Újra Hágához kellene fordulni

Az exkormánybiztos röviden vázolta a jelenlegi helyzet előzményeit is. Szerinte már a Nemcsók-féle, 1998-as, februári megállapodás előtt létezett egy titkos megállapodás Magyarország és Szlovákia közt, mely szerint Magyarország beleegyezett volna az alsó vízlépcső megépítésébe. Még Nemcsók idejében is szó volt a pilismaróti erőmű beindításáról. Székely szerint ez annál is szomorúbb, mert akkor, 1996-97-ben éppen zajlott a hágai per. Székely elmondta: az 1999-es magyar kormányhatározat viszont egyértelműen rögzítette az ország álláspontját, vagyis nem számol az alsó vízlépcsővel, a hajózhatóságot teszi meg minimális közös érdeknek, ám ez a volt kormánybiztos szerint Pozsony és Budapest között a Duna hagyományos szabályozhatóságával megoldható. Az említett határozat alapján Magyarországnak továbbra is járna – az őt megillető árammennyiség fejében – a szükséges vízmennyiség, melyet a Duna régi medrébe kellene elvezetni.

Székely hosszú távon gazdaságtalannak tartja az áramtermelést, mert szerinte a két tározó eliszaposodása miatt energetikai szempontból 10-15 éven belül könnyen veszteségessé válhat az egész rendszer. Ugyanakkor Magyarország nem ragaszkodik az 50-50 százalékos tulajdonmegosztáshoz, beéri 30 százalékos tulajdonrésszel is. Ám – mint azt említette – a Medgyessy-kormány még tavaly decemberben hatálytalanította azt az 1999-es kormányhatározatot, s ennek alapján az exfőbiztos megkérdőjelezi a jelenleg folyó tárgyalások legitimitását és leendő végeredményét is. „Jelenleg nincs olyan belső magyar határozat, amely egyértelműen rögzítené a magyar kormány tárgyalási alapját és álláspontját” – állítja Székely. Szlovákia eddig ugyan elismerte, hogy több vizet kell adnia, de Székely szerint most sem ad annyit, mint amennyit hivatalosan deklarál: az éves összvízhozamnak csupán 17 és nem 25 százaléka jut a régi mederbe, és ebbe már a nagy árvizekkor lezúduló vízmennyiséget is beszámították. Székely úgy véli, Szlovákia a saját belpolitikai kényszerei miatt sosem fogja egyértelműen kijelenteni, hogy lemond az alsó erőműről, tudva ugyan, hogy ennek megépítésére nem kényszerítheti rá Magyarországot. „Abban viszont Dominik Kocingernek, a szlovák kormánybiztosnak van igaza, hogy az Európai Unió sosem fog beleszólni abba, mennyi vizet engednek a régi Duna-mederbe, miként Brüsszel nem fog nyomást gyakorolni a mihamarabbi megegyezés érdekében sem” – fejtette ki lapunknak Székely László. Szerinte a dunai hajózás kérdése pillanatnyilag megoldott, hiszen az uniós országok uszályainak a jelenlegi vízmélység is megfelel. Kizárólag az ukrán, bolgár, szerb és egyéb, több mint kilenc uszályt toló és több mint három és fél méter merülésű, nagy karavánoknak adódnak gondjaik. „Amikor én kormánybiztosként, 2000-ben Washingtonban találkoztam a térségért felelős amerikai külügyi államtitkárral, megkérdezte tőlem: Mi lesz a dunai hajózással? Erre azt válaszoltam: Jelen pillanatban ez megoldott, ugyanis az újvidéki hidak bele vannak l#ve a Dunába... Mire ő csodálkozva kérdezte: Miért vannak a hidak belelőve a Dunába? Nos, körülbelül enynyire érdekli a világot ez a viszály” – állítja Székely László.

Az exkormánybiztos szerint csak úgy lehetne megoldani Bős-Nagymaros kérdését, ha mindkét fél egy kiegészítő ítéletben kérné a Hágai Nemzetközi Bíróságot arra, hogy döntsön az eredeti ítélet gyakorlati végrehajtásáról. Székely leszögezte, az eredeti hágai ítélet kimondja: nemcsak, hogy nem épült meg az alsó vízi erőmű, de felépítésének nincs többé semmi értelme.