Rákóczi-hagyományok Szlovákiában

Rákóczi-fa, Rákóczi-kastély, Rákóczi-sírbolt, Rákóczi utca, kurucok – az 1703 és 1711 közti szabadságharc vezéréről, a „nagyságos fejedelem“ II. Rákóczi Ferencről, koráról, híveiről és ellenségeiről Szlovákia területén máig számos jelkép, hagyomány, emléktárgy és múlttöredék lelhető fel.

Ezek feltérképezése helyi és regionális szinten már megtörtént vagy megkezdődött, ám az országos összegzés, rendszerezés még várat magára. Külön figyelmet érdemel(ne) annak vizsgálata is, hogy például Szent István, Korvin (Hunyadi) Mátyás, Kossuth Lajos vagy Széchenyi István mellett –csak néhányat említek történelmünk nagyjai, s a velünk együtt élő más népek múltja szempontjából is kulcsfontosságú történelmi személyiségek közül – a II. Rákóczi Ferenc személyéhez, szerepéhez fűződő hagyományvilág miként épült be a szlovákiai magyarság kollektív tudatába, illetve hogy régiónként milyen szerepet játszik e kisebbség identitásában. Tekintve, hogy a kuruc szabadságharc rengeteg szállal kötődik az egykori Felvidékhez, azt is érdemes volna felmérni: a szlovákiai magyarság a Rákóczival kapcsolatos „toposzai“ révén mivel „járul hozzá“ az össznemzeti Rákóczi-képhez, illetve hogy menynyire van tudatában ennek a kincsnek.

Nyilván többekben is ilyen és ehhez hasonló gondolatok vetődtek fel és késztetések fogantak azon a konferencián, amelyet az erdélyi fejedelem vezette kuruc szabadságharc 300. évfordulója alkalmából Rákóczi-hagyományok Szlovákiában címmel május 3-án rendeztek meg Udvardon a Mérföldkövek VII – szlovákiai magyar helytörténészek hetedik országos találkozóján. A Pro Patria Honismereti Szövetség, a Csemadok Országos Tanácsa és udvardi alapszervezete, a somorjai Bibliotheca Hungarica és a helyi önkormányzat által, valamint a Rákóczi Szövetség udvardi alapszervezete közreműködésével szervezett konferencia évfordulós „időzítése” szinte napra pontos, hiszen a diplomáciai, belpolitikai és hadászati előkészületek után II. Rákóczi Ferenc felkelése formális szempontból tulajdonképpen 1703. május 6-án veszi kezdetét, amikor a fejedelem és hadvezére, Bercsényi Miklós a lengyelországi Breznában kiáltványban a Habsburgok elleni küzdelemre szólít fel „minden igaz magyart”.

Azt, hogy Rákóczi alakját és korát vizsgálni kezdjük, a kerek évfordulón kívül a fejedelem életútja és életműve is időszerűvé teszi, pontosabban az évforduló is arra int, hogy Rákóczinak és korának a korabeli kötöttségek és későbbi torzulások-torzítások ellenére is vannak üzenetei a ma számára.

II. RÁKÓCZI FERENC ÜZENETEI

A konferencián ezzel a címmel Koncsol László irodalomkritikus és helytörténész, a szlovákiai református egyház főgondnoka, a Pro Patria elnöke tartott bevezető előadást. Érzékletesen jelenítette meg, hogy a kiűzött pogány, vagyis a török helyét kitölteni akaró új „pogány“, a bécsi udvar miként tört a magyar függetlenség ellen. A Habsburgok – tartva attól, hogy a tulajdonképpeni hatalmi vákuumban komoly vetélytársuk akadhat Magyarországon – az ifjú Rákóczit igyekeztek elszigetelni, befolyásolni próbálták a neveltetését és a magánéletét is. Koncsol azonban azt is hangsúlyozta, hogy a Rákóczihoz hasonló történelmi nagyságok élete összefonódik a nemzetével. Az előadó a magyar szabadságmozgamak sorában is értelmezni próbálta a fejedelem vezette felkelést. „Nemzeti, politikai, részben szociális, nagyban gazdasági és erős hangsúllyal felekezeti szabadságharca egy volt a sok közül – bár 1848-49 előtt a legerősebb és legkoncepciózusabb – , amely hatalmas embertömegeket mozgatott meg a Pro patria et libertate zászlaja alatt. Rákóczi ragyogó szellem, elme és lélek volt, ez latinul írt Vallomásaiból és francia Emlékirataiból egyértelmű. Nem akarom időszerűsíteni a szellemi, politikai és hadtörténeti életmű elemeit, de tény, hogy Rákóczi felkelése – mint minden hasonló magyar megmozdulás – a nemzet önrendelkezéséért, gazdasági, politikai, alkotmányos, katonapolitikai és kulturális-vallási önállóságáért folyt. Az ellen, amit I. Lipót és Kollonich, illetve Szelepcsényi és a kor jezsuitizmusa képviselt“ – mondta előadásában a Pro Patria Honismereti Szövetség elnöke. A szabaságharc mához szóló üzeneteinek egyik legfontosabbikát pedig ilyenformán fogalmazta meg: „A törököket egy nyugat-európai katonai koalíció űzte ki az országból honi erőkkel, s az a hatalom, amely a szövetséget összekovácsolta, most a felszabadító jogán gyarmatosítóként foglalta el a kiűzött hatalom pozícióit. A képlet ismerős. Két pogány közt egy hazáért – így szólt akkor a nóta. Rákóczi a másik pogány ellen vezette akkor nyolc évig tartó háborúját. A képletek ismerősek, a tanulságokat egy előre látó politikai stratégiának kell levonnia az Európai Unió küszöbén.”

A TISZTIKAR ÉS A HADSEREG

Az eszmei üzenetek mellett nemzeti emlékezetünk számára természetesen a szabadságharcosok és hadicselekményeik is fontos kapcsolódási pontokat jelentenek-jelenthetnek. Mészáros Kálmán, a budapesti Hadtörténeti Intézet munkatársa a konferencián Felvidéki tisztek Rákóczi seregében címmel tartott alapos, érdekes előadást. Eddigi kutatási eredményei alapján megállapította, hogy a kuruc hadsereg általa 30 fősnek vett tábornoki karából 21 személynek, a 33 brigadéros közül pedig 17-nek volt felvidéki kötődése – származása, birtokai, rokoni kapcsolatai vagy más révén. „Mindösszesen tehát a legmagasabb parancsnoki állományból 38 felvidéki illetőségű főtisztet számoltam össze, ami ennek a csoportnak több mint 60 százaléka. Ha kivonjuk a külföldieket – mert Rákóczinak volt egy lengyel tábornoka, s több francia francia műszaki és tüzértiszt is elérte a brigadérosi rendfokozatot – , akkor 57 magyarországi főtiszt marad, s ezeknek már közel a 70 százaléka kötődik a Felvidékhez” – hangsúlyozta Mészáros Kálmán. Persze, ez szerinte sem arról tanúskodik, hogy a Felvidék ebből a szempontból más magyarországi nagytájjal szemben „túlrepre-zentált“ lenne. „Azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a tisztikar legmagasabb rangú csoportja elsősorban a nemesség köréből került ki, és a nemesség és arisztokrácia zöme ezen a területen élt, hiszen a török hódoltság területéről északra menekült, visszatelepülése az Alföldre pedig éppen csak megkezdődött“ – magyarázta a kutató.

Limpár Péter, a budapesti Hadtörténeti Intézet kutatója A vereség különböző ízei: Nagyszombat, Trencsén című előadásában a szabadságharc két csatáját idézte fel. A frusztráló „majdnem győzelemmel“ végződő 1704-es nagyszombati, illetve a katasztrofális vereséget hozó 1708-as trencséni ütközetet ismertetve arra a következtetésre jutott, hogy a főként még mindig a török kori portyázó, végvári haditechnikát követő, könnyűlovasságára építő kuruc hadsereg nem tudott kellő felkészültséggel szembeszállni a korszerű nyugati hadviselésnek megfelelő, a manőverező, lőfegyverrel felszerelt gyalogságnak egyre nagyobb szerepet szánó császári hadak ellen. Hadászati szempontból azonban a szabadságharc bukásának – paradox módon – volt egy későbbi kedvező hatása is. „Öt év megfeszített munkája a trencséni katasztrófát eredményezi, s ebből a szempontból a Rákóczi-szabadságharc nem egy sikertörténet. Ezzel ellentétben 1848-49-ben hónapok alatt sikerül létrehozni egy a császári haddal minőségi szempontból is egyenértékű magyar sereget, köszönhetően annak, hogy ekkorra már a magyar haderő jelentős része betagozódik a császáriba, kitanulja a nyugati harcmodort és a magyar ügyet támogató reguláris alakulatokat bázisként használva ki lehet építeni egy modern hadsereget. A Rákóczi-szabadságharcnak ez nem sikerült“ – mondja Limpár Péter.

BORSI – RÁKÓCZI SZÜLŐHELYE

Hajdú Jenő nyugalmazott pedagógus A nagyságos fejedelem szülőhelye – Borsi című előadásában egyebek mellett megemlítette, hogy a Rákóczi-hagyományt sokan sajátították és sajátítják ki, amikor azonban valamit tenni kell a hagyományápolásért, jóval kevesebb érdeklődő marad. Hajdú az áldatlan helyzetű borsi Rákóczi-kastély említette példaként, amelynek felújítására többedmagával évek óta igyekszik megszerezni a kellő anyagiakat. Beszámolt arról is, hogy jelenleg a kastély ablakainak kőkereteit szeretnék kicserélni, ami a nyílászárókkal együtt 1,2 millió forintba kerülne. „Próbáljuk indítványozni, hogy polgárok vásárolják meg a kőkeretet, s akkor a nevük odakerül: ha ólomüvegek lesznek, abba kiöntve, ha más, akkor például egy réztáblán“ – szólt a kezdeményezésről. A konferencia résztvevői közül ezzel kapcsolatban többen is megjegyezték, hogy a szlovákiai magyar közéletnek a pozsonyi Petőfi-szobor új helyen történt felállítása után most annak érdekében kellene összefognia, hogy a borsi kastélyt felújítsák.

A FEJEDELEM HAMVAINAK HAZAHOZATALA

Balázs Péter, a kassai Henszlmann Imre Helytörténeti Társaság vezetője egy tematikus, Udvardon is bemutatott kiállítás kíséretében a fejedelem és bujdosótársai hamvainak hazahozataláról, a kassai Rákóczi-sírbolt történetéről tartott érdekfeszítő előadást. Rámutatott, hogy a hamvak hazahozatala érdekében először, az 1820-as években a ruszin görögkatolikus papok indítottak népi mozgalmat, hiszen a Rákócziak Makovica és Munkács hercegeiként a görögkatolikus püspökök választásába is beleszólhattak, s jelentős szerepük volt ezen egyház jogállásának rendezésében is. „Mivel ez a kezdeményezés népi jellegű volt, a kezdet kezdetén hosszú ideig tartott. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy 1820 és 1848 közt szintén a szabadságát akarta kiharcolni a magyar nép, akkor nem érett meg az idő a hamvak hazahozatalára“ – mondta ezzel a kísérlettel kapcsolatban Balázs Péter. A hazahozatal feltételeit végül az 1867-es kiegyezés teremtette meg. A kutató Thaly Kálmán korabeli költő, irodalomtörténész és politikus szerepét kiemelkedően fontosnak tartja. „Tudom, hogy az újabb kori történészek nagyon kritikusan veszik az ő személyiségét és életét, de azt mondom, ha nincs ez az ember, akkor talán nem sikerült volna hazahozni Rákóczi Ferencnek és bujdosótársainak hamvait” – hangsúlyozta a történész. Utalt arra is, hogy a (cseh)szlovák hatalom különböző szintjein vagy helyi kezdeményezésként többször is felvetődött a hamvak elszállításának, eltávolításának ötlete. Azt is leszögezte, hármas garancia van arra, hogy a hamvak nem vihetők el a jelenlegi helyükről: „Az első garancia az osztrák-magyar állam részéről adott, amit a csehszlovák állam is átvett: akit egyszer a szülőföldjén eltemettek, a onnan újra nem űzhetik el. A második: Rákóczi esetében Kassa, Thököly esetében pedig Késmárk tanácsa olyan határozatot hozott, hogy míg a templom fennáll, a város területén lévő egyházközség templomában eltemetett hamvakhoz nem nyúlnak. A harmadik garanciával az egyház szolgál: amíg az egyházközség fennáll, tehát van kinevezett lelkésze, a hamvakat az egyházközség templomából sehová el nem viszik.“ A hazahozatal előzményeit, mozzanatait bemutató gazdag tárlattal kapcsolatban Koncsol László felvetette, hogy annak anyagát könyvalakban is érdemes volna megjelentetni.

RÁDAY PÁL, A FEJEDELEM „INTIMUS SECRETARIUSA“

Ráday Pál és a Rákóczi-szabadságharc címmel a fejedelem bizalmasáról, kancelláriája „intimus secretariusáról“ Böszörményi István füleki gimnáziumi tanár, helytörténész adott elő. Az 1677-ben Losoncon született diplomata, a református egyház első egyetemes főgondnoka 1703-ban apósával, Kajali Pállal együtt tett hűségesküt II. Rákóczi Ferencnek, majd rövid időn belül diplomáciája irányítójává vált. Böszörményi azt már szomorúan közölte, hogy a 300 évvel ezelőtt, 1733. május 20-án elhunyt Ráday sírboltja a losonci református temetőben máladozik. A sors fintoraként tesszük hozzá, hogy a Pécelen elhunyt Ráday halála előtt külön kérte, hogy Losoncon helyezzék végső nyugalomra. A diplomata az 1711-es szatmári békekötés után amnesztiát kapott, s bár azután már jobbára csak egyháza ügyeiért vállalt közszereplést, az utókor nemegyszer őt is elmarasztalta, hogy – ha csak formálisan is – hűségesküt tett a császárnak. „Otthon kell építeni az országot“ – idézte Böszörményi István mintegy válaszul Ráday Pál hitvallását.

Böröndi Lajos mosonmagyaróvári költő és középiskolai tanár, az ottani művelődési központ igazgatója Kérdések címmel a kuruc kor irodalmáról, annak oktatásáról elmélkedett. Megemlítette azt is, hogy míg Magyarországon az egyik, 1984-ben kiadott tankönyv három oldalon foglalkozik a kuruc kor irodalmával, számos jelenlegi tankönyvben csupán egy-két mondat. Úgy véli, mintha a lépéstartás bizonyítási kényszere miatt a kanonizáláskor évtizedeket lépne át az irodalomtudomány és a tankönyvírás.

JÖVŐRE A HELYTÖRTÉNET HELYZETÉRŐL?

A konferencián a Pro Patria Honismereti Szövetség a pozsonyi Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság képviselőinek nyújtotta át az idén először adományozott Pátria-díjat. A találkozó kísérőrendezvényeként a szövetség és a Történelemtanárok Társulása május 2-án tartotta meg a szlovákiai magyar középiskolások történelmi vetélkedőjét, amelyen 11 csapat közül a harmadik helyezett érsekújvári és a második helyen végzett komáromi gimnazistákat megelőzve az első helyet a galántai Kodály Zoltán Gimnázium és a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium diákjai szerezték meg. Görföl Jenő, a Pro Patria titkára a konferencia végén a szövetség nevében azt javasolta, hogy a szlovákiai magyar helytörténészek jövő évi találkozóján a helytörténetírás 1989 utáni helyzete legyen a fő téma.