folyadék alkalmas a lövedék méreggel történő átitatására), ma már jóval nehezebben volna kivitelezhető. A Közép- és Dél-Amerika dzsungeleiben honos trópusi nyílméregbékák 110 ismert fajának kétharmada ugyanis az utóbbi évtizedekben kipusztult.

A kétéltűeket veszélyeztető organizmus egy, a klímaváltozás következtében elszaporodó penészfaj, melynek vízben terjedő spórái rárakódnak a békák, szalamandrák bőrére. A fertőzött egyedek néhány nap vagy hét alatt kimúlnak, de hogy pontosan miért, még nem lehet tudni. Nem zárható ki, hogy mivel a békák a bőrükön át lélegeznek, a penész akadályozza a légzésüket; de az is előfordulhat, hogy a penész mérgező anyagokat választ ki, melyek megtámadják a békák szervezetét. A herpetológusok (a kétéltűekkel foglalatoskodó biológusok) lázasan kutatják a globális járvány ellenszerét. A kétéltűek ugyanis rendkívül fontos szerepet töltenek be a Föld ökológiai rendszerében (pl. rengeteg rovart fogyasztanak). Egyes jóslatok szerint kipusztulásuk akár a teljes ökoszisztéma összeomlásához vezethet.

A szóban forgó történelmi akciófilmben a béka hozzájárul a főhős megmeneküléséhez. S bár a történet végén megérkező konkvisztádorok az őslakosok civilizációjának pusztulását vetítik előre; a főhős – többek között a béka „adományának” köszönhetően – új életet kezdhet. Az Apocalypto ezzel nemcsak a maja kultúrának állít emléket, hanem – s ez sajátos fénytörésbe helyezi a cím többértelműségét – a nyílméregbékáknak is.