Szabómihály Gizellát, a Gramma Nyelvi Iroda munkatársát

Ahol a magyarok aránya eléri a 20 százalékot, a kisebbségi nyelvhasználati törvény értelmében a magyar nyelv használható a hivatalos érintkezésben. Ilyenkor a magyar női vezetékneveket is magyaros formában, azaz a szlovák -ová végződés nélkül lehet írni?

A kisebbségi nyelvhasználati törvény – azaz az 1999. évi 184. számú jogszabály – a személynévhasználatról közvetlenül nem rendelkezik. E törvény második cikkelyének harmadik bekezdése szerint azokon a településeken, ahol a kisebbségi lakosság számaránya eléri a 20 százalékot, a településen működő közigazgatási szervhez címzett beadványaikat – például kérelmeiket, panaszaikat – a magánszemélyek az adott kisebbségi nyelven is benyújthatják; a második paragrafus negyedik bekezdése szerint a közigazgatási szerv bizonyos határozatait kérésre kisebbségi nyelvű fordításban is kiadja. Ezekben a kisebbségi nyelvű – például magyar – szövegekben természetesen személynevek is előfordulnak, ilyen például a kérelmező neve. Mivel nem szlovák nyelvű szövegről, illetve szövegkörnyezetről van szó, erre az esetre nem vonatkoztatható az 1994. évi 154. számú anyakönyvi törvény 36. paragrafusa, tehát a személynév – a családi és utónév – a magyar nyelv szabályai szerinti szórendben, illetve a női családnév magyar nyelvű formájában használható. Egyértelmű a helyzet akkor, ha az illető nő személyi irataiban, továbbá az anyakönyvi kivonatban és egyéb hivatalos nyilvántartásokban a családnév a szlovák -ová végződés nélkül szerepel – például Végh; ha azonban az illető irataiban családneve szlovákosan van feltüntetve – például Véghová –, valószínű, hogy az erre való hivatkozással az adott hivatal az -ová-s névformát fogadja el, és használja majd. (ú)