Trianon a legnagyobb nemzeti tragédiánk

Szinte minden magyar egyetért abban, hogy a trianoni békeszerződés igazságtalan és túlzó volt. Sőt, 85%-uk úgy gondolja, hogy a békeszerződés volt Magyarország legnagyobb tragédiája. „Magam is azt gondolom, hogy a 20. századi magyar történelemnek a legnagyobb nemzeti tragédiája Trianon. Talán nem is azért, mert a történelmi magyar állam megszűnt létezni abban a formájában, amelyben addig működött, hiszen a 19. század legdinamikusabb eszmei áramlata, a nacionalizmus felerősödésével egyre inkább úgy tűnt, hogy a jövő útja az, hogy a multietnikus birodalmak felbomlanak, helyükbe pedig az adott területen többséget alkotó homogénebb államok lépnek.

A legnagyobb igazságtalansága Trianonnak kétségtelenül az volt, hogy igazságosságra és nemzeti önrendelkezési elvre hivatkoztak, mégis nagyhatalmi érdekből és stratégiai okokból több mint három millió magyar került az utódállamok területére”

– magyarázta lapunknak Bödők Gergely történész.

A trianoni békeszerződés századik évfordulója kapcsán Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport májusban készített egy telefonos közvélemény-kutatást Magyarországon, hogy felmérjék, hogyan vélekednek a magyarok a trianoni békeszerződésről, mit tudnak róla és annak következményeiről. Az eredményekből kiderül, hogy a megkérdezettek 84%-a ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy „magyar az, akinek fáj Trianon”.

Simon Attila történész lapunknak elmondta, ő maga nem osztja ezt a véleményt. „Magyar az, aki magyarnak gondolja magát, de elismerem, hogy Trianon nagyon sok érzelmet rejt magában. Ami száz éve történt valóban egy tragikus eseménysorozat volt, hiszen egy ország elveszítette területének kétharmadát, és ennek következtében minden harmadik magyar a határon túlra kényszerült. Ennek hosszú távú hatásai vannak, tehát normális, hogy az átlag ember érzelmekkel közelít hozzá. Én nem gondolom, hogy ez probléma lenne” – részletezte Simon.

Hiányos tudás

A felmérésben arra is kíváncsiak voltak, mi mindent tudnak a magyarok a békeszerződés körülményeiről, okairól, következményeiről korszakáról. Annak ellenére, hogy a megkérdezetteknek szilárd véleménye van a békeszerződésről, majdnem 50%-uk nyilatkozta, hogy keveset tud, és csak néhány dolgot tud kiemelni a békeszerződéssel kapcsolatban. Minden tizedik válaszadó pedig szinte semmit sem tudott a történtekről. „Azt talán mindenki tudja, hogy egy igazságtalan békeszerződésről van szó, ehhez nem kell mélyebbre ásni. Az ilyen rövid, lakonikus definíciók nagyon be tudnak csípődni, amivel nincs is különösebb baj. Az viszont gond, hogy ehhez nem társul egyfajta intellektuális kíváncsiság, amely arra keresné a választ, hogy mi volt a szerződés tartalma, mik voltak a következményei és miért is volt ez a békeszerződés igazságtalan” – magyarázza Bödők Gergely, akit szintén meglepett a válaszadók tájékozatlansága.

„Aki nem történész attól nyilván nem várható el, hogy összefüggéseiben lássa a korszakot, de sokan azt gondoltuk, hogy ha már ennyi szó esik a kérdéskörről, akkor néhány alapinformáció azért rögzül. Különösen ha már a legnagyobb nemzeti traumaként beszélünk róla” – tette hozzá a történész. Szerinte meglehet a történelmi ismeretterjesztés még nem tud lépést tartani a 21. századi elvárásokkal, és lehet, hogy új csatornákon kellene eljuttatni a tudást a fiatalokhoz. „Már legalább harminc éve szabadon lehet beszélni Trianonról, rengeteg megbízható szakirodalmat találni a témában, aki tehát őszinte kíváncsisággal fordul a kérdéskörhöz, megbízható munkákhoz nyúlhat. A hagyományos technikák helyett lehet, hogy a jövőben rövid videók, új típusú blogok, modern eszközök vagy az ismeretterjesztés új formáinak segítségével kell majd megszólítani a fiatalabb generációt” – véli.

Simon Attila történész ennél elnézőbb. Mint mondja, vannak olyan dolgok, amelyekkel kapcsolatban az emberek szívesen foglalnak állást, az információik azonban szűkösek. „Focizni is kevesen tudnak jól, mégis szinte mindenki ért a labdarúgáshoz. Én sem tudnám visszaidézni a matematikai törvényszerűségeket, úgyhogy szerintem megbocsájtható, hogy az átlagemberek kevés dolgot tudnak tudományos igényességgel.

A fontos az lenne, hogy amikor tájékozódnak, akkor hiteles forrásból tegyék, hiszen a felmérésből is látni, hogy ez nincs mindig így”

– mondja a szakember. És tény, a felmérésben részt vevők egy része például úgy véli, a szabadkőművesek bomlasztó tevékenysége is hozzájárult Trianonhoz.

Itt a legjobb?

A felmérésben arra is rákérdeztek, hogy hol a legjobb a határon túli magyarok helyzete. A válaszadók 34%-a gondolja, hogy a szlovákiai magyarok helyzete a legideálisabb. „Szerintem ezen vélemények kialakításában nagy szerepet játszottak azok az információk, amiket a válaszadók a szűkebb környezetükből, családjukból nyernek. Csehszlovákiában a nyolcvanas évek végén már valamelyest lehetett Trianonról beszélni, nem érték atrocitások az embereket, míg Romániában Romániában a kommunizmus végig nagyon erős nacionalista magyarellenes politikával járt” – mondja Bödők. Simon szerint is leginkább közvetett információk alapján alkottak véleményt az emberek ebben a kérdésben. „Szerepet játszhat az is, hogy a sajtó hogyan tudósít az egyes régiókból, hogy milyenek az államközi kapcsolatok. Például a mostani évforduló kapcsán is látjuk, hogy a magyar-román kapcsolatok koránt sem olyan stabilak, mint a magyar-szlovák kapcsolatok” – magyarázza Simon.

Hozzátette, a határon túli magyarokat érintő sztereotípiák is közre játszhattak a válaszadáskor.

„Szerintem egy átlag magyarországi ember a határon túliakat nem tudja modern társadalomként elképzelni. Nagyon gyakran úgy beszélnek róluk, mint egy skanzenről, ahol az emberek még úgy élnek, mint száz évvel ezelőtt”

– véli.

Bödők szerint az előítéletek oka az a személyes tapasztalathiány, amely a kommunizmus 45 éve alatt alakul ki, amikor nemzetiségi konfliktusról nem lehetett beszélni. „Az államszocializmus időszakában Trianonról és a határon túli magyarokról évtizedekig nem lehetett beszélni. A hetvenes években közepétől és különösen az évtized végétől indult el Erdély újrafelfedezése, majd a hazai táncházmozgalom. Sokak számára revelációként hatott és életük meghatározó élménye volt az, hogy élnek magyarok a határ túloldalán. Eddig viszont már felnőtt két generáció, akik nem is nagyon tudtak a határon túli magyarokról” – tette hozzá.

Értelem helyett érzelmek

A két szakember egyet ért abban, hogy Trianon hatásai máig érezhetőek, ezért nehéz objektív képet kialakítani róla, és ezért nehéz elszakadni az érzelmektől is. „A történészek Trianon-képe már egy távolságtartó, higgadt, objektív képpé vált. Azt gondolom, hogy ha ezt nem is fogadják el az átlag embereknek is egy egészségesebb viszonyt kellene kialakítaniuk Trianonnal a békeszerződés következményeivel kapcsolatban, és ezt elsősorban az oktatás tudná biztosítani” – véli Bödők. Hasonlóan gondolkodik Simon is. „A tudósoknál az a fontos, hogy a rációra hagyatkozzanak, és ehhez a témához is tudományos igényességgel viszonyuljanak, az átlag embertől azonban ezt nem lehet elvárni” – mondja Simon, aki szerint Trianonhoz bizonyos mértékig mindig érzelmekkel fogunk viszonyulni.

A történészek szerint az érzelmi domináció egyik oka a határon túli magyarok helyzete. „Ők Magyarország 20. századi politikájának a kárvallotjai, helyzetük pedig koránt sem alakult rózsásan a múlt században, és még mindig vannak olyan törekvéseik, amelyeket a többségi nemzet nem képes vagy nem hajlandó kielégíteni. Ez mind erősíti az érzelmi megközelítést.

A racionalitás irányába akkor tudnánk elmozdulni, ha a határon túli magyarok jövőjükről alkotott és önszerveződésükkel kapcsolatos elképzeléseire és igényeire a többségi társadalom is nyitottabb lenne.

Az is segítené a folyamatot, ha a Beneš dekrétumok sértő passzusai végre kikerülnének a törvénytárból, és a magyarkérdés, meg a felvidéki magyarokkal való riogatás többé nem szerepelne a választások alatti politikai témák között. Ezt a határon túli magyar ügyek iránt érdeklődő magyarországi közvélemény is elégedetten nyugtázná. Alig túlbecsülhető jelentősége volna annak is, ha a szlovák többségi társadalom megismerné a szlovákiai magyarokat. Bizonyos értelemben nonszensz, hogy leérettségizve az ókori Római birodalomról többet tudnak, mint azokról, akikkel évszázadok óta közös a múltjuk és a jelenük” – magyarázta Bödők.

Simon szerint is a jelenlegi problémák erősen meghatározzák a Trianonhoz való hozzáállást. „Száz év elteltével is találkozunk olyan helyzetekkel, amelyek azt jelzik, hogy még mindig nem élhetünk saját szülőföldünkön egyenrangúként: anyanyelvünk még egy magyar többségű településen sem egyenrangú a szlovákkal, s nem dönthetünk magunk kulturális és oktatási kérdéseinkben. Ezért azt gondolom, hogy Trianon sokkal élőbb egy szlovákiai magyar számára, mint egy magyarországinak” – mondja a Selye János egyetem történelem tanszékének vezetője. „Amíg nem lesznek megoldva a valós problémák, addig mindig könnyű lesz Trianonra hivatkozni, hiszen a legtöbb ebből fakad.

Azt gondolom, el kellene kezdenünk Trianont múltként kezelni, és a jelenlegi problémák megoldására koncentrálni.

Ezeket meg lehet oldani, de a múltat már nem megváltoztatni. Erre kellene fókuszálnunk, a múltat pedig hagyni kellene a történészeknek” – zárja Simon.