Soha nem csüggedve bíztak a sikerben

Himmler György: „Évekig kellett várnunk arra a politikai klímára, amelyben a híd újjáépítése reális lehetőséggé válhatott.” Somogyi Tibor felvételeAz újjáépítés ötlete elsőként 1989 decemberében az önök akcióján vetődött fel.

Annak idején, 1989. december 21-én, esztergomi barátainkkal az akkori romániai események apropóján a Balassi-klubban rendezvényt szerveztünk Tőkés László támogatására. Mi ugyan terveztük, hogy ezen a híd ügyét is felvetjük, de végül az akció a két hídcsonkon végződő spontán népgyűléssé változott. Akkor a két város lakói lényegében a hangjukkal kapcsolták össze a két partot. Akkor vált nyilvánvalóvá, hogy az elmúlt évtizedek ellenére a híd igénye elevenen él az emberekben. Ezután szilveszterkor hídbált szerveztünk, majd pedig februártól megkezdődtek a főként önkormányzati szintű tárgyalások politikusokkal, műszaki szakemberekkel.

Milyen reakciókkal találkoztak abban az időszakban?

Az ötletre a magyar politikai közvélemény reagált kedvezőbben, nálunk erre akkoriban még nem voltak felkészülve és nagyon óvatosan kezelték – ebben persze közrejátszott, hogy éppen választási kampány zajlott. A folyamat azonban beindult, sajtója volt az ötletnek, ezt éveken keresztül sikerült napirenden tartani. A Balassi-klubban is rendszeresen beszélgetések folytak a témával kapcsolatban, amelyeken vendégként szakemberekkel és közéleti személyiségekkel találkozhattak a helybeliek. Elsőként 1990. május 16-án, amikor is a hídfórumon Iványi Miklós, a Budapesti Műszaki Egyetem és Agócs Zoltán, a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem tanárai ismertették a felújítás lehetőségeit. Ekkor tudtuk meg azt is, hogy Agócs Zoltánék már húsz éve foglalkoznak az üggyel, két évvel azelőtt pedig összeszedték a híddal kapcsolatos összes dokumentumot és felvázolták a felújítás lehetséges változatait. Ebben az időszakban ezen a téren a Rákóczi Szövetség szintén komoly munkát folytatott.

Visszatekintve, ezek mennyire lendítették előre az újjáépítés ügyét?

Ezek a találkozók nagyon fontosak voltak, különösen abban az időszakban, amikor a hatalmon lévő kormányzat miatt nem számíthattunk közeli megoldásra. Ez volt a legnehezebb időszak, ekkor sokan elkedvetlenedtek, elvesztették a kezdeti lendületüket. Nem is csodálkozhatunk, hiszen évekig kellett várnunk arra a politikai klímára, amelyben a híd újjáépítése reális lehetőséggé válhatott. Ez a néhány év viszont arra is jó volt, hogy a műszaki szakemberek felkarolják az ügyet. Közülük is főleg Agócs professzor, aki hihetetlen akaraterővel dolgozott azon, hogy szakmai körökben végig éljen a híd ügye. Ez is fontos volt, hiszen így a politika felé ezekből a körökből is rendszeresen érkeztek a jelzések.

Helyi szinten milyen tárgyalásokat folytattak?

Helyi szinten kezdetben a Független Magyar Kezdeményezés itteni szervezete, majd később a létrejött civil szervezetek, Esztergomban pedig az önkormányzati és a megyei szervek kezdeményeztek rendszeresen tárgyalásokat. Emlékszem rá, hogy az üléseket hányszor azzal kellett befejezni, hogy sajnáljuk, de el kell érnünk az utolsó kompot. Ezzel kapcsolatban néhány napja is megéltem egy érdekes történetet. A hídünnepségek műsorát tervezve felvetődött, hogy az esztergomi szimfonikusok délután öttől tartanának koncertet a párkányi templomban. És ekkor az esztergomi kolléganő megkérdezte, akkor miként jutnak vissza? Számunkra még mindig egy kicsit hihetetlen, hogy ezentúl elfelejthetjük ezt az évtizedes beidegződést.

A Mária Valéria híd ügye az évek során nemzetközi jelentőségűvé nőtte ki magát.

A híd megépítése érdekében tartott akciók között említést érdemel a Stúdió Erté és a Magyar Kulturális Központ által szervezett alternatív művészeti fesztivál. Ennek résztvevőire sokan a városban is furcsán tekintettek, hiszen például egyikük háromszáz, vízzel teli kannát dobott a hídcsonkról a Dunába. Viszont maga az esemény is komoly közönséget vonzott a városba és főleg nagyon jó sajtója volt. Az is nagyon fontos volt ugyanis, hogy különböző alkalmakból a híd ügye rendszeresen megjelent a nemzetközi sajtóban. A városban léteznek cikkgyűjtemények arról, hogy bár nem címoldalon, de a nagy nemzetközi lapok rendszeresen cikkeztek az ügyről. Ennek is szerepe volt abban, hogy amikor néhány évvel ezelőtt Párizsban aláírták a posztkommunista országok és az Európai Unió közeledéséről szóló szerződést, ebbe a híd újjáépítése is belekerült. Ezt a magyar és a szlovák kormány ratifikálta, és ettől kezdve már komollyá vált az ügy, ekkor kezdtek tárgyalni Brüsszelben a két kormány ezzel kapcsolatos javaslatairól. Ehhez tehát szükség volt arra, hogy az újjáépítés ügye rendszeresen napirenden legyen, erre szolgáltak a beszélgetések, találkozók.