„Sosem hittem, hogy Fico tiszta játékot játszik”

Mikuláš Dzurinda: Ha tetszik Ficónak, ha nem, ez a kormány felkészületlenSomogyi Tibor felvételeMegszokta már az ellenzéki szerepet?

Igen is, meg nem is. Voltam én már ellenzéki, s azt is tudatosítom, demokráciában nemcsak a kormány, hanem az ellenzék is fontos tényező. De tény, jobban tetszett az a szerep, amikor enyém volt a felelősség.

Hogyan értékeli az ellenzék eddigi tevékenységét?

Arculatunk egyelőre csak rajzolódik. Mindegyikünknek egy kicsit más elképzelése volt arról, hogyan viselkedjünk ellenzéki szerepben. Főleg a kereszténydemokraták voltak depressziósak, de az is rányomta a bélyegét viselkedésünkre, hogy az MKP hajlandó lett volna belépni Robert Fico kormányába. Mind a hárman más kottából játszottunk. Újra egymásra találásunk eltartott egy ideig. De ma úgy érzem, megtaláltuk az utat. Ami összetartozik, márpedig az MKP–KDH–SDKÚ hármas összetartozik, az megtalálja egymást.

Elítéli az MKP-t azért, mert hajlandó lett volna kormányt alakítani a Smerrel?

Nem ítélem el. Inkább úgy fogalmaznék, meglepődtem. Sosem hittem abban, hogy Robert Fico tiszta játékot játszik. A kormányban közvetlenül mellettem ült Csáky Pál, s emlékszem az utolsó ebédre, amikor azt kérdeztem tőle: hogyan lehet az, hogy egy ilyen öreg harcos nem látja át Fico játékát? Nem neheztelek ezért az MKP-ra, politikailag teljesen legitim törekvés, ha valaki kormányba szeretne kerülni, azt pedig meg is értem, hogy Bugár Béla azért szorgalmazta ezt, hogy ne legyen ott Ján Slota, csak mintha nem látták volna át a helyzetet. Mi már a választások előtt is tudtuk, ha Ficónak elég szavazata lesz Slotával és Mečiarral együtt, senkit sem fog kérdezni.

Az SDKÚ kongresszusán megnevezték legközelebbi partnereiket, vagyis a KDH-t és az MKP-t, valamint legnagyobb ellenfelüket, a Smert. Innen azonban hiányolom az SNS-t.

A kormánykoalíció feje nem Mečiar és nem Slota, hanem Fico. Ő az én legfőbb ellenfelem. Mindig a főszereplőt kell kiválasztani. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy elfogadjuk az SNS politikáját.

Abból, amit mond, számomra mégis az derül ki, hogy az SDKÚ-nak az SNS elfogadhatóbb, mint a Smer.

Nem, nem ez derül ki. Tudatosítani kell, kinek mekkora ereje van. Fico Slota nélkül létezhet, de Slota Fico nélkül nem.

Egyesek azt mondják a Fico-kormányról, hogy nem csinál semmit, mások meg azt, hogy az előző garnitúra pozitív lépéseit teszi tönkre. A két kijelentés között jelentős ellentmondás van.

Pedig mindkét kijelentés helytálló. Megdöbbentő, milyen kevés törvényjavaslatot juttatott a kormány a parlamentbe, s hogy milyen ritkán ülésezik a parlament. A januári ülés pedig biztosan fiaskó lesz: hat törvényt nyújtottak be a miniszterek. De másutt is ezt láthatjuk. Mennyi mindent bírált Fico a választások előtt: a szegénységet, a regionális különbségeket, a fiatalok külföldre vándorlását. Nincs tudomásom arról, hogy kormányfőként bármit is tett volna ezek ellen. Nem csinál semmit, csak erős szavakat használ és vádaskodik. Amit most tesz, az a kormányprogram teljesítésének mímelése, s mint ilyen, csupán marketingszempontból értékelhető. Vonatkozik ez az adókra, a karácsonyi nyugdíjra, a nagy cégek fenyegetésére – csak a nagy hang, de semmi tett. Ami paradox: minél kevesebbet tesz, annál jobb ennek az országnak. Mert egy jól beindított gazdaságot kapott, tehát inkább ne tegyen semmit.

Miért van akkor hetvenszázalékos népszerűsége?

Ez egy komplex kérdés. Az emberek nagyrészt belefáradtak a reformokba, Fico pedig egy tehetséges demagóg. Rövidtávon jólelkű nagybácsira játszik, aki abból jótékonykodik, amit nem ő gazdálkodott ki. Ki ne örülne az olcsó benzinnek vagy áramnak? Csak idő kérdése, hogy az emberek rájönnek, a benzinár nem Ficótól vagy Dzurindától függ, hanem a világpiaci áraktól. S egyre többen rádöbbennek, Fico bort iszik és vizet prédikál. Gondoljunk csak a Záhumenský-ügyre vagy a korrupciós botrányára, amit nem jelentett a rendőrségen. A populistáknak az egész világon jól megy, de hozzá kell tenni, hogy rövidtávon.

Azáltal, hogy Ján Čarnogurský visszatért a nagypolitikába, nagyobb az esélye egy jobboldali blokk létrejöttének? Konkrétan a Vladimír Mečiarral való együttműködésre célzok.

Ján Čarnogurský akkor tért vissza, amikor a KDH-nak és a jobboldalnak is a legnagyobb szüksége volt rá. Tapasztalt, művelt politikus, emellett gyakorlati ember is, el tudja fogadni a legkisebb rossz, vagy a két rossz közötti választás elvét. Mivel Čarnogurský pragmatikus, visszajövetelét pozitív lépésnek tartom.

El tudja képzelni, hogy egyszer a jobboldal is hasonlóképpen integrálódik Szlovákiában, mint a baloldal tette?

Igen, de erre még jó ideig várni kell. Azért is, mert bár az SDKÚ és a KDH között ez nem tartana sokáig, de problémát jelentene olyan pártok esetében, mint az MKP vagy az SNS. Nem akarom feldühíteni Bugár Bélát, de úgy gondolom, Szlovákiában is eljön az idő, amikor a nem szlovák nemzetiségűek nem kimondottan etnikai alapon fognak majd választani, mert biztosak lesznek abban, hogy itt polgári társadalom van. Inkább azt fogják kérdezni, ki csökkenti és ki növeli az adókat. Szlovákiára ez vár, s mindenféle érdek nélkül mondom, erre 15, 20, 25 év múlva sor kerül.

Egyébként milyenek a kapcsolatai az MKP-val? Csak azért kérdezem, mert nem voltak mindig fényesek...

Ez igaz, de nem tudok olyasmiről, amivel ártottam volna az MKP-nak. Természetesen nem teljesíthettem az MKP minden kérését. Hogy miért nem, ezt Bugár Béla és mások is pontosan tudják.

Miért nem?

Mert ártottam volna Szlovákiának, például a kedvezménytörvény esetében. Semmi jóra nem vezetett volna. Magam is tudatosítom, hogy kapcsolatunk az MKP-val szinuszgörbét ír le, de szerencsére a pozitív tartományban többet van a görbe, mint a negatívban. Lehet, hogy pontosan azért, mert sokat edződtünk egymás mellett, a bizalom is megnőtt közöttünk, tudjuk, mit várhatunk egymástól, és éppen ezért mondhatom, nagyon jó a viszonyunk az MKP-val.

Miért történhetett meg, hogy Pozsonyban mégis kihagyta a koalícióból az SDKÚ az MKP-t? Információink szerint az SDKÚ helyi prominensei kijelentették: sem az MKP-val, sem az SNS-szel!

Ilyesmiről nem hallottam. Tényleg nem. Ezekbe a tárgyalásokba a központból nem szoktunk beavatkozni. Az SDKÚ-ban előválasztások vannak, respektáljuk az alulról építkezés elvét, s csak akkor leszünk részesei a tárgyalásoknak, ha erre külön felkérnek bennünket, vagy ha úgy érezzük, segíthetünk tanácsainkkal. Engem Ďurkovský főpolgármester úr szólított meg, s rengeteg dolgunk akadt, hogy össze tudjuk hangolni a KDH és az SDKÚ lépéseit. Azt, hogy az MKP nincs a koalícióban, csak a koalíciós szerződés aláírása után tudatosítottam.

A fenti mondatban – sem az MKP-val, sem az SNS-szel – az a legfurcsább, hogy éppen Robert Fico tematizál hasonlóképpen, amikor megpróbálja megmagyarázni, miért lépett koalícióra az SNS-szel, vagyis azt próbálja meg érzékeltetni, hogy az MKP és az SNS semmiben sem különbözik.

Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy az SDKÚ-ban elhangzott volna ilyen mondat. Bugár Bélával együtt kampányoltunk Léván az MKP–SDKÚ–HZDS koalíció mellett, együtt indulunk Kassán, szóval nehéz elhinnem ilyesmit.

Lépjünk tovább. Nem fél Iveta Radičovától?

A legkevésbé sem. Miért félnék?

Népszerű, a választásokon több karikát szerzett, mint ön. Úgy beszéltek róla, mint az SDKÚ lehetséges miniszterelnökéről...

Ha készen áll majd erre, és ő is úgy akarja, akkor az lesz.

Most még nem áll készen?

Honnan tudjam? Az SDKÚ-ban mindenkinek annyi tere van, amennyit kialakít magának. Ha hiszi, ha nem, minél többet dolgoznak majd a kollégáim, annál boldogabb leszek. Nem érzek semmiféle belső igényt arra, hogy még bizonyítsak. Szívesen veszem magam körül a legjobbakkal. Aztán majd eldől, kinek jut szerep. A kulcsszó a csapat. Éveken át azt az elvet követtem, hogy első helyen Szlovákia van, aztán az SDKÚ-DS és csak azután az én személyes érdekeim. Örömmel tölt el, hogy kollégáim nagy része is így gondolkodik. Kérdése a legkevésbé sem zavar. Sőt.

Iveta Radičová lesz az SDKÚ 2008-as államfőjelöltje?

Ezzel a kérdéssel még nem foglalkoztunk. Az önkormányzati választások előtt vagyunk. De elképzelhető, hogy karácsony után megvitatjuk ezt a témát. 2004-ben Eduard Kukan személyében nagyon jó jelöltet választottunk ki, s hiszem, hogy most is sikerül hasonló kaliberű egyéniséget találni.

Most felsorolok néhány nevet, s kérem, mondja el, milyen a viszonya ezekhez az emberekhez. Kezdjük Vladimír Palkóval.

Személytelen. Az utóbbi hónapokban nem győzök rajta csodálkozni.

Ľudovít Kaník.

Normális a viszony. Örülnék, ha nem adná fel, és tovább dolgozna.

Pavol Rusko.

Szomorú vagyok, ha ezt a nevet hallom.

Ján Čarnogurský.

Szinte szentimentális leszek. Miatta kezdtem el politizálni. Rengeteg dolgot lestem el tőle, noha nagyon sok mindenre egészen másként nézünk. Nem szégyellem azt mondani, hogy mint embert, nagyon szeretem, és úgy érzem, ha valamit megtanultam, akkor azt éppen neki köszönhetem.

Duray Miklós.

Erre nem tudok válaszolni. Annyira keveset beszélgettünk, hogy egyszerűen jellemezhetetlen.

Bugár Béla.

Nagyon jó. Emberileg és politikailag is. Okos ember. Betyár. Bugárt szeretem.

Robert Fico.

Emberileg ambivalens, de politikailag tudom, hogy ő a fő ellenfelem. Politikája céltalan. A vasutas, ha egy vonat foglalt sín felé tart, átdobja a váltót. Pontosan ezt gondolom róla is, a váltót kellene átdobni. Vakvágányon van.

Vladimír Mečiar.

Ellentmondásos. Nagyon jó döntésnek tartom, hogy a HZDS-t az Európai Néppárt felé vezette és nem a vörösök felé. Másrészt viszont, az 1995 és 1998 közötti évekkel valamit kezdeni kell. Most nem a jogi oldalára gondolok, mert soha senkit nem akadályoztam abban, hogy kivizsgálják az akkor történteket, hanem a dolgok erkölcsi oldaláról beszélek.

El tudja képzelni a szorosabb együttműködést Vladimír Mečiarral?

El tudnám képzelni a vele való együttműködést, ha úgy érezném, hogy abban a helyzetben nincs jobb megoldás.

Nem fél attól a Mečiartól, amelyik egy hónapja szólalt fel a parlamentben az amnesztiák eltörlése kapcsán? Félelmetes volt...

Nem láttam, Helsinkiben voltam, viszont el tudom képzelni. De nem félek, mert a politikába nem tartozik bele a félelem. Ám ismétlem, gondolkodás nélkül együttműködnék vele, ha ez lenne a legkisebb rossz. És ne feledje: Vladimír Mečiar és a HZDS ma egy nyolcszázalékos párt, nem 35 százalékos. Azt se feledje, az SDKÚ–MKP–KDH triónak több mint 38 százaléka volt.

Miben látja a jelenlegi kormány legnagyobb hiányosságát?

Ha tetszik Ficónak, ha nem, ez a kormány felkészületlen, a Smernek nincs szakmai háttere. Ez a legfontosabb. De hozzátenném, át van itatva ez a politika a klientelizmussal. Sokkoló, ahogy a miniszterelnök arról beszél, korrumpálni akarták, de nem ment el a rendőrségre.

ĺgy utólag, miben látja az ön kormányának legnagyobb hiányosságát?

Talán ügyesebben kellett volna kommunikálnunk. Nekünk is meg kellett volna tennünk néhány népszerű lépést. Terveztük, de sajnos a KDH kilépett a koalícióból, amivel meglepett bennünket, s jöttek az előbbre hozott választások.