Romamentes iskolát akartak

Tízből három tanuló roma – 2016-ban hozzávetőlegesen ilyenek az arányok a dél-szlovákiai magyar alapiskolákban. A helyzet régiónként változó, a romák által jelentősebb arányban lakott közép- és kelet-szlovákiai régiókban pedig nem egy helyen az iskolások többségét a kisebbségen belüli kisebbség adja. 

Több tucat magyar alapiskolát már évek óta csak az oda íratott romák tartanak fenn, ám a keveredés sok helyen feszültséget szül. A „megoldás” általában a szegregáció: párhuzamos „fehér” és cigány osztályok jönnek létre, még ha hivatalosan ezt a gyakorlatot a törvény tiltja is. Van, ahol továbbmennek, és az osztályszegregáció helyett az intézményszegregációval próbálkoznak. 

MINDEN HARMADIK MAGYAR ALAPISKOLÁS ROMA, RÉSZLETEK ITT!

"HOSSZÚ TÁVON NEM SEGÍT A SZEGREGÁCIÓ", RÉSZLETEK ITT!

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"241697","attributes":{"alt":"","author":"Németi Róbert felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]
Egy iskola, két világ 

Szepsi Kassától 30 kilométerre fekvő, a közelmúltig túlnyomóan magyar többségű 10 ezres kisváros. Most már hivatalosan a szlovákok vannak többen, ám a feszültségek elsődleges forrása egy más jellegű etnikai súlyeltolódás: a papíron a lakosság alig 10%-át kitevő romák száma jelentősen megugrott az utóbbi évtizedekben. Az arányváltozás leginkább az alapiskolai beiratkozási adatokon érhető tetten, a feszültség forrása pedig a magyar alapiskola volt. 

A helyi romák hagyományosan a magyar iskolát választották, az utóbbi 10-15 évben megjelenő magyarországi beiratkozási támogatások pedig még jobban ideláncolták a cigányságot. Ami papíron jó volt, hiszen közel annyi gyereket írattak be a helyi magyar iskolába, mint a két szlovákba együttvéve, ám a valóságban komoly feszültségeket szült. Elsősorban az eltérő szocializációs és „civilizációs” háttér miatt: a roma tanulók jelentős része szociálisan hátrányos családokból érkezik, így az osztálytermekben gyakorlatilag két teljesen különböző világ találkozott. 

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"241698","attributes":{"alt":"","author":"Németi Róbert felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]
Menekülő magyarok 

Amíg a romákból volt kevesebb, ez még nem okozott jelentősebb fennakadást, ám az utóbbi években a roma tanulók aránya 60-70%-ra nőtt. A „fehér” szülők jelentős része pedig erre kétféle választ adott: vagy a szlovák iskolába vitte gyermekét, vagy egy környékbeli magyar iskolába. Utóbbiból viszont nincs sok teljes szervezettségű, konkrétan a Kassa-vidéki járásban három, beleértve a szepsit is. Illetve most már négy. 

Merthogy közben megszületett a speciális szepsi megoldás: a magyar szülők többsége és az iskola tanári karának egy része úgy döntött, másik iskolát hoz létre. A magyar egyházi iskola tavaly szeptemberben nyitotta meg kapuját, mi a tanév végén látogattuk meg a két intézményt, hogy egyéves tapasztalataik alapján értékeljük a helyzetet. 

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"241699","attributes":{"alt":"","author":"Németi Róbert felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]
„Muszáj volt menni” 

Nagy István, a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Alapiskola vezetője provizórikus igazgatói irodájában fogad. Egy évvel ezelőtt még az állami iskola igazgatója volt, abból a funkciójából készítette elő az átállást. Miért volt rá szükség? 

„Valamit lépni kellett azért, hogy a gyerekeink normális körülmények között tanuljanak. Nem úgy, hogy kizárunk bárkit is, de a feltételeket azért teljesíteni kell” – mondja az igazgató. Elmondása szerint korábban gyakoriak voltak a rendőrségi ügyek, a tanulók két teljesen más jellegű csoportját kellett oktatni, nevelni. „Már-már elviselhetetlenné vált a helyzet. Pedagógusként próbáltam ezt a lavinát fékezni, megállítani, olyan módon kezelni egy intézményen belül, hogy vannak A osztályok, és vannak B, C, D osztályok, de ez nagyon vékony jég volt. Ha valaki igazán belekötött volna, akkor nem tudom, hogyan tudtuk volna megvédeni” – magyarázza az igazgató. 

Az „A és B, C, D osztályokon” kimondatlanul is a tanulók szegregálását érti, vagyis a nem roma tanulók egy osztályba gyűjtését. Amit a törvény tilt, ám sok helyen bevett gyakorlat. Az utóbbi időben megtörtént (konkrétan a kisszebeni járásbeli Szentmihályfalván /Šarišské Michaľany), hogy a bíróság ítéletével keverte össze egy szlovák iskolában az osztályokat. 

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"241700","attributes":{"alt":"","author":"Németi Róbert felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]
Intézményi szegregáció 

Felvetésünkre, hogy osztályalapú szegregáció helyett most gyakorlatilag magasabb szintű, intézményi szegregáció valósult meg, Nagy István először azt mondja: nem kizáró iskolaként jöttek létre, származásától függetlenül mindenki jöhet, aki teljesíti a beiratkozási feltételeket. Mik ezek? Egyet kell érteni a vallásos neveléssel (ami heti egy helyett két hittanórát jelent), szükséges egyházi ajánlás a helyi plébánostól, lelkésztől, valamint az évi 30 eurós tanulmányi hozzájárulási illeték befizetése. „Akinek gondja volt ezekkel, annak próbáltunk segíteni. A Salkaházi Sára Alapítványból az anyagiakat fedezhették, ha gond volt az egyházi ajánlás beszerzésével, akkor kommunikáltunk a helyi plébánossal, és közös megegyezésre törekedtünk” – mondja az igazgató, hozzátéve: egy gyereket sem utasítottak el. „Azt szerettük volna, ha valamilyen keretek közé szorítanánk a gyerekek nevelését, oktatását. A szülő legalább olyan részt vegyen ki a gyermeke neveléséből, mint az iskola” – teszi hozzá. 

Később viszont elismeri: együtt nem megy. „Ezt a két problémát külön kell választani, és külön rendszert kell létrehozni. Ők képtelenek ilyen szinten beilleszkedni. Az államnak nagyon komolyan el kellene gondolkodnia azon, hogyan integráljuk a tízéves tankötelezettség alatt a roma gyerekeket. Ők tényleg nem tehetnek arról, hogy oda születtek” – véli az igazgató. Az emberi jogi szakértők szegregációellenes felvetéseire azt mondja: ne az egyik kisebbség oldja meg a másik kisebbség problémáit. 

Hasonló véleményen vannak a szülők is. Szerintük a helyzet a közös iskolában tarthatatlan volt. „Én csak ugyanolyan oktatást szeretnék a gyerekemnek, mint amilyet Kassán vagy Pozsonyban kapnak a tanulók. Fel kell zárkóztatni ezt a totálisan leszakadt népcsoportot, ám ne a mi gyerekeink legyenek ennek a folyamatnak a szenvedő alanyai” – véli az egyik szülő. 

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"241701","attributes":{"alt":"","author":"Németi Róbert felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]
Cigány iskola lett 

Az egyházi iskolában a 2015/16os tanévben (az óvodában, az alapiskolában és a gimnáziumban együttvéve) 203-an tanultak. Az iskolaalapítást úgy kell elképzelni, mint egy válást: a közös iskolából minden évfolyamból – egy-két kivételtől eltekintve – átmentek a „fehér gyerekek” az új iskola osztályaiba. Az államiban pedig maradtak a romák. A váltás miatt az államiban meg is szűnt a gimnázium, ezt a feladatot az egyházi vette át. 

„Az elején olyan volt, mint egy temetés után. El kellett siratnunk ezt az iskolát” – mondja Papp Andrea. Tavaly nyár óta ő vezeti az állami magyar alapiskolát. „Nálunk maradt 440 gyerek, ebből 431 mélyszegény, szociálisan hátrányos helyzetből, roma családból származó gyermek. És van kilenc magyar gyerekünk. Hivatalosan minden tanuló magyar, mert magyarnak vallják magukat” – teszi hozzá a vezető. 

Az igazgató asszony örül, hogy nem tavaly, hanem az iskolaév végén jöttünk: határozottan nem temetési hangulatban fogad minket. „Beindult valami, ami működőképes. Teljesen át kellett írni a koncepciót, a célokat. Egy év távlatából ki tudom mondani, hogy jó irányban haladunk. És ezt látják a kollégák is” – magyarázza. „Több vonalon indultunk el. Az első a prevenció, minden hónapban vannak ilyen tárgyú előadásaink, a városi rendőrségtől, a helyi szociális munkások, doktornők részvételével. A második a motivációs programunk: ki kell emelnünk, megjutalmazni az igyekvőket. Minden hónapban szervezünk motivációs kirándulást” – magyarázza az első év célkitűzéseit Papp Andrea. 

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"241702","attributes":{"alt":"","author":"Németi Róbert felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]
Jobb ez így? 

Kérdésünkre, korábban, a közös intézményben miért nem működött ez, azt mondja, ennek sok oka van. „Korábban körülbelül 160 magyar gyerek volt itt, valahol ők voltak előtérben” – mondja. A tanárok energiáját az intézményen belüli feszültség kötötte le és az, hogy a „fehér gyerekeket”, pontosabban szüleiket itt tartsák. „Én jobban szerettem roma osztályban tanítani, mert több szeretetet kaptam. Tizenhatan, tizenheten vannak testvérek, ha hazamennek, sokszor azt sem kérdezik meg tőlük, mi volt, ettek-e, ittak-e, fáj-e valamijük. Tőlünk több szeretetet, figyelmet kapnak, mint bárkitől, és ők ezt értékelik. Eljön, átölel – egy fehér gyerek ilyet nem tesz, mert ő ezt megkapja otthon” – mondja Papp Andrea, aki szerint akkor tud valamit igazán elérni, ha a mostani tanulók gyerekeit fogja tanítani. 
Az igazgatónő szerint paradox módon a válás számukra is pozitív lett. „A gyerekeknek jobb. Sokat vitatott téma a szegregáció az oktatásban. Én pozitívnak tartom. Tanítottam heterogén osztályban, ott sokszor előjöttek a problémák” – mondja az iskolavezető. De nem mondanak le a nem roma gyerekekről sem.

A most végződött iskolai évben is volt pár magyar tanulójuk. „A roma tanulók úgy néznek a nem romákra, mint valami félistenekre. Védik őket. Talán azt is értékelik, hogy nem fordultak el tőlük” – ecseteli tapasztalatait. Szeptembertől pedig újra nyitnak első osztályt magyar ovisokból. „A szülők tudatában vannak a helyzetnek, mégis minket választottak” – teszi hozzá. 

Egy épületben 

A válás ellenére a két iskola továbbra is egy épületben működik, ami jelentős feszültségforrás. A hetvenes években felhúzott szocreál ingatlan ugyanis kevés ennyi gyerekre. Az állami iskola az elmúlt években is két műszakban oktatott, most is: délelőtt és délután. Saját konyhája nincs, a szomszédos szlovák iskolából kapta a főtt ételt, korlátozott mennyiségben. „Jeleztem a minisztériumnak is: nem tartom normálisnak, hogy Szepsiben van négy iskola, és pont nálunk, ahol 98%-ban hátrányos helyzetű gyerekek tanulnak, ne legyen napközi, száraz csomagokat kapjanak. Egy négyzetméter életterük nincs ezeknek a szerencsétlen gyerekeknek. Nem nekik lenne szükségük arra, hogy minél több időt töltsenek bent a suliban?” – kérdezi Papp Andrea. A főtt ételt és a napközis foglalkozást a közös iskolában a „fehér gyerekek” kapták, ami egyszerre volt logikus és logikátlan: szüleik dolgoznak, így járt nekik ez a szolgáltatás, ráadásul a roma gyerekeknek otthoni viszonyaik miatt legalább ugyanannyira szükségük lett volna a rendszeres főtt ételre és a kiegészítő foglalkozásra. 
Szeptembertől az egyházi iskolának új épületbe kellene költöznie, ám nyár elején még nem volt végleges, hogy megkapják az önkormányzattól az átmeneti épületet. A hosszú távú terv új iskolaközpont építése, egy zöldmezős beruházás. „A legnagyobb probléma az épülethiány. Nagyon sokan kérdezték tőlünk, hogyan állunk, mert hoznák a gyereket, de amíg bizonytalan a helyzetünk, nem hozzák” – teszi hozzá Nagy István. 

A központ építésére információink szerint a források már megvannak, kiemelt magyar kormányzati támogatásként valósulna meg a beruházás. A gondot az épület alatti parcellák jelentik. A 2014 előtti, magyar (és MKP-s) többségű képviselő-testület és az akkori polgármester ugyanis teljes mellszélességgel támogatta a projektet, a szűk két éve alakult, etnikailag és politikailag kevert testület viszont felemás módon áll hozzá. 

Egyesekben olyan kételyek is felmerültek, hogy a szlovák vezetésű kassai érsekség – mint fenntartó – később hogyan fog viszonyulni az ügyhöz, nem akarja-e majd elszlovákosítani az intézményt. Az igazgató nem tart ettől. „Az érsek úr és az iskolaügyi referens teljes mértékben támogat bennünket. Az alapító okirataink is arról szólnak, hogy magyar nyelvű oktatás folyik az intézményben” – mondja Nagy István. A tanulók 13%-a református (a többi katolikus), ők református hittanra járnak. „Ökumenikus a szellemiség, magyarságmentésről van szó, nem arról, hogy bármelyik felekezet ilyen vagy olyan módon elzárkózzon ettől” – teszi hozzá az igazgató. A leendő iskola ingatlanjai egyébként alapítványi kézben lesznek, az intézmény egyházi. 

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"241703","attributes":{"alt":"","author":"Németi Róbert felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]
Kevés a gyerek 

A magyar szülők többsége elégedett az eredménnyel, a romákat nem érintette meg különösebben, hogy a „fehér gyerekek” elhagyták a közös intézményt. Ők nem is érdeklődnek a „fehér iskola” iránt. „Óriási változás, hogy lelkileg megszabadultunk a korábbi terhektől: nincsenek rendőrségi ügyek, nincsenek lopások, sok olyan probléma, ami a napjainkat nehezítette az állami intézményben. Ezektől megszabadultunk, és csak az oktató-nevelő munkára kell összpontosítanunk” – nyugtázza elégedetten Nagy István. 

Kérdéses viszont, hogy hosszú távon mennyire fenntartható a modell. Két népesedési trend is veszélyezteti, és ezzel a problémák megoldatlan, szinte megoldhatatlan geneziséhez értünk. 
A fő gond a kevés magyar gyerek. A magas munkanélküliség és az alacsony bérek miatt sok fiatal távozik, aki marad, később és ritkábban házasodik, kevesebb gyereke születik, mint szüleinek, nagyszüleinek, emellett több a vegyes házasság is. Így a potenciális magyar kisdiákok száma generációról generációra csökken, egy részük pedig – mindennemű felvilágosítás, beiratkozási kampány ellenére – szlovák iskolába kerül. Ezzel szemben a helyi roma közösség továbbra is robbanásszerű demográfiai átalakuláson megy át, nemzedékről nemzedékre szinte exponenciálisan nő a beiskolázott roma gyerekek száma. 

A helyi pedagógusok szerint az egyik megoldás az lenne, ha a roma telepen vagy környékén jönne létre egy, a hátrányos szociális helyzetű gyerekekkel foglalkozó iskola. „Sok roma a bodollói telepről érkezik, naponta kilométereket gyalogolnak az iskolába, síneken, utakon keresztül. Csoda, hogy eddig még nem történt valami tragédia” – jegyzi Papp Andrea. 

Párhuzamos társadalmak 

„Ha nem változnak meg a demográfiai mutatók, akkor az egyházi is lassan roma iskolává válhat, vagy legalábbis erősen kevertté. Ha a környékbeli falvakból hoznak be gyerekeket, akkor ott szűnnek meg a kisiskolák. Van 40-50 magyar gyerek a Bódvavölgyében, és erre jut négy magyar iskola” – véli az igazgatónő. 

Nagy István a környékbeli nagyobb települések iskoláinak történetét ecsetelve magyarázza döntésüket. „Nagyon sok rossz példa van a környékünkön, függetlenül attól, hogy magyar vagy szlovák iskoláról van szó” – magyarázza. Több intézményből a nem roma szülők egytől egyig kivették gyerekeiket, nem akarták, hogy a szepsi magyar iskola is erre a sorsa jusson. 

„Ha a fejemet a homokba dugom, létrehozok egy iskolát, az is megoldás. De itt Szepsiben együtt kell élnünk. Mi mást tehetnénk? Elköltözöm? Nem engedem ki a gyereket a játszótérre, a postára?” – kérdezi Papp Andrea. 

A negatív demográfiai trendek mellett a másik problémaforrás a nem roma és a szegregáltan, mélyszegénységben élő roma közösség viszonya. Gyakorlatilag két, kulturálisan és szociálisan sok mindenben különböző társadalom él egymás mellett párhuzamosan, minimálisan érintkezve. Az egyetlen érintkezési pont az iskola, ám sok helyen ez sem állja ki a próbát. Talán naivitás is azt várni, hogy pont az iskolában fog példaértékűen működni, amikor az élet más területein nem kommunikál, sőt, egyre inkább tart a két társadalom egymástól. A szepsi történetnek két olvasata van: az egyik szerint diszkriminatív, szegregáló folyamat zajlik a szemünk előtt, a másik szerint példaértékű helyi összefogásként a szepsi magyarság megmentési kísérletének lehetünk tanúi. Az idő és az olvasó döntse el, melyik narratíva áll közelebb a valósághoz.