Rudolf Chmel: Nálam túlcsordult a pohár

Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolása után hatalmas belpolitikai válság alakult ki. Az ellenzék Fico fejét és a kormány bukását követeli, a koalíciós pártok húzzák az időt, Bugár Béla szabadságra utazik, miközben az emberek az utcára mennek. Ön hogy látja a helyzetet?

Amit mond, az a valóság. A Híd azért lépett a koalícióba, hogy garantálja a kormány európai irányultságát, és megvalósítsa a párt prioritásait. Most úgy tűnik, nemcsak a programunk megvalósítása, hanem országunk európai irányultsága is veszélybe került. A végrehajtó hatalom szinte teljesen elveszítette a kormányzáshoz szükséges bizalmat, s ez jogosan váltott ki erős indulatokat. Ugyanakkor kockázatos lenne, ha a nyilvánosság erkölcsi alapú követeléseit hiteltelenítenék a fékevesztett emóciók. A helyzetértékelés objektív jellegének megőrzésében hatalmas a sajtó felelőssége. Szimpatizálok a nyilvánossággal, azokkal a békés tüntetőkkel, akik a politika tudtára adják, hogy megbocsáthatatlan és tűrhetetlen az államhatalommal való visszaélés. A koalíciós partnereinkkel szemben megfogalmazott korrupciós gyanúk, a Robert Kaliňák belügyminiszterrel szembeni súlyos bizalmatlanság  és a miniszterelnök által előrángaott konspirációs vádak együttesen már azt jelentik, hogy a koalíciós tárgyalások tere jelentősen leszűkült. Sokan érzik azt, hogy betelt a pohár. 

Lát valamiféle párhuzamot a jelenlegi válság és az 1989-es vagy az 1998-as helyzet között?

1989-ben a bolsevik diktatúrát kellett megdönteni, 1998-ban pedig halaszthatatlanul kaput kellett nyitni a nyugat-európai országok liberális demokráciájának világába, mert már a fekete lyuk szélén álltunk. Akkor az emberrablás és a gyilkosság mögött az állami masinéria állt. Ez az esemény ma már a kollektív tudatunk része, ezért nem csodálkozhatunk, hogy a személyes és nyilvános reflexiókban most is felidézi az államhatalommal való visszaélés emlékét. Nem lehet a végtelengségig figyelmen hagyni azokat az indíciókat, amelyek az államigazgatási struktúrák és a maffia meg a korrupciós csoportok kapcsolódásaira mutatnak. Olyan társadalmi atmoszférát kell teremteni, amelyben nem kérdőjeleződhet meg a kettős gyilkosság vizsgálatának objektivitása, és olyan politikai döntést kell hozni, ami ezt kétségbevonhatatlannul garantálja.

Ön szerint mi ebben a helyzetben a legfontosabb politikusi tulajdonság?

A politikai realizmus, az a valóságlátás, mely nem engedélyezi a valóság és a tények deformálását, és azok hamis interpretációját. Mindez inkább megfontoltságot, törvénytiszteletet és az íratlan szabályok betartását követeli meg a politikusoktól, és persze az őket ellenőrző hatalomtól, a nyilvánosságot képviselő médiától. A legveszélyesebb politikai tulajdonság pedig a cinikus hatalomvágy, az általa fűtött feszültségkeltés nem tudja, nem is akarja tisztán látni és objektívan értékelni a valóságot.

Robert Fico előhúzta a konspirációs kártyát, Soros Györgyöt emlegeti. Ön a szlovákiai Open Society Foundation (Nyitott Társadalomért Alapítvány) alapítója, személyesen ismeri Sorost. Mit gondol a kormányfő kijelentéseiről?

A Soros-kártya nem csupán a „cél szentesíti az eszközt” lehetséges programját tükrözi – a paranoid gyűlöletkeltéssel a társadalom legsötétebb ösztöneit akarja mozgásba hozni. Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Minden józanul gondolkodó ember el tudja képzelni a következményeket. Ilyen gyűlöleten alapul az Orbán-féle alkotmányos ellenforradalom is – amely a belső és a külső ellenséggel egyaránt háborúban áll. Naiv módon azt gondoltam, hogy ezt a fajta politikai barbarizmust Szlovákia már maga mögött hagyta. Úgy látszik, mégsem, ami azt mutatja, hogy a történelemből nem lehet tanulni. Nem kívánom a hazámnak, hogy újból megélje a mečiari polarizáltságot. Mečiar is azt hangoztatta, hogy kormányzásának kritikája egyenlő a köztársaság gyalázásával és az államcsínnyel.

Soros befolyásos ember – a politikusok egy része világszerte őt látja a belpolitikai turbulenciák mögött. Milyen embernek ismeri őt?

Sokatmondó, hogy Soros Györgyöt elsősorban az autoriter és a diktátori hajlamokkal rendelkező politikusok és rezsimek támadják. Amelyek a demokrácia jelszava alatt lebontják a jogállamot, ellehetetlenítik a szabad sajtót, abszolút módon leszűkítik a szólásszabadság tereit. Soros mindig az átfogó tudást, az oktatást, az emberi jogokra, a demokráciára nevelést, az egyéni és társadalmi szabadságot, a nyitott társadalmat támogatta, és következetesen ma is ezt támogatja. Ide értve a romák társadalmi emancipációjának masszív támogatását, amire Szlovákiában is nagyon jelentős összegeket költött.

Maradhat még a Híd ezek után egy kormánnyal Robert Ficóval, vagy mennie kell? Vannak olyan körülmények, amiért megfontolnák a maradást, vagy elvi kérdés a távozás?

Az országos tanács a jövő hét elején tárgyal a kialakult helyzetről, én is, mint az elnökség tagja, jelen leszek. Jelenleg, természetesen, csak a személyes véleményemet mondhatom. A koalíciós megoldás Robert Fico számos kijelentése és kivált a „sorosozás” után abszolút veszélybe került. Nálam pedig túlcsordult a pohár.

Rendben van az, hogy a Híd időt húz ebben a bonyolult helyzetben? Mit tanácsol Bugárnak?

Sosem voltam a rohamok híve. S hogy mit tanácsolnék a pártelnöknek? Hogy őrizze meg józanságát, ítélőerejét, és továbbra is védje azokat az értékeket, amelyek szellemében ezt a pártot megalapítottuk.