A leltár...

Minden építkezés az alapok lerakásával kezdődik. A leltározás, a mérleg készítése, a számvetés társadalompolitikai helyzetünkre vonatkozóan megkerülhetetlen. 

Az ember és a társadalom „gyógyítása” két külön világ. Míg az orvostudomány az ember gyógyításában pontos és kiérlelt eljárások szerint tud eljárni, addig a társadalom gyógyítása más típusú rendkívüli kihívás. Ugyanis a társadalom nagyon-nagyon összetett organizmus. Megtalálni és hatékonysági paramétereit érvényesíteni sok-sok, többszintű szakmai egyeztetést, társadalmi párbeszédet igényel. 

A társadalom állapota 

Sajnos lélektanilag Szlovákia, több közép-európai országhoz hasonlóan, szintén nagyon rossz állapotban van. Ennek kiváltó okai persze különbözőek. Röviden talán a következő, de meghatározó okokat érdemes áttekinteni: 

• magatartásunk és a kommunikáció módja; 
• ideológiai okok – szélsőségek, gyűlöletbeszéd, ellenségkép kreálása, a hatalom minden áron való megtartása; 
• felhalmozódó feszültségek, sebezhetőség, bizonytalanság, kilátástalanság, jövőkép hiánya; 
• a biztonság hiánya – félelem; 
• válságok – Covid, háború, energia, pénzügy; 
• a média, a szociális hálók működése. 

Adódik a kérdés: vajon mivel és hogyan kezdhetnénk hozzá társadalmunk „gyógyításához”?

Lehetséges megoldások 

A megoldások a kiváltó okoknak megfelelően szintén sokrétűek, szakmaspecifikusak. Laikus véleményem szerint talán a következőket lenne érdemes figyelembe venni: 

1/ Elsősorban önvizsgálatot kellene tartanunk – határozott elvek, normák és értékrend reflektálásával, hiszen ha valaki nincs tisztában önmagával, nagy valószínűséggel nem tud eligazodni a bonyolult társadalmi folyamatok orvoslásának keresésében sem. 

2/ Az empátia hiányának kiküszöbölése vagy legalább csökkentése, a többszintű dialógus újrakezdése. 

3/ A demokrácia „napi” gyakorlása – folyamatában, amely kritika nélkül nem működőképes, ugyanakkor erőszak-nélküliségére állandóan törekedni kell, újra kell biztosítani a társadalmi párbeszéd meghonosítását. 

4/ Az elitek felelőssége: közvetíteni történelmünk tabuk nélküli ismeretét, valamint a bizalom építése egyéni és társadalmi szinten. 

5/ Hangsúlyozni kell a szolidaritás szükségességét, a társadalom szellemi gondozása kereteiben elő kell segíteni a gátlások leküzdését, és ami talán még fontosabb: elő kell segíteni az ugyanazt akarók személyes kapcsolatának biztosítását, hálózasítását. 

Ma nemcsak Szlovákia, hanem Európa és a világ is a politikai kihívásokon túl mindinkább társadalmi és főleg civilizációs kihívásokkal néz szembe. 

A politikusok felelőssége

Szűkebb pátriánkban saját sorsunkat érdemben befolyásoló kérdésekben pedig immár évek óta kimaradunk a döntéshozatalból. Így hát megkerülhetetlen a szlovákiai magyar kisebbség politikai reprezentációjának felelőssége. 

A mérleg cseppet sem optimista. Három választás, három vereség. A párt elnöke, Forró Krisztián pedig hallgat. Berényi József, jóllehet egyedül, levonta az egyedüli, helyes politikai felelősségvállalást. Orosz Örs szintén megvált tisztségétől, jövőbeni szerepvállalását azonban nem tisztázta. A választások utáni, rövid szóvivői nyilatkozat inkább közhelyes, mint érdemi tájékoztatás. Sajátos indoklás az is, hogy ilyen meg olyan okok miatt „nem tudtuk megszólítani a választóinkat”. Hiányzik a tiszta, világos beszéd. Ismét csak maszatolás van. Sajnos az el nem végzett politikai munka mindig visszaüt. Lehet, hogy a pártvezetés a választáson begyűjtött voksokat egy-egy tanácsadói posztért váltja be? Netán a Szlovák Rádió magyar adását is áruba bocsátják? Az az igazság, hogy érdemi információk híján nem tudunk semmit. Pedig az utóbbi hetek kritikus cunamijai arra utalnak, hogy elég volt. Formálódni látszik az igény valami ÚJRA a RÉGI helyett. 

Helyénvaló lenne, ha az egész elnökség lemondana. Technikailag elképzelhetőnek tartom egy korlátolt, pontos jogkörökkel ellátott „ügyvivői testület” létrehozását. A szinte csak vagyonkezelési feladatokkal megbízott maximum 5 fős testület működési határideje egy teljesen új, strukturált párt, illetve mozgalom politikai, majd közjogi legalizálásáig tartana. 

Megújuló érdeklődés 

Most mintha újra lenne követendő példa Magyarországon. Kéri László politológus a Magyar Hang május 24–30. számában írja, hogy a magyar párt és hatalom struktúrájának átalakulásában fontos szerepet játszhat az a „tény, hogy 30 év elteltével újra emberek millióit kezdi érdekelni a politika”. Igaz, ez önmagában még nem garancia a gyökeres változásra – de első lépésnek kiváló. Sőt, elengedhetetlen. Ebben a kérdésben valamennyi Szlovákiában élő magyarnak, de főleg az értelmiségnek van dolga és feladata egyaránt. Közösen azt kell elérnünk, amit a párt eddig nem tudott. Olyan gondosan kimunkált kérdőívvel kell megkeresni a választókat, amely megszólítja őket. Amely meggyőzi őket arról, hogy igenis a politika, amely egyébként mindannyiunk életét befolyásolja, csak úgy szolgálhatja közösségünk érdekeit, ha odafigyelve, aktívan magunk is alakítójává válunk. 

A szlovákiai magyar kisebbségnek „gyorsított eljárásban” el kell jutnia odáig, hogy minél hamarabb szervezze meg az ÚJ politikai reprezentációját. Digitális világunkban talán nem lehetetlen, hogy akár egy hónapon belül olyan információhalmazhoz jussunk, amely alapját képezheti egy új strukturált program felvázolásának. A majdan létrejövő mozgalom vagy párt kössön „társadalmi szerződést”, melyben felvázolja: mit hogyan, kikért kikkel, együttműködően, demokratikusan, transzparensen… 

Az ÚJ KEZDET elkezdődhet. Ami rajtunk múlik, az rajtunk ne múljék!