Valóban olyan előnyös a korkedvezményes nyugdíj, vagy inkább csak egy csapda?

Megéri idő előtt nyugdíjba vonulni? Rengeteg pénzügyi szakértőnek tették fel ezt a kérdést az elmúlt évben. És ugyan sok függ az adott nyugdíjas konkrét élethelyzetétől, az univerzális rövid válasz az volt, hogy a korkedvezményes nyugdíjba vonulás most már megéri, mert az ezzel járó lefaragások jelentősen csökkentek. Míg általában a nyugdíjat a korkedvezményes nyugdíjba vonulás esetén a nyugdíjkorhatár előtti minden egyes hónap után fél százalékkal csökkentik, addig azok, akik legalább negyven évet ledolgoztak, és még nem érték el a nyugdíjkorhatárt, a módosításoknak köszönhetően „csak” három tized százalékot veszítenek minden egyes hónap után. Ez azonban kicsit olyan, mint amikor a teleshopban a bambuszzokni ára ötről három euróra csökken. Attól, hogy kevesebbe kerül, mint korábban, még nem jelenti azt, hogy tényleg akciós, és hogy valóban szükségünk van rá.

Anyagi előnyök

A válasz arra a kérdésre, hogy megéri-e a korkedvezményes nyugdíjba vonulás, akár magának a nyugdíjnak a csökkentése árán is, mindenekelőtt attól függ, hogy az idős ember mennyi időt tölt el a nyugdíjban. Tegyük fel, hogy egy nyugdíjas 600 eurós nyugdíjra jogosult, de ha két évvel a nyugdíjkorhatár előtt vonul nyugdíjba, akkor csak 557 eurót kap. Mindkét esetben kétszázalékos éves valorizációt feltételezünk. Ha a nyugdíjas csak tíz évvel élte volna túl a nyugdíjkorhatárt, akkor ez idő alatt a normál nyugdíjba vonulás esetén közel 79 ezer eurót kapott volna az államtól. Ha azonban igénybe venné a korengedményes nyugdíjat, akkor közel 90 ezer eurót kapna.

Halmozottan akkor is többet kapott volna, ha sokkal tovább, akár harminc évig él. De csak abban az esetben, ha a korkedvezményes nyugdíjnál a kedvezményesebb, 0,3 százalékos lefaragást alkalmaznák. Ha az eredeti, havi 0,5 százalékos lefaragás lenne érvényben, a juttatás meredeken csökkenne. Ha például egy nyugdíjas 20 évet töltött rendes nyugdíjban, akkor 175 ezer eurót kapna, de 22 év korkedvezményes nyugdíjért már csak 172 ezer eurót. Ezért azok, akik a rendszert létrehozták, a lefaragás eredeti mértékét minden hónapra pontosan fél százalékban határozták meg. Aki korábban megy nyugdíjba, az így nem kerül többe a rendszernek, mint aki tovább dolgozik.

A nyugdíjasok első csapdája az, amikor azt hiszik, hogy egy ilyen újraszámítás elég. Az, hogy egy idő előtt nyugdíjba vonuló a fent jelzett módosításnak köszönhetően „többet kap” a Szociális Biztosítótól, mint egy klasszikus nyugdíjas, még nem jelenti azt, hogy ez anyagilag előnyösebb lenne számára. A tisztességes összehasonlítás érdekében a számításnak figyelembe kell vennie a munkából származó jövedelemkiesést is. A kumulatív számok ez esetben pedig már egész másképp nézhetnek ki. Tegyük fel, hogy egy nyugdíjasnak ezer euró nettó jövedelme van. Ha a megfelelő életkorban ment volna nyugdíjba, akkor 22 év alatt 199 ezer euró kumulatív bevételt ért volna el, mivel két évvel tovább dolgozott volna. Ha azonban korengedményes nyugdíjba vonulna, 22 év alatt csak 182 ezer eurós bevételre tenne szert.

A korkedvezményes nyugdíjas ugyan többet kap a Szociális Biztosítótól, mint a szokásos időben nyugdíjba vonuló társa, a jövedelmének a jelentős részét azonban elveszíti. A korengedményes nyugdíj egyik hátránya, hogy a nyugdíjas nem dolgozhat tovább. Kivéve az olyan ideiglenes munkákat, amelyekből az éves jövedelme nem haladhatja meg a 2400 eurót. Ez a gyakorlatban megfosztja az idősebb embereket egy fontos megélhetési forrástól, miközben még munkaképes korban van. Az eredeti szándék természetesen nem ez volt. A korkedvezményes nyugdíj bevezetésének az oka az volt, hogy a munkájukat idősebb korban elveszítőknek már ne kelljen rendszeresen a munkaügyi hivatalba járniuk, azt hallgatva, hogy már senki sem akarja őket foglalkoztatni. A feltételek megváltozása azonban alapvető fordulópontot jelentett. Egy olyan eszköz, amelynek az volt a célja, hogy segítsen az idősebb embereknek méltóságteljesen kivonulni a munka világából, olyan eszközzé vált, amely ráveszi az embereket arra, hogy ne dolgozzanak tovább, még akkor sem, ha egyébként lenne hol munkát vállalniuk.

Új divat

Nem minden, hatvanas éveiben járó ember kezeli ugyanúgy a munkáját. Vannak olyan szakmák, amelyek nagy fizikai erőfeszítést igényelnek. Az idősebb emberek ez esetben így többnyire már nem tudnak teljes mértékben eleget tenni az ezzel járó feladatoknak. A megváltozott körülmények azonban azt eredményezték, hogy nem csak azok mentek korábban nyugdíjba, akiknek feltétlenül szükségük volt rá. A feltételek enyhítésének köszönhetően már-már divatnak számít a korai nyugdíjaztatás.

A módosításjavaslattal még 2022-ben rukkolt elő az akkor Milan Krajniak vezette munkaügyi minisztérium, amely így szerette volna kompenzálni az időseket azért, hogy a szlovák alkotmányból kiesett a 64 éves nyugdíjplafon. A javaslat hatását azonban a kiötlői alaposan alulbecsülték. Az elemzésben azt feltételezték, hogy 2023-ban 3300, az azt követő két évben pedig 3700 ember élne az új lehetőséggel. Azt is feltételezték, hogy a vállalatok három hónapon belül megtalálják a hiányzó munkavállalókat. Ezzel párhuzamosan azzal számoltak, hogy a módosítás miatt tavaly a szociális biztosításon keresztül 5,1 millió, az egészségbiztosításon keresztül 2,1 millió, a jövedelemadón keresztül pedig 1,5 millió euróval kevesebb bevételre tesz szert az állam. „Hosszú távon a bevételek enyhe, a bruttó hazai termék (GDP) körülbelül egy tized százalékpontjának megfelelő csökkenésével számolunk, ami a nyugdíjrendszer egyensúlyára gyakorolt enyhén negatív hatásként írható le” – tették hozzá a módosításjavaslat szerzői.

Elszámolták magukat

Bár a tervezet készítői elismerték, hogy a tényleges fejlemény a fent jelzettektől eltérő lehet, a valós számok messze meghaladták a várakozásokat. Csaknem 12 ezren éltek a korábbi nyugdíjaztatás lehetőségével, háromszor annyian, mint amire számítottak. Így az sem csoda, hogy hirtelen több ágazatban is akut munkaerőhiány alakult ki. Erre panaszkodtak a pékségek, a baromfitenyésztők, a vasút- és busztársaságok is. A Munkaadói Szervezetek Szövetsége (AZZZ) szerint azonban a problémák minden ágazatban éreztették a hatásukat. A Szlovákiai Vállalkozók Szövetsége (ZPS) is figyelmeztetett, hogy az átgondolatlan szociálpolitika arra ösztönzi az embereket, hogy elhagyják a munkaerőpiacot. A szakmai szervezet a helyzet javítása érdekében három javaslattal rukkolt elő. Az első a korkedvezményes nyugdíjaztatással kapcsolatos szabályok szigorítása, vagyis az ezt igénybe vevők hátrányos helyzetbe hozása. Másodszor, a negyven év utáni nyugdíjba vonulás lehetőségének az újragondolása. A harmadik javasolt alternatíva pedig az, hogy a korkedvezménnyel nyugdíjba vonulók, akik hiányoznak a munkaerőpiacról, korlátozás nélkül tovább dolgozhassanak a nyugdíj mellett is.

Erik Tomáš munkaügyi miniszter az idei év elején még azzal érvelt, hogy a korengedményes nyugdíjakkal nem tudnak érdemben foglalkozni, mert az ellenzék a büntető törvénykönyv módosításával kapcsolatban parlamenti akadályokat gördített eléjük. Egy március közepi kormány-ülés után már azt állította, hogy elkészültek a megoldással, szerinte azonban az idei év elején megnyugodott a helyzet, így még van idő az intézkedések előterjesztésére, így először a kormánykoalíción belül szeretnék jóváhagyni az intézkedéseket. A halogatás azonban arra utal, hogy a korkedvezményes nyugdíjakkal kapcsolatos újabb módosítások elfogadása zsákutcába kerülhet. A nyugdíjasok ugyanis a kormánykoalíció valamennyi pártja számára fontos választói csoportot jelentenek, így nem akarják őket feldühíteni. Andrej Danko, az SNS elnöke például máris jelezte, hogy az elvárásaik között szerepel a minimálnyugdíj-automata visszaállítása is. Ennek legalább az átlagbér 33 százalékának kellene lennie. Egy ilyen intézkedés azonban tovább növelné a Szociális Biztosító egyébként is magas kiadásait.

Hamis ígéretek

Ha a kormány továbbra is bőkezű szeretne maradni a nyugdíjasokkal, akkor fenn kell tartania a korkedvezményes nyugdíjjal kapcsolatos kedvezményeket. A jelenlegi erőfeszítések, amelyek a korkedvezményes nyugdíj mellett a nyugdíjak nagyvonalú indexálására, a karácsonyi nyugdíj és szülői nyugdíjbónusz biztosítására irányulnak, leginkább a fapados légitársaságokra emlékeztetnek, amelyek több jegyet adnak el, mint ahány hely van a gépen. Ez esetben pedig több dühös utas is a reptéren reked. Ez a második csapda, amibe az idősek beleestek. Azt várják, hogy a nem dolgozó nyugdíjasoknak járó juttatások megmaradnak a jelenlegi szinten, ami irreális elvárás. Bár a korkedvezményes nyugdíjasok száma háromszorosa volt a vártnak, az államháztartásra gyakorolt hatás akár exponenciálisan is növekedhet, elsősorban a Szociális Biztosító és az egészségbiztosítók magasabb kiadásai miatt. A korengedményes nyugdíjasok befizetőből hirtelen az állam által ellátottakká váltak, ami kevesebb befizetőt jelent egy olyan rendszerben, amely már így is deficites.

Munka kontra karrier

Bár a munkát sokan rabszolgaságként élik meg, a munkavállalás az anyagi juttatásokon túl elsősorban az önmegvalósítás lehetőségét kínálja. Ezért is használják egyre gyakrabban a „karrier” és nem a „munka” kifejezést. Az idő előtt nyugdíjba vonulók harmadik csapdája az életük egy fontos részének a meggondolatlan idő előtti feladása. Ha a nyugdíjas talál is valamilyen hobbit, amivel lefoglalja magát, minden hobbi esetében érvényes egy egyszerű gazdasági egyenlet. „A fizetett munka minden esetben forrásokat biztosít az idősek számára ahhoz, hogy önellátóbb, aktívabb életet éljenek, megőrizzék a függetlenség érzését” – állítja Zuzana Kusá, a Szlovák Tudományos Akadémia szociológusa. Szerinte az idős emberek „korán nyugdíjba megyek, végre lesz szabad-időm” elmélete logikus, de a nyugdíjas szempontjából nem mindegy, hogy mit kezd ezzel a szabadidővel.

ĽUBOSLAV KAČALKA

A szerző a Trend gazdasági hetilap munkatársa