Százalékok és termelési kvóták

Az átmeneti időszakot tekintve enyhítés csak a tagfelvétel után várható, leghamarabb 2005-ben és 2006-ban. Az agrártermelők azt tartják, hogy az uniós csatlakozás az ország számára hasznos és előnyös lesz, de a szlovákiai agráriumra és mezőgazdasági termelőkre nézve hátrányos, sokkhatású, sőt likvidációs hatású. Mi erről a véleménye?

Ha maradnának a közvetlen támogatások az eredetileg előirányozott, a csatlakozást követő első években a 25, 30, 35 százalékos szinten, akkor a szlovákiai mezőgazdasági termelők valóban hátrányos helyzetből rajtolnának. Optimizmusra ad azonban okot az a hétfői bejelentés, miszerint az unió hajlandó ezt a szintet 45, 50, 55 százalékra emelni. Tehát a 25, 30 35 százalék feletti rész 80 százalékát az uniós vidékfejlesztési forrásokból lehetne pótolni, a maradék 20 százalékot tenné ki a nemzeti költségvetésből fizetendő önrész. Ha összehasonlítanánk a mostani nemzeti támogatásokat, amelyek megfelelnek a közvetlen kifizetések definíciójának, akkor azok jelenleg 2,4 milliárd koronát tesznek ki, az új séma szerinti direkt kifizetések 2004-ben több mint 5 milliárd koronát hoznak. A kialkudott szint tehát nem likvidációs, de nem is hoz lényeges javulást a mezőgazdasági termelőknek, ezt csak a 100 százalékos támogatási szint eredményezné. Eltérő a helyzet egyes termékeknél is. Például a jelenlegi hazai tejtámogatás az európai szinthez viszonyítva nagyon magas, viszont a szántóföldi terményeknél a jelenleginél 2-3-szor magasabb támogatás várható az EU-csatlakozás után még az alacsonyabb támogatási séma esetén is, az állattenyésztésben pedig a szarvasmarha-ágazat élvez majd kiemelt támogatást. Vállalati szintre vetítve jól járnak az EU-csatlakozással azok a mezőgazdasági termelők, akik intenzív szántóföldi termesztést folytatnak, sok szarvasmarhát tartanak, tehát a kedvező természeti körülmények között gazdálkodó vállalatok, mert a direkt támogatás révén sok pénzhez jutnak, viszont kevésbé kedvez a helyzet a kedvezőtlen körülmények közt működő vállalatoknak, amelyek kevés haszonállattal rendelkeznek. A tej esetében a közvetlen támogatás szintje ugyan alacsonyabb lesz a jelenleginél, ugyanakkor a tej ára megugrik, így végső soron a tejtermelők is jól járnak a csatlakozással. Probléma a tejkvóta nagysága. Azok, akik magasabb költséggel és kevésbé hatékonyan állítják elő a tejet, azok valószínűleg megszűnnek és átengedik a helyet a hatékonyabban termelő cégeknek.

A mainál többet kapnak ugyan a termelők a csatlakozás után, de a másik oldalon megnyílik a piac és Szlovákia komparatív előnyei – az uniós szinthez viszonyítva alacsony energia-, föld-, munkaerőár – 2-3 éven belül kiegyenlítődnek...

Az energiaár lassan azonos szintű lesz, a többi komparatív előny pedig háromnál több évig érezteti hatását.

A Brüsszel által előirányozott 10 éves negatív megkülönböztetés azonban indokolatlan. E téren nem várható valamilyen enyhítés Koppenhágában?

Az átmeneti időszakot tekintve enyhítés csak a tagfelvétel után várható, leghamarabb 2005-ben és 2006-ban, amikor az EU készíti majd az új költségvetését. Talán a kvótákban és a pénzügyi kérdésekben még várható valamilyen fejlődés, gesztusértékű bejelentés, de véleményem szerint az lesz a legnagyobb enyhítés, ha az EU összes tagállama jóváhagyja a közvetlen támogatások szintjének felemelését 45, 50, illetve 55 százalékra. Ez ugyanis még mindig csak a dán elnökség javaslata, amelyet Koppenhágában jóvá kell hagyni. A nettó befizetők, így elsősorban Németország az indítványt erősen ellenzi.

Ön szerint mennyiben változik majd a csatlakozás után a szlovákiai agrárium jellege?

Azon termények iránt nő meg a termelők érdeklődése, amelyek támogatottak, ilyenek a szántóföldi növények, a szarvasmarha és a tej. Jó hír, hogy a szomszédos országok élelmiszergyártói – olcsóságuknál fogva – keresik majd a Szlovákiában és a többi új tagországban kitermelt mezőgazdasági nyersanyagot.

Ez meglehetősen rossz hír a hazai élelmiszer-ipari gyáraknak...

Ez így igaz, számukra a verseny nagyon felerősödik.

Várható, hogy a 0,3 hektárnál nagyobb földterületet birtoklók a direkt támogatások hatására felmondják bérleti szerződéseiket és maguk kezdenek gazdálkodni?

Elméletileg ez is előfordulhat, sőt biztosan lesz rá példa, de véleményem szerint a jelenség nem ölt majd tömeges méretet, hiszen a földtulajdonosok többsége már városban él, egészen mással foglalkozik. Nehezen tudom elképzelni, hogy ezek gazdálkodásba fognának. Ezen kívül Szlovákiára jellemző, hogy a földek társtulajdonban vannak és a tulajdonosok nagyon nehezen tudnak megegyezni.