Szlovákiából is egyre több hallgatójuk van

TALLÓSI BÉLA

Szlovákiai gyökereihez a mai napig erősen ragaszkodik. Több kiállítása volt a somorjai zsinagógában, s jó kapcsolatokat ápol a Pozsonyi Képzőművészeti Egyetem oktatóival.

Milyen érzésekkel pályázta meg a rektori posztot?

Évekre visszamenően többször szóba került, hogy rektorként folytathatnám egyetemi tevékenységemet. Sokáig hallani sem akartam róla, nem is igazán foglalkoztam a gondolattal. Bőven elég volt a tanszék irányítása, az oktatás, a család és az alkotói munkám. Végül több kolléga győzködésére úgy döntöttem, megpályázom a rektori pozíciót. Nagyon jólesett, hogy éreztem a munkatársaim bizalmát, amit szeretnék is meghálálni. Mindent megteszek, hogy képességeimtől függően a lehető legjobban vezessem ezt a patinás intézményt.

Milyen elképzelésekkel kezdte rektori tevékenységét? Tervezett változtatásokat?

Nagyon nehéz időszakot él meg most az egyetem. Elképzeléseim megvalósítása sajnos sok nem várt akadályba ütközik. Sok problémával csak rektori kinevezésem után szembesültem, melyek sürgős megoldást kívánnak, de remélem, ezeket sikerül megoldanom. Jobban átlátható operatív működési struktúrát szeretnék kiépíteni. Hogy mindenkinek meglegyen a célirányos feladata.

Az anyagi bizonytalanság és egyebek miatt viharos vizeken kell az egyetem hajóját kormányoznom. A Magyar Képzőművészeti Egyetem az elitképzés meghatározó bástyája a magyar művészeti felsőoktatás intézményei között, mégsincs azon a helyen, ahol lennie kellene, nem ott kezelik, ahol kellene. Célul tűztem ki a kiválósági cím elnyerését, mely pluszforrásokat jelentene az egyetemnek. Jelenleg ugyanis alapellátási gondjaink vannak. Meg kell harcolni azért is, hogy megkapjuk a fenntartáshoz legszükségesebb minimumot. Sajnos a fenntartó nem finanszírozza gördülékenyen az egyetemet.

Mi adhat erőt a gondok leküzdésében?

Az egység. Pozitív példával találkoztam, amikor hosszú idő után újra Lipcsében jártam, mert meghívtak a képzőművészeti egyetem év végi kiállítására. Beszélgettem a rektor asszonnyal, aki elmondta, hogy Németország újraegyesülése óta nagyon sok vihart értek meg ők is. Különböző, széthúzó irányzatok próbáltak náluk erőteljesen teret hódítani, s ez rossz hangulatot eredményezett. Rektorként azt tartotta a legfontosabb feladatának, hogy megtalálja az egységet, illetve, hogy találjon egy közös pontot, amihez mindenki tud csatlakozni. Idén 250 évesek lesznek, s ő ebben a történelmi tényben lelte meg az egyesítő tényezőt. Tanárokban és hallgatókban megpróbálta tudatosíttatni, hogy világviszonylatban is jelentős történelmi intézményben oktatnak és tanulnak. S erre méltán büszkének kell lenniük. Sikerült elérnie, hogy az évforduló megünneplésének előkészületeiben együtt vesznek részt olyan csoportok, amelyek korábban nem is beszéltek egymással. Egységgé kovácsolta az egyetemet, és olyan légkört alakított ki, amely a hallgatóknak és a tanároknak is lényegesen előnyösebb. Nálunk, az egyetemen az ottanihoz hasonló helyzettel szembesültem. Hiányolom, hogy nem vagyunk kellőképpen büszkék a múltunkra, és különféle csoportok kedvezőtlenül befolyásolják a hangulatot falainkon belül is. Egységről, ami intézményünket előrevinné, sajnos, nem tudunk beszélni. Az egyetemen is megjelennek, lecsapódnak a társadalomban felmerülő feszültségek. Legfontosabb feladatomnak az egység megteremtését tartom, és azon dolgozom, hogy ez meg is valósuljon.

Azért is élünk nehéz időszakot, mert a magyar felsőoktatás átalakulófélben van. Ezt úgy tudjuk átvészelni, hogyha megpróbálunk együttgondolkodni, egységben maradni. Ez a legfőbb erő. Az egység. Mindannyiunknak egységben azon kell dolgoznunk, hogy egyetemünk megerősödve, a lehető legjobb feltételekkel kerüljön ki az átalakulásból. Ehhez bölcsességre, hitre, összefogásra és mindenekelőtt magas színvonalú szakmai munkára van szükség.

Külföldről „hozta” az előbbi példát, mennyire fog törekedni külföldi kapcsolatokra?

Programomban kiemelten fontosnak tartom a nemzetközi kapcsolatok erősítését. Nagyon sok múlik a külföldi kapcsolatokon. Emelik az egyetem renoméját is. Az újabb kapcsolatok kiépítésében szeretnék a tanár kollégák személyes kapcsolataira is támaszkodni.

Saját példaként említhetném, hogy majd húsz évvel ezelőtt kezdeményezésemre a grafika tanszék elsők között alakított ki egy alulról építkező kapcsolatot a pozsonyi főiskolával. Tehát nem a felső vezetés indítványozta. A grafikus tanároknak szerveztünk Somorján kiállítást, az At Home Galleryben, ami akkor még egy lakásban volt. A kiállításra eljöttek a pozsonyi tanárok, és onnan indult el a kapcsolat, előbb az ottani grafika tanszék tanáraival, majd a felső vezetéssel is.

Az idei tanévnyitónkon nagy örömömre szolgált, hogy meghívásomnak eleget téve, először látogatott el egyetemünkre Pozsonyból a Képzőművészeti Egyetem rektora és több vezető tanára. Egyetemünk 142. tanévnyitóján szlovákul is üdvözölhettem a pozsonyi kollégákat. Lehet, hogy Andrássy úti épületünk történelmi falai ilyet még nem hallottak... Nagyon jó kapcsolatokat ápolok a Prágai Képzőművészeti Akadémiával is. Ez a kapcsolat lipcsei diákkoromból ered. Korábban nem volt annyira lényeges, napjainkban viszont egyre fontosabbak a külföldi szálak és a közös projektek. A magyar galériahálózat kis piac, igazából a nemzetközi elismerés és a külföldi érvényesülés a cél. Két éve a grafika tanszék ösztönzésére a krakkói akadémiával is felvettük a kapcsolatot. Krakkó nagyon fontos hely a grafikusoknak a nemzetközi grafikai triennále miatt.

Szlovákiából vannak hallgatóik is?

A sok külföldi diákunk mellett szép számmal érkeznek hallgatók Szlovákiából is. Korábban ugyan kevesebben voltak, az utóbbi időben, nagy örömömre, egyre többen jelentkeznek. Jelenleg is több diákunk van, és tavaly is kezdett az első évfolyamban egy hallgató.

A külföldi kapcsolatok mellett az egyetem renoméját bizonyára az is emeli, hogy a magyar képzőművészeti élet résztvevőinek nagy része ezen az egyetemen végzett. Innen indulva meghatározó alakjai lettek a magyar és az egyetemes képzőművészetnek, kultúrának. Most is vannak kilátásban nagy nevek?

Mindig vannak. Biztos, hogy most is, de annak idején sem tudták előre, csak sejteni lehet, lehetett, hogy kinek van meg az adottsága, elhivatottsága ahhoz, hogy magasra törjön. A lehetőség és a tehetség sokakban megvan, de az út hosszú és nehéz, sajnos csak keveseknek sikerül. A készülő borról sem lehet előre biztosan tudni, milyen minőségű lesz később, csak sejteni lehet, hogy milyen lesz, ha egyszer kiforrja magát.

Mi a titka annak, hogy „jó bor forrja ki” magát valakiből?

Nagyon sok minden közrejátszik ebben. Elkötelezettnek, kitartónak kell lenni, természetesen fontos a tehetség, s még a szerencse is beleszól olykor. Ki hol, mikor jelenik meg, kivel találkozik. Sok múlik a kapcsolatokon. Különböző pályázatokkal, kiállításokkal mi is igyekszünk segíteni a kapcsolatteremtést, a bemutatkozást. Az egyetem olyan egy kicsit, mint az elefántcsonttorony. Próbálja óvni, támogatni és megvédeni a hallgatóit, amíg itt vannak, és felkészíteni őket a nagybetűs életre. Vissza nem térő lehetőségeket kínálunk, fűtött műtermet, anyagokat, korrektúrát stb., amit az életben soha nem kapnak meg a hallgatók ilyen formában. Szorgalmukon, érdeklődésükön és oktatóikkal való együttműködési készségükön is múlik, hogy tanulmányaik befejezésével mennyire felkészült alkotóművész válik belőlük. Azzal együtt azonban, hogy megteremtjük a védett környezetet, kapukat is nyitunk, hogy már diákként megtapasztalják, mi vár rájuk odakint. Ki lesz sikeres? Minden korban vannak kiugró tehetségek, most is. Nagyon sok mindenen múlik, hova jutnak el. Az egyetemi évek ebben is hangsúlyosan megjelennek. Mi azon vagyunk, hogy a hallgatók, minden tanszékről, belekerüljenek a művészeti körforgásba. Csak később dől el, hogy a mély vízben ki mennyire tud úszni, a felszínen maradni és előrehaladni.

Az egység és a hagyományok mellett, tudjuk, bizonyos fokú nyitásra is szükség van a sikerhez.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem azért is tudott túlélni politikai viharokat, gazdasági kríziseket, és tudott fennmaradni, mert megtartotta és ápolta azt a hagyományt, amely a közel másfél évszázad alatt nemzetközileg elismert s a régióban meghatározó művészeti felsőoktatási intézménnyé tette, ugyanakkor nyitott volt az új kezdeményezésekre. Tanévnyitó beszédemben egyetemünket egy színekben pompázó léghajóhoz hasonlítottam. Ami dacolva ellenszéllel vagy szélcsenddel, mindig megpróbálja az utasokat átszállítani az egyik helyről a másikra, hogy a céljukat elérjék. Ahhoz, hogy a levegőben maradjon, szállni tudjon, a viharokat is sikeresen átvészelje és küldetését teljesítve utasait biztonsággal célba szállíthassa, szükség van megfelelő nyitottságra és a hagyományok megtartása mellett az új irányzatok befogadására.

A nyitás egyik eszköze lehet az internet is.

Az oktatás folyamatosan változik. Ma nekünk, tanároknak sokkal könnyebb dolgunk van, mint volt korábban. Akkor, amikor óvtak bennünket az ún. tiltott művészettől, s amikor titokban lehetett csak behozni könyveket Nyugatról. A hallgatóknak ma minden a rendelkezésükre áll. Ez egyrészt könnyíti a feladatukat, mert mindenhez hozzájuthatnak az interneten, például képben lehetnek, mi történik New Yorkban vagy Berlinben. Másrészt sokkal nehezebb is, hogy az értékeket találják meg. Korábban lényegesen nehezebben jutottak hozzá a hallgatók a legfrissebb képzőművészeti irányzatok eredményeihez. Most bárhol bármi megjelenik, napra, órára, percre olvasható, elérhető. Irányítás nélkül azonban nem biztos, hogy el tudnak igazodni az információrengetegben. Ebben segíthetnek a tanárkollégák. A művészetet nem lehet tanítani, bár ezzel nem mondok újat. Szemléletet, tapasztalatot lehet átadni, esetleg meg lehet tanítani a szakmát technikailag, de hogy valakiből hogyan, mi által lesz jó művész, sok mindenen múlik. Nálunk az oktatás személyre szabott, mert minden hallgató más. Az a cél, hogy minél előbb megtalálja mindenki a saját hangját, a saját érdeklődési körét. Azokat a gondolatokat, problémákat dolgozza fel a munkáiban, ami igazából ő, ami foglalkoztatja. Arra késztetjük a hallgatókat, hogy minél előbb saját gondolatvilágukat fogalmazzák meg a művészi alkotásokban. Vannak olyan hallgatók, akik már az első évfolyamban képesek erre, vannak, akik csak az utolsó évre érnek be.

Mennyiben befolyásolja a számítógép a művészeti oktatást?

A képgrafikus hallgatóknál például manapság természetes médium. Hasonló, mint a rézlemez vagy a litográf kő. Egy segédeszköz céljaik elérésében. A munkák előkészítésénél és a végső kivitelezésnél megszokott, bevett technikai segítség. Az „egér” a ceruza a hallgatók kezében. A számítógépes technikák egészségesen megférnek a klasszikus, nemes eljárásokkal, mint a rézkarc, a fametszet, a litográfia, a szitanyomás. Fontos szempont a tanszékünkön, hogy a grafikus hallgatók professzionális szinten elsajátítsák mind a klasszikus, mind a jelenkor adta grafikai technikákat. Nem az a fontos, hogy milyen utat választunk célunk, elképzelésünk eléréséhez, hanem hogy elérjük, megvalósítsuk azt! Nem az a mérvadó, hogy milyen grafikai technikával készül egy munka, hanem hogy milyen minőséget képvisel. A kész mű kvalitása számít, a technika másodlagos.

Nem fog hiányozni a grafika tanszék és az oktatás?

Nem, mert nem mondtam le róla. Bár a törvény nem írja elő, hogy a rektornak oktatnia kellene, fontosnak tartom, hogy megmaradjon a kapcsolatom a hallgatóimmal és a tanszékkel. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy csak a vezetéssel foglalkozom, és az oktatás, a hallgatókkal való foglalatosság kimarad az életemből.

Mennyi ideje jut az alkotásra, művészként min dolgozik?

Jelenleg háromdimenziós grafikákat készítek. Emellett mostanában a zeneszerzés is foglalkoztat. Nagy bánatom, hogy egyre kevesebb időm marad az alkotásra. A rektori feladatok és a tanári hivatás is egész embert kíván, és szinte minden napomat lefoglalják. De az alkotást sem toltam mellékvágányra.