Találunk szlovák szövetségest

„Általános helyettes lettem, de azért szívügyemnek tartottam a magyarlakta járásokat. Főleg a magyar iskolákat.”Lőrincz Adrián felvételeVégzettsége szerint állatorvos, aki a rendszerváltás után is a mezőgazdaságban dolgozott. 1998 óta viszont teljesen más területen tevékenykedik. Miért volt ez a váratlan váltás?

Azért nem egészen váratlan, mert 1990-től Galántán városi képviselő, majd az önkormányzat tanácstagja voltam. Világéletemben érdekeltek a helyi közügyek. Talán ezért is esett rám a választás, amikor az MKP a Nagyszombati Kerületi Hivatalban elöljáró-helyettest jelölhetett.

Milyen érzéssel lépett be először a hivatalba?

Voltam már vidámabb hangulatban is, hiszen még életemben nem jártam abban az épületben. Egyáltalán nem féltem, csak hát sok volt a bizonytalansági tényező.

Milyen hetek és hónapok következtek?

Felemásak. Általános helyettes lettem, de azért szívügyemnek tartottam a magyarlakta járásokat. Főleg a magyar iskolákat. Nagyon odafigyeltem, hogy az amúgy sem sok pénzt végre igazságosan oszszák el. Azt hiszem, jogos büszkeséggel mondhatom, hogy a kerület hatáskörébe tartozó oktatási intézmények, beleértve természetesen az itteni magyar iskolákat is, nem küszködnek olyan súlyos anyagi gondokkal, mint a szomszédos régiókban, habár mi sem dúskálunk az anyagiakban. Nagyobb befektetések helyett nálunk ugyanis inkább az állagmegőrzés volt a cél. Sokan és sokat segítettek ebben a nem könnyű munkában. Keményen felléptünk a korrupció ellen is. Kevés helyen bocsátottak el oktatási osztályvezetőt hivatali visszaélés gyanúja

miatt. Nálunk igen.

Akkor olajozottan működött a gépezet.

Azt azért nem mondhatnám. Ugyan csak két ember tud az egész hivatalban magyarul – egy ifjú hölgy, aki a magyar újságokban megjelenő érdekes, főleg bíráló cikkeket fordítgatja az elöljárónak és egy idős hivatalnok –, ám munkatársaimmal jól megértettük egymást. Nem úgy az elöljáróval, aki egyre gyakrabban rosszallotta, hogy kiállok a Galántai vagy a Dunaszerdahelyi járás és a magyar iskolák mellett. Késhegyig menő küzdelmet kellett vívnom vele, hogy a jogtalanul menesztett galántai Pék Lászlót vagy a somorjai Kovács Lászlót visszahelyezze a gimnáziumi igazgatói tisztségbe.

Mindezek ellenére sem ment el a kedve attól, hogy Nagyszombatban megyei képviselő legyen?

Nem bizony, sőt, nagy lendülettel látnék munkához, ha elnyerem a választópolgárok bizalmát. Már jól ismerem a terepet. Nemcsak Nagyszombatban, hanem az Erdőháton, Szakolcán és máshol is vannak szlovák barátaim. Főleg a kereszténydemokraták és a Demokrata Párt jelöltjei között, akikkel értelmes szövetséget köthetnénk. Ha a választók is úgy akarják, az MKP képviselői velük együtt jelentős erőt képviselhetnének a megyei önkormányzatban.

Mától két héten át nyilván jóval kevesebbet alszik majd, mint eddig…

Ha ilyesmire adtam a fejem, akkor természetes, hogy mostantól egy ideig minden estémet a választási kampány köti le. Elsősorban arról szeretném meggyőzni a magyarlakta települések lakosait, hogy december 1-jén mindnyájuknak el kell menni szavazni. Most már nem érdemes azon sopánkodni, hogy csak nyolc megye alakult Szlovákiában. Most arra kell törekedni, hogy minél több magyar képviselő jusson be a regionális parlamentekbe. Mert valóban létkérdés, hogy olyan rátermett személyekre voksoljunk, akik szakmai felkészültségük és morális hitelük révén eredményesen képviselhetik régióink, magyarságunk érdekeit.

Az ön választási programjában mit tart a legfontosabbnak?

Új munkahelyek létrehozását, vagyis a munkanélküliség lényeges visszaszorítását. Tudom, hogy majdnem mindenki ezt hajtogatja majd ezekben a napokban, ezért inkább a konkrét tervekről szólnék. Nagyszombat és az erdőháti régió boldogulása a cseh és az osztrák szomszédság révén jórészt megoldott. Pozsony megtelik lassan a befektetőkkel, ezért az újakat Galántára, Dunaszerdahelyre és a többi déli kisvárosba, illetve ezekbe a térségekbe kell csábítanunk. Nincs még autópályánk, de van vasúti összeköttetésünk. Ezek a települések nincsenek messze a Pozsony–Győr–Bécs aranyháromszögtől. Azt is fel kell ismernünk, hogy nem üres, szennyezett és energiapazarló csarnokok érdeklik őket, hanem a zöldmezős beruházások kedvező lehetőségei, a szakképzett munkaerő és sok más, korszerű tényező. Ha megválasztanak, akkor az MKP többi képviselőjével együtt képesek leszünk ilyen feltételeket kínálni. Képesek leszünk lényegesen több munkát és nagyobb bért kínálni falvaink és kisvárosaink lakosságának.