Többet is elvégezhetett volna az agrártárca előző vezetése

Brüsszel 90 millió euróval növelte a szlovákiai vidékfejlesztésre szánt tételtSomogyi Tibor felvétele Ön kijelentette, hogy Szlovákia többet is kiharcolhatott volna, és az egyik legsúlyosabb hiányosságnak a tárca szakosztályai közti koordináció hiányát nevezte meg, mert elődje az utolsó évben már nem az agrártárca irányításával foglalkozott.

Amit Brüsszelben elértünk, az az adott helyzetben maximum volt. A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy sikerült megemelni a tej, a birkák és a kecskék valamint az izocukor, tehát a kukoricából nyert édesítőszer termelési keretét, és azt, hogy Brüsszel 90 millió euróval növelte a szlovákiai vidékfejlesztésre szánt tételt. Nagyon fontosnak tartom az adminisztratív információs rendszer (IACS) kiépítésére vonatkozó döntést is, ami előfeltétele annak, hogy Szlovákia az EU-csatlakozás után megkaphassa és felhasználhassa a neki előirányozott uniós pénzeket. Sikerként értékelem a Németh Imre magyar agrárminiszterrel folytatott tárgyalást és megállapodást a tokaji borvidékről, hiszen eddig egyetlen hivatalos dokumentum sem létezett, amelyben Magyarország elismerte volna e borvidéknek a kiterjedését Szlovákia területére. Három község besorolását a magyar fél nem vitatja, ez a mi adataink szerint 571 hektár szőlőt jelent. További négy községről, illetve 337 hektárról szakbizottság dönt. Én bizakodom, annál is inkább, mert a szlovák tokaji borvidékről szóló jogszabályok szigorúbbak a magyarnál. Ezért remélem, hogy ezt a kérdést 2-3 hónapon belül lezárjuk.

A két ország azonban a tokaji borvidéknek, mint kulturális örökségnek a kibővítéséről, elismeréséről is tárgyal. Ez nálunk milyen területet ölelne fel?

Szlovákújhely, Szőlőske és Kistoronya 3200 hektárt tesz ki. Ezek a községek képeznék az alapot, a vonzáskörzet pedig megközelítőleg 14 ezer hektárt jelentene. Egyébként magyar oldalon a kulturális örökséghez 9 község tartozna, miközben tokaji bor előállításával 27 községben foglalkoznak.

December derekán ígéretet tett a sertéstenyésztőknek, hogy megvizsgálja, milyen központi intézkedésekkel lehetne mérsékelni a hónapok óta tartó sertéshús-értékesítési feszültséget.

Az intervenciós agrárügynökség (IPA) kevés szabad pénzforrással rendelkezik. Az ügynökségnek 234 millió koronája hiányzik ahhoz, hogy kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tehessen. Viszont több mint 800 millió koronája áruban fekszik, amelyet a termelők nem térítettek meg. Már vizsgáljuk a behajthatóság módját. Havonta több mint 500 ezer koronát költ az IPA, illetve a minisztérium annak a gabonakészletnek a tárolására, amelyet a 2000/2001-es szárazság idején importáltunk, ám amelyet a termelők nem vettek át. Szlovákiában tavaly 170,5 ezer tonna sertést vásároltak fel, míg az egy főre eső fogyasztás 30,6 kilót tesz ki. Az összmennyiségből a behozatal – ez főleg Csehországból származott – 17,7 ezer tonnát tett ki, ugyanakkor a WTO által megállapított nemzetközi behozatali keretünk 19 ezer tonnát tesz ki. Tehát a WTO-kvótát nem értük el. Az is igaz, hogy a sertésfelvásárlási árak az elmúlt időszakban zuhantak. Ugyanakkor a szlovákiai sertéstenyésztőknek jelentősen javítaniuk kell a termelékenységen, hogy az EU-csatlakozás után versenyképesek maradjanak. Tavaly csaknem 91 ezer darab sertéssel többet kínáltak felvásárlásra, mint egy évvel korábban, ami nagyrészt a 48 koronában meghatározott minimális garantált felvásárlási árnak tudható be, miközben a világpiaci átlagár 37-45 korona között ingadozik. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet ugyan 47 koronában határozta meg az 1 kg sertéshús előállítási költségeit, ám lényegesen gyengébb mutatókból indult ki. Amíg például Csehországban a leválasztott kismalacok száma átlagosan 19-20 darabot tesz ki, addig nálunk csak 15,6, illetve tavaly már 17 darabot tett ki. Viszont az elhullás 10 százalékos, amíg Csehországban csak 4-5 százalékos, az 1 kg hús előállításához nálunk 3,7 kg sertéstakarmány kell, a cseh gazdáknak csak 3,3 kiló. Az EU-országokban még ennél is jobb eredményeket érnek el.

Sok termelő szerint az ágazat támogatásával növelhető lenne a versenyképesség...

Ha más ágazat annyi pénzt kapott volna és annyi figyelemben részesül, mint a sertéstenyésztés, akkor ma lényegesen jobb helyzetben lennénk. Nem lehet tartósan támogatni egy területet, amely azt nem tudja gazdaságosan felhasználni. Nézetem szerint eléggé sok pénzt fordítottunk sertéstenyésztési technológiákra, miközben a pénzforrások hatékony felhasználására nem fektettünk hangsúlyt. Bármilyen jó technológiánk van, ez nem elég, ha például nem szentelünk kellő figyelmet az állatok gondozására, etetésére, tehát olyan területekre, amelyek anyagilag nem annyira megterhelők, ugyanakkor a végeredmény szempontjából nagyon fontosak. Ismerek olyan sertéstenyésztőket, akik nem új épületekben nevelik az állományt, mégis csúcseredményeket érnek el.

Intervenciós felvásárlás vagy az export támogatása nem jön számításba?

Sajnálatos, hogy a sertéstenyésztők és a húsfeldolgozók hetek óta nem tudnak megegyezni abban, hogy mennyi is a többlet a hazai piacon. A mi becsléseink szerint a túlkínálat talán 5 ezer tonnára rúg. Remélem e héten már közös nevezőre jutnak az érdekeltek és dönthetünk arról, hogy támogatjuk-e például a húskonzervek exportját vagy más eszközöket választunk.