Vannak ártatlanul megvádolt papok is

„A hitigazság kérdéseiben nem beszélhetünk valamiféle nyitásról, ezeket az egyházban őrizni kell, nem pedig változtatni rajtuk a korszellemnek megfelelően.” Somogyi Tibor felvételeBeszélgetésünknek szomorú aktualitást adott a szentatya halála, ezért az ő személyiségéről, lelki hagyatékáról és az egyházra váró változásokról is beszélgettünk.

Egy év talán nem elég hosszú idő ahhoz, hogy az ember bármin változtasson, de ahhoz elegendő lehet, hogy tisztán lássa a feladatait. Ön tavaly május óta milyen tapasztalatokat szerzett a magyar egyházközségekben tett látogatások során?

Püspökké szentelésem óta 110, zömében magyar egyházközséget látogattam meg. Ezek a látogatások általában bérmálási vagy más egyházi ünnepséghez kapcsolódtak, ilyenkor nem csak a lelkipásztorokkal, hanem a hívekkel is volt alkalmam beszélgetni. De találkoztam a paptestvérekkel a papi gyűléseken vagy magánjellegű látogatások alkalmával is. Tapasztalataim inkább pozitívak, meggyőződésem, hogy a paptestvérek igyekeznek odaadóan szolgálni a híveket.

Egy éve azt mondta, legfőbb törekvése, hogy jó kapcsolatokat alakítson ki a magyar papokkal. Ez sikerült, bizalommal fordulnak önhöz?

Püspökké szentelésem előtt is kapcsolatba kerültem több magyar ajkú paptestvérrel, már abból kifolyólag is, hogy én magam szintén vegyes lakosságú településeken szolgáltam. Főpásztori szolgálatom révén még több magyar paptestvért ismerhettem meg, és úgy érzem, bármilyen ügyben bizalommal keresnek meg.

Melyek voltak a leggyakoribb problémák, amelyekben a hívek és a papok az ön segítségét kérték?

A legfontosabbak, természetesen, a lelki ügyek, amelyekben igyekszem tanácsot adni a hozzám fordulóknak. Ám meg kell említenem azt a tényt is, hogy több egyházközségnek vannak anyagi jellegű problémái, például templom,- vagy plébániajavítási gondok. Főleg kisebb lélekszámú egyházközségekről van szó, ahol saját erőből nehezen tudnák megoldani az egyházi épületek felújítását.

Jogkörei ugyan nem terjednek ki a perszonális kérdésekre, de volt beleszólása abba, hogy a magyar egyházközségekbe milyen papok kerülnek?

Ha egyik-másik egyházközség élén indokolt a személycsere, főleg ha vegyes lakosságú egyházközségről van szó, az érsek főpásztorunkkal közösen beszéljük meg a helyzetet és olyan megoldást keresünk, amely a hívek elégedettségét és lelki javát szolgálja.

Volt olyan eset, amikor közbenjárt az érsek úrnál és sikerült elérnie, hogy a magyar pap addigi plébániáján maradhasson, vagy hogy az utóda is jól beszéljen magyarul?

Volt rá példa, hogy az érsek úr figyelembe vette a javaslatomat és a magyar lelkipásztor elhelyezése után ismét magyar ajkú papot kaptak a hívek.

A Magyarországon végzett papok visszafogadása évek óta probléma a Nagyszombati Egyházmegyében. Ön egy éve felvázolta, hogy esetleg megoldást jelenthetne, ha a fiatalok a rózsahegyi katolikus egyetemen keresztül jelentkeznének az esztergomi hittudományi karra. Történt ez ügyben előrelépés?

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Magyarországon végzett papok eddig még nem nagyon mutattak érdeklődést, hogy szívesen hazajönnének és itt szeretnének lelkipásztorként szolgálni. Egy Győr melletti egyházközségben szolgáló fiatal felvidéki pap esete szóba került, de ő aztán mégis úgy döntött, hogy Magyarországon marad. A rózsahegyi katolikus egyetem és az esztergomi hittudományi kar közti együttműködésről még nem tudok konkrétumokat mondani.

Az ügynöklistán magyar papok neveit is olvashattuk, méghozzá olyanokét, akik társadalmi feladatot is elláttak vagy ellátnak – ilyen Koller Gyula, a Remény című katolikus hetilap volt főszerkesztője és Herdics György jelenlegi főszerkesztő vagy Elek László, a Jópásztor Társulás elnöke. A püspöki konferencia állásfoglalása szerint minden egyes esetet külön bírál el a püspök. Ön beszélt már ezekkel a papokkal vagy más, gyanúba keveredett paptársaikkal?

Bizonyos fenntartásokkal kell a kérdést megközelíteni. Tudnunk kell, hogy a titkosrendőrséget az előző ateista rendszer működtette, amely az egyházban ideológiai ellenséget látott és nyilvánvalóan arra törekedett, hogy a hitéletet tönkretegye. Ezért a papokat különösen figyelték és nemegyszer zaklatták. Nevüket bejegyezhették tudtuk és beleegyezésük nélkül is. Egyébként papjaink döntő többsége a rájuk nehezedő nyomás ellenére hűségesen helytállt, függetlenül attól, mit jegyzett be róluk a titkosrendőrség. Ezért nem lenne helyes kollaboránsnak tekinteni minden papot, akinek a neve megjelent az ügynöklistán. Vannak ott ártatlanul megvádoltak is, akik soha nem működtek együtt a titkosszolgálattal. A püspökség és általában a püspök atyák jól ismerik papjaikat és tudják, hogy nem az a mérvadó, mi olvasható róluk a kommunista titkosszolgálat aktáiban, hanem az, mit bizonyít az ő papi életük. Az ön által említett lelkiatyák egyházhűsége közismert, az őket ért vádakat szintén alaptalannak tartom.

Azt mondta, vannak ártatlanul megvádoltak is, tehát nem zárja ki, hogy vannak vétkesek is. Mi a személyes véleménye azokról a papokról, akik valóban együttműködtek a kommunista titkosszolgálattal? Úgy gondolja, hogy elég az általános bocsánatkérés, vagy a híveknek meg kellene ismerniük az érintettek történetét?

Mint említettem, papjaink döntő többsége hűségesen helytállt a nehéz időkben. Nem zárjuk ki annak lehetőségét, hogy egyedi esetekben előfordulhatott valamiféle együttműködés a titkosrendőrséggel. Szlovákia püspöki kara bocsánatot kért az ilyen esetekért, az érintetteknek pedig saját lelkiismeretük szerint kell eljárniuk, hogy megtörténhessen a kiengesztelődés.

Az elhunyt szentatyának komoly érdemei voltak a kommunizmus megdöntésében. Élete utolsó heteiben voltak információi arról, hogy például Szlovákiában is hány egyházi személyiségre vetődött okkal, vagy akár ártatlanul a gyanú árnyéka? Mi volt az ő vagy a Vatikán álláspontja ebben a kérdésben?

A szentatya nagyon jól ismerte a kommunista diktatúra országaiban élő hívek és papok helyzetét, hiszen papként, majd püspökként Lengyelországban ő maga is megtapasztalta az egyházüldözést. Tudatában volt annak, hogy Szlovákiában is nehéz helyzetben volt az egyház.

Ismerte személyesen is a szentatyát, találkozott vele?

Örömmel mondhatom, hogy egyik paptestvéremmel ott voltam a szentatya első lengyelországi látogatásán Krakkóban, ahol személyesen is találkoztam vele. Ezen kívül 2004-ben, a püspökszentelésem után találkoztam vele Rómában, ahol külön fogadott, és megáldott mindegyikünket, akiket abban az évben szenteltek püspökké.

Önök szintén a médiából tudták meg, hogy amint Ruini bíboros, mondta: „II. János Pál megérkezett Atyánk házába” ,vagy a Vatikán hamarabb értesítette a püspökségeket?

Természetesen, mi is a médiából értesültünk a szentatya halálhíréről.

Szlovákia a szomszédos államokkal ellentétben nem hirdetett nemzeti gyászt a pápa temetésének napjára. Nem tartja ezt diplomáciai baklövésnek, főleg annak tükrében, hogy II. János Pál háromszor is járt nálunk és mindig hangoztatta, hogy közel áll a szívéhez a szlovák nép?

A püspöki kar elfogadta azt a magyarázatot, hogy nincs erre jogszabály. A lényeg úgyis az, hogy valamennyien lélekben gyászoljunk és imádkozzunk a szentatyáért.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a szentatya szíve valamikor a jövőben mégis Lengyelországba kerüljön?

Semmi sem elképzelhetetlen, főleg, ha II. János Pált később boldoggá vagy szentté avatnák. Szép gesztus lenne, hiszen szerte a világban számos zarándokhelyen láthatók az oda kötődő szentéletű emberek ereklyéi, és hívők tömegeit vonzzák. Szlovákia például így adta át nemrég Alamizsnás Szent János ereklyéit Ciprusnak.

Az egyházak képviselői és vezető politikusok mind azt nyilatkozzák, hogy a világ lelkiismerete távozott II. János Pál személyében. Ön szerint mi változik a halálával?

A szentatya földi életből való távozására is hittel kell tekintenünk. Jézus egyetlen egyházának három arculata van: a megdicsőült egyház, vagyis az üdvözültek tábora, a szenvedő egyház – ők a tisztítótűzben szenvedő lelkek – és a zarándok egyház hívei, akik még a földön élünk. Reményeink szerint a most elhunyt szentatya az üdvözültek táborában égi imáival segíteni fog bennünket, hogy majd mi is célba érjünk.

Még a hívők között is gyakran hallani Malakiás próféta jövendöléséről, amelyet úgy értelmeznek, hogy az elhunyt pápát már csak kettő követi, és az utolsó pápát száműzik Rómából. Az egyház képviselőit foglalkoztatja ez a baljóslat?

Az egyház Krisztustól kapott feladata az evangélium hirdetése. Emberi jóslatokkal nem foglalkozik.

Szlovákiának jelenleg nincs pápaválasztó bíborosa. Közvetve valahogy mégis befolyásolni tudjuk a konklávé döntését? Melyik az a bíboros, aki Szlovákia érdekeit is képviseli a testületben?

Az egyház egyetemes. Nem csak a bíborosok, hanem a felszentelt püspökök is az egész egyházért felelősek. A pápaválasztó bíborosok szintén az egyetemes egyház javát szolgálják, amikor az új egyházfő személyéről döntenek.

A lengyel származású II. János Pál jól ismerte a közép-európai országok sajátosságait, az itt élő híveket nyomasztó gondokat, nehezen képzelhető el még egy olyan egyházfő, aki ennyire ért bennünket. Ön szerint milyen pápára van most szüksége az egyháznak, Szlovákiának és a világnak?

A szentatya az egész keresztény nép lelkipásztora volt. Minden nép magáénak érezhette anélkül, hogy ezzel mások jogait sértené. A pápaválasztás nem csupán emberi tevékenység, hanem elsősorban a Szentlélek sugallata és munkája. A választást szentmise előzi meg, amelyben a bíborosok a Szentlélek megvilágosító kegyelmét kérik. Ezért azzal a hittel kell tekintenünk az április 18-án kezdődő konklávéra, hogy egyházunk élére az elkövetkező időszakra olyan pápát állít, aki szintén jó eszköz lesz a gondviselő Isten kezében.

Nagyszombatban nemsokára szobrot emelnek II. János Pálnak, a Vatikánból kiszivárgott ingformációk szerint pedig kezdeményezik a boldoggá avatását is. Ez milyen hosszú folyamat?

Valóban, nemsokára a Keresztelő Szent János-székesegyház előtt fog állni II. János Pál szobra, a szentatya 2003-as nagyszombati látogatásának emlékére. Bízunk abban és imádkoznunk is kell azért, hogy nemsokára a boldoggá avatottak között tisztelhessük őt. Ismerve az elhunyt szentatya érdemeit, úgy vélem, az ő esetében ez a folyamat nem tarthat tovább két-három évnél.

Véleménye szerint a katolikus egyháznak ragaszkodnia kell a konzervatív értékekhez, mint azt az elhunyt szentatya tette, vagy merészebb nyitásra lenne szükség például a papi nőtlenség, a homoszexuálisok házassága, a fogamzásgátlás, kérdésében?

A hitigazság kérdéseiben nem beszélhetünk valamiféle nyitásról, ezeket az egyházban őrizni kell, nem pedig változtatni rajtuk a korszellemnek megfelelően. A hitigazságok hirdetésének, az evangélium tanításának módjában azonban lehet és kell is alkalmazkodni a kor követelményeihez. Az egyházjogjellegű kérdésekben történhetnek bizonyos változások, ám az isteni eredetű törvények mindig változatlanok maradnak. Ilyen isteni eredetű törvényen alapszik az egyháznak a házasságról szóló tanítása is. A papi nőtlenség kérdése egyházjogi rendelkezés. Nem teljesen elképzelhetetlen, hogy a súlyos paphiánnyal küzdő országokban bizonyos feltételek mellett nős férfiakat is gyakrabban szentelnek diakónussá, azaz szerpappá, netán idővel áldozópappá.

Ön szerint felkészült a katolikus egyház, a hívők közössége arra, hogy akár néger pápa üljön Szent Péter trónján?

Az egyház nem tesz különbséget a népek között, éljenek bármely kontinensen és tartozzanak bármely fajhoz vagy nemzethez. Pap, püspök, sőt pápa is lehet bárki, akit Isten arra kiválaszt.

Véleménye szerint az új pápa mikor látogathat el Szlovákiába?

Úgy gondolom, ezzel kapcsolatban még korai lenne bármit is nyilatkozni.