Vége az osztogató politikának

„Ésszerűbben akarjuk felhasználni a tárca forrásait.” Közvetlenül a parlamenti választások előtt a Demokrata Párt (DS) visszalépett a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) javára. Az erről szóló szerződésben az SDKÚ kötelezte magát, hogy támogatni fogja a DS képviselőit bizonyos államigazgatási posztokra. Miniszteri bársonyszékről is szó volt?

A miniszteri posztot az SDKÚ-val kötött, a választások utáni és az önkormányzati választások idejére szóló együttműködési megegyezés alapján kaptam meg. A választások előtti visszalépés célja a jobboldali erők összefogása volt, mellyel elértük, hogy többen szavaztak az SDKÚ-ra, mint a választások előtt a két párt összesített szavazóinak száma volt. Egyebek közt ez tette lehetővé a jobbközép koalíció megszületését.

Tervezik az SDKÚ és a DS együttműködésének szorosabbra fűzését? Elképzelhető az egyesülés?

Erről még korai beszélni, most még nem tartunk ott. Mindennek megvan a maga természetes folyamata, egyesülés csak abban az esetben várható, ha a tagság is így akarja. Sokkal fontosabb, hogy sikeres legyen a jobboldali pártok együttműködése, ennek alapján lehet majd a kapcsolatokat szorosabbra vonni.

Mit vár a Mikuláš Dzurindával való együttműködéstől? A múlt héten az egyik televíziós műsorban jogosnak nevezte az ön három évvel ezelőtti leváltását a Nemzeti Vagyonalap éléről, úgy nyilatkozott, hogy ön kapott egy második esélyt.

Felesleges visszatérni ehhez az ügyhöz, szerintem már így is túl van beszélve. A tények azt mutatják, hogy nem hibáztam a Nafta Gbely ügyében, a vállalat részvényei visszakerültek állami tulajdonba. Ezt tudja a miniszterelnök úr is; a múltkori kijelentését én úgy értelmezem, hogy kettőnk számára újabb lehetőség adódott az eredményes együttműködésre. Ha valóban hibáztam volna ilyen komoly dologban, nehezen válhatott volna miniszter belőlem.

Nincs tehát önök között ellentét, feszültség a múltban történtek miatt?

Nincs. Legalábbis én nem tudok róla.

Ma várhatóan Rudolf Schuster kinevezi Önt a szociális tárca élére. Nem lát ellentmondást abban, hogy egy jobboldali politikus kapja ezt a posztot?

Ebben semmi ellentmondás nincs. Óriási tévedés azt hinni, hogy a szociális tárca irányítása baloldali politikus kezében van a legjobb helyen. Ez a téves előítélet okozza a lakosság életszínvonalának romlását. Igaz, hogy a baloldal szívesen hangoztatja, mennyire együtt érez az emberekkel, sokszor elmondja, hogy egyedül ő „szociálisan érzékeny”, de intézkedéseivel gyakran csak rontja a lakosság helyzetét; a szociális nehézségeket nem lehet osztogatással megoldani, ez csak elkendőzésüket, megoldásuk elodázását jelenti. Ennek az osztogató politikának a következménye, hogy egyre több ember függ az állami juttatásoktól, különböző segélyektől, és válik képtelenné az önálló, önfenntartó életre. Úgy vélem, a jobboldali megoldások sokkal szociálisabbak, a világ azon részein, ahol a jobboldal kormányoz – az eredmények alapján – jobb a lakosság szociális helyzete. Az én elképzelésem az, hogy ne halat, hanem hálót adjunk, hogy mindenki maga biztosíthassa megélhetését. Nem az a jó minisztérium, amely azzal dicsekszik, milyen sok pénzt osztott szét a munkanélküliek közt, hanem az, amelyiknek segítségével jelentősen csökken a szociálisan rászorulók száma. Ehhez szeretnék hozzájárulni.

A kormány téziseit olvasva úgy tűnik, a szociális program főleg megszorításokat tartalmaz. Ön szerint is ez a rész lesz a meghatározó, vagy a minisztérium aktív politikával, munkahelyteremtő intézkedésekkel is csökkenteni akarja a munkanélküliséget?

Én nem érzem úgy, hogy túlsúlyban vannak a megszorító intézkedések. Igaz, a tárca rendelkezésére álló forrásokat ésszerűbben akarjuk felhasználni, nem adunk azoknak, akiknek nincs rá szükségük, akik visszaélnek a szociális rendszerrel. Többet akarunk adni a ténylegesen rászorulóknak, akik nem tudják önállóan biztosítani a megélhetésüket. A ránk váró reformok fő célja a szociális és a nyugdíjrendszer igazságosabbá tétele. El akarjuk érni, hogy mindenki biztosítani tudja a megélhetését, akár fiatal, akár nyugdíjas. Elsősorban azzal, hogy a polgároknál hagyjuk a pénzt, ők dönthetik el, hogyan használják fel, milyen formában takarítják meg. Csökkenteni kell a vállalkozókat terhelő járulékok mértékét, amihez nélkülözhetetlen a nyugdíjrendszer reformja.

Tervezik a minimálbér emelését?

A minimálbér növelése lassítja a gazdasági fejlődés ütemét, némelyik alacsony haszonkulccsal dolgozó ágazatban – például a textiliparban – a munkanélküliség növekedéséhez vezethet. Elismerem, hogy alacsonyak a bérek, de ezt nem lehet adminisztratív eszközökkel növelni.

Módosítani akarják a munkatörvénykönyvet.

Változtatnunk kell a munkaerőpiac szabályozásán, s ehhez valóban módosítani kell a munkatörvénykönyvet, melyben a baloldal a munkaerő védelmének jelszavával megakadályozta, hogy az emberek dolgozhassanak.

A törvénykönyvhöz hasonlóan a közalkalmazotti és a köztisztviselői jogszabály is jelentős kiváltságokat szavatol az alkalmazottaknak. Ezeket is módosítják?

Véleményem szerint változtatni kell rajtuk, mivel túlzott mértékben védik a közalkalmazottakat. Ez gátolhatja az egyes hivatalokban a reformok végrehajtását, nehezíti a tervezett létszámcsökkentést.

A programtézisek nem tartalmaznak számokat, ön milyen mértékű munkanélküliség-csökkenéssel lenne elégedett a négy év alatt?

A munkanélküliség sok tényező függvénye, nem szabad túlzott elvárásokat támasztani, ezért nem szeretnék számokról beszélni. Minden a reformok elindításának gyorsaságától függ, ami az egész kormány felelőssége. Elégedett lennék, ha négy év alatt néhány százalékkal csökkenne a munkanélküliség.

A tézisek tartalmazzák a nyugdíjreform folytatását – egyesek szerint elindítását –, a második és harmadik pillér felépítését. Jelenleg 65 milliárd korona van erre a célra. Elég lesz ez a pénz?

Minden bizonnyal kevés lesz, növelni kell a várható privatizációs bevételekből. Nagy hiba lenne, ha a privatizációból származó bevételeket felélnénk; ennek az összegnek a legértelmesebb felhasználása az, ha a nyugdíjreformra fordítjuk. Ez élénkítheti a gazdaságot, mert hosszú távú befektetésekre lehet fordítani. Ezzel tulajdonképpen visszaadjuk a pénzt a mai nyugdíjasoknak, azoknak, akik 50–60 év alatt kitermelték, s létrehozták a mai állami vagyont.

A lakosság többsége nem dolgozhat a nyugdíj folyósításával egy időben, illetve ha alkalmazásban van, nem kaphatja a nyugdíját. Tervezik ennek megváltoztatását?

Ez szorosan összefügg az állami források lehetőségeivel, de nem zárom ki, hogy megvitassuk a témát. Ebben is változást hozhat a nyugdíjreform.

Szlovákiában alacsonyabb a nyugdíjkorhatár, mint az unió legtöbb államában. Számolnak az emelésével?

A nyugdíjreformnak köszönhetően a jövőben nem az elért kor lesz a legfőbb elbíráló elv a nyugdíj odaítélésére. Mindenki maga döntheti el a – nyugdíjszámláján levő összeg alapján –, mikor megy nyugdíjba. Egyszerűen kiszámítható, ha valaki negyven évig dolgozik, mennyit fizet be a nyugdíjalapba; ennek alapján eldöntheti, mikor megy – mikor mehet – nyugdíjba.

Egy évet kapott a reform elindítására. Az előző kormánynak négy év alatt sem sikerült. Elég lesz ez az idő az új kabinetnek?

Elégnek kell lennie, habár nem csupán a szociális minisztériumon múlik. Én azonban bízom benne, a többi miniszter is úgy viszonyul hozzá, hogy sikerüljön.