Több tízezer alkalmazottból lett az elmúlt években kényszervállalkozó

A statisztikai adatok szerint a fiktív szlovákiai vállalkozók száma az elmúlt tíz évben 84 ezerről közel 110 ezerre nőtt. A Trend gazdasági hetilap legfrissebb munkapiaci elemzése szerint ezt nemcsak az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat, valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) felmérései, hanem az Állami Számvevőszék (NKÚ) tavalyi adatai is alátámasztják.

A minisztérium közbelép

„A kényszervállalkozások számának a megugrása több tényezővel is magyarázható, a lakosság hozzáállása azonban döntő tényező” – véli Branislav Ondruš munkaügyi államtitkár. Szerinte az emberek – a média és az úgynevezett agytrösztök hatására – normálisnak tartják, hogy bármilyen kedvezőtlen munkakörülményt el kell fogadniuk, mert az hozzájárul a „rugalmassághoz” és a „versenyképességhez”. „Mára azonban bebizonyosodott, hogy mindez egész egyszerűen nem igaz” – tette hozzá az államtitkár. A munkaügyi tárca szerinte épp ezért objektíven megpróbálja elmagyarázni, miért káros az, ha az embereket arra kényszerítik, hogy rendes alkalmazotti munkaviszony helyett kényszervállalkozóként dolgozzanak a munkáltatójuknál. A felvilágosításon kívül a szaktárca azonban konkrét törvénymódosításokon is dolgozik. „Például, illegális foglalkoztatásnak fogjuk tekinteni a rendes munkaviszonynak minősülő munkakörben történő kényszervállalkozást, és szankciókkal sújtjuk majd a magukat szerződéses üzleti partnernek tettető munkáltatókat” – teszi hozzá Ondruš. A munkavédelmi felügyelőség ellenőrzésein is szigorítanak, konkrét ellenőrzési akciókat tervezve. „Az eddigi eredmények nem meggyőzőek. Ezért valószínűleg azokra az ágazatokra fogunk összpontosítani, amelyekben átlagon felüli a kényszervállalkozók száma” – figyelmeztet az államtitkár.

Szakmai bírálat

Az Ondruš által is említett „agy-trösztöknek” azonban erről homlok-egyenest ellenkező a véleménye. Martin Vlachynský, az INESS gazdaságkutató intézet elemzője szerint a kormány a vállalkozókat most akaratuk ellenére akarja „rákényszeríteni” arra, hogy alkalmazottként folytassák a munkájukat. „Gyakorlatilag korlátoznák a vállalkozáshoz való jogot. Az államnak ehhez ráadásul nagyon bonyolult szabályokat kellene alkotnia. A végeredmény így az lenne, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntenék, ráadásul a kádat is összetörnék. Ugyanakkor a szabadúszók munkaviszonyba kényszerítése nem igazán old meg semmilyen problémát, hacsak azt nem, hogy megpróbálják még jobban megadóztatni ezt a csoportot” – mutat rá az elemző.

Vlachynský szerint azonban ez csak a jéghegy csúcsa, a lényeg ugyanis, hogy a piac mást vár el az egyéni vállalkozóktól, mint az alkalmazottaktól. „A munkaadók jelentős része egy adott költségvetéssel dolgozik egy-egy projekten, és nem érdekli őket, hogy azt egy egyéni vállalkozóval végeztetik vagy egy alkalmazottnak fizetik ki szuperbruttó bérként. Ami a cégek számára sokkal érdekesebb, az a rugalmasság, amit a szabad-úszók nyújtanak, az alkalmazottakkal kapcsolatos munkajogi szabályok ugyanis hatalmas költséget jelentenek számukra”

– teszi hozzá Vlachynský. Bár a vállalkozóknak alacsonyabbak az adó- és járulékköltségeik, mint egy alkalmazottnak, a munka törvénykönyve révén lemondanak a kiváltságos státuszukról, és kevesebb pénzt vesznek ki a szociális rendszerből.

Bonyolult összefüggések

„Annak a bizonyítása, hogy a gyakorlatban a függő munkavégzés minden jellemzője teljesül-e az önálló vállalkozó esetében, önmagában is összetett. Emiatt a kényszervállalkozások számáról szóló összes adat csak becslés” – állítja Marián Letovanec, a Slovak Business Agency nemzeti és nemzetközi programokat felügyelő szekciójának a vezetője.

Az NKÚ már tavaly rámutatott arra, hogy az egyetlen vagy egy meghatározó ügyféllel rendelkező egyéni vállalkozók aránya Szlovákiában 31,4 százalék. „Nem lehet azonban ezt a számot egy kalap alá venni, és azt mondani, hogy az egyéni vállalkozók egyharmada fiktív módon dolgozik, ezért alkalmazottként kellene foglalkoztatni őket. Egyelőre tehát csak felbecsüljük a probléma nagyságát, de nem tagadjuk, hogy léteznek fiktív vállalkozások” – tette hozzá Letovanec, aki konkrét példákat is említett. Egy külföldön érvényes definíció szerint például fiktívnek tekinthető a vállalkozás, ha az egyéni vállalkozó jövedelmének a 75 százaléka egyetlen ügyféltől származik. Ugyanakkor a szlovák jog szerint egy ilyen vállalkozás nem feltétlenül fiktív. Az egy ügyféltől származó megrendelések aránya nem feltétlenül jelent problémát például akkor, ha nem áll fenn felettes és alárendelt viszony.

„Az egyik alapvető probléma tehát, amiért a kormánynak nem sikerült csökkentenie a kényszervállalkozások számát, az, hogy az ellenőrző hatóságok sok esetben nem tudják bizonyítani, hogy valóban kényszermunkáról van szó. Másrészt az állam erőfeszítései inkább a munkaadók megbüntetésére összpontosítanak, miközben az utóbbi években jelentős mértékben támogatták az egyéni vállalkozások alapítását” – jegyzi meg Letovanec. Az egyéni vállalkozó például a vállalkozás első évében bizonyos körülmények között csak egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet, adókedvezményekkel rendelkezik és jóval rugalmasabb. A helyzet így az, hogy a kormány egyrészt erősen támogatja az egyéni vállalkozásokat az adók és járulékok tekintetében, másrészt korlátozó intézkedéseket tervez ellenük.

Új módszertan

A vállalkozók is látnak azonban bizonyos hiányosságokat a piacon. „Szlovákiában hiányoznak az adatok ahhoz, hogy pontosan felmérhessük,

mekkora problémát jelent az álcázott munkaviszony” – mondta el a Trendnek Ján Solík, a Szlovákiai Vállalkozók Szövetségének (ZPS) az elnöke. Szerinte az ezzel kapcsolatban rendszeresen megjelenő adatok csak becslések. „Már régóta nem látjuk, hogy az illetékes ellenőrző szervek statisztikát vezetnének erről a jelenségről” – magyarázza Solík, aki elismeri, hogy a múltban számos módosítást fogadtak el annak érdekében, hogy minimalizálják a kényszervállalkozást. „Hiányzik azonban ezeknek a szabályozásoknak a visszamenőleges értékelése, egész pontosan az, hogy mennyire hatékonyan teljesítették a kitűzött célokat. Épp ezért alapvető fontosságúnak tartjuk az eddigi intézkedések kiértékelését, mielőtt újabb javaslatokkal rukkolnak elő” – figyelmeztet Solík. A ZPS elnöke szerint a foglalkoztatási szabályok kijátszása mögött a magas adóterhek állnak. Arra is felhívta azonban a figyelmet, hogy a fiktív vállalkozások növekvő számáért újabban egyre nagyobb mértékben felelősek az alkalmazottak is, akik maguk kezdeményezik a váltást.

Hasonló véleményen vannak más szakmai szervezetek is. „Új módszertant kell meghatározni a kényszervállalkozások valós helyzetének az ellenőrzésére, ami összhangban lesz más európai országok megközelítésével, és lehetővé teszi, hogy feltárjuk a visszaélések mértékét egy-egy szakmára vonatkozóan” – mondta el Miriam Bellušová, a Szlovákiai Kisiparosok Szervezetének (SŽZ) a főtitkára. Szerinte sajnálatos, hogy a kényszervállalkozások miatt vállalkozások egész sora kerül rossz fénybe, akik egyébként becsületesen végzik a munkájukat.

Oknyomozás

Míg a cégek a szabadúszó munkával gyakran spórolnak a járulékokon, addig az egyéni vállalkozóknak ebben a konstrukcióban csak látszólagos az előnyük. „Közép- és hosszú távon fennáll a kockázata annak, hogy betegség vagy sérülés esetén hirtelen elesnek a jövedelmüktől, és szegénység fenyegeti őket, amikor rokkantsági vagy öregségi nyugdíjba vonulnak. Aki minden körülmények között veszít, az az állam: először az alacsonyabb járulékbevételen, később pedig az önfoglalkoztatók alacsony nyugdíjának a minimálnyugdíj szintjéig történő támogatásán” – tette hozzá Bellušová. Szerinte így joggal feltételezhető, hogy az állam lesz az, amely a leginkább érdekelt a munkaerőpiac ezen anomáliájának a megoldásában.

„Először is el kell gondolkodni a helyzet okain, és csak azután felvenni a harcot” – véli Oldřich Holiš, a Szlovák Iparkamara (SŽK) elnöke. Szerinte a fő ok, amiért a vállalatok a kényszervállakozáshoz folyamodnak, a munkaerő magas adó- és járulékterhe. „Az állam már régóta nem hajlandó meghallgatni a munkáltatók szakmai szervezeteit. Ehelyett inkább szigorítja az ellenőrzéseket, növeli a bírságokat, és különböző korlátozásokat, szabályozásokat vezet be” – magyarázta a Trendnek Holiš, aki a megoldást az átláthatóbb feltételrendszerben látja. Például annak meghatározásában, hogy a szabadúszók mely ágazatokban dolgozhatnak, mekkora legyen az arányuk az alkalmazottakhoz képest, vagy hogy a munka megrendelőjének mit kell biztosítania számukra. „Azt is fontos felismerni, hogy a rugalmas egyéni vállalkozó hasznos lehet olyan ágazatokban, amelyekben munkaerőhiány van” – véli a Szlovák Iparkamara elnöke.  (trend.sk, mi)