Őz Zsolt halálára

A legkifejezőbb búcsúztatót a hvg.hu írta róla. „Népmesei figura volt, Hajnóczy Péter-i, krúdyi, Rejtő Jenő-i, hrabali figura. Meg rock and roll-hős, a panelból, Csepelről… Münchausen báró azonban most az egyszer nem tudta saját hajánál fogva kirángatni magát a bajból. Hiányozni fog, nagyon. Őzike, bazmeg.”

Néhány éve készült róla egy kisfilm. Akkor már lejtmenetben volt. Nyíltan beszélt alkoholfüggőségéről. Kopott kabátban, kapucnis melegítőfelsőben. „Szeretni kell, gyűlöletből nem tudsz megélni” – ezt magyarázta. Meg azt, hogy nem az a szabadság, ha kannás bort iszunk a parkban.

A kilencvenes években az Ugatha Christie, majd a Vidámpark énekeseként vált a magyar alternatív zenei élet meghatározó alakjává. Őszinte dalai mind ugyanarról szóltak: a keserédes-szomorkás hangulatról, a soha nem csillapuló szeretetéhségről.

„Megmondjam, miért Csepel a világ legjobb helye? Ha egyszer kiülsz velem a Radnóti művház elé, és megiszunk egy üveg bort, akkor rájössz. Nézed a fákat, jönnek a madarak, a szarkák, a varjak, a verebek, olyan béke van, mint sehol másutt” – mesélte évekkel ezelőtt a Magyar Narancsnak.

Dolgozott újságíróként, írt könyvet (Rakenroll, 2004), súlyos alkoholizmusa és ehhez társuló egyéb betegségei miatt azonban egyre több időt töltött kórházban. A quimbys Kiss Tiborral ellentétben ő nem tudott kijönni a függőségéből. Szétesett, lecsúszott, a perifériára került. Túlélt egy öngyilkossági kísérletet („százhúsz Xanax és negyven Betaloc volt bennem”) és egy súlyos hasnyálmirigyműtétet („azt mondta a doki, ezerből egy éli túl”).

A „rakenrollon” kívül kevés dolog érdekelte. A futball ilyen volt. „Egy Barcelona-meccs nálam szent dolog” – nyilatkozta egyik utolsó interjújában. Akkoriban még úgy érezte, van annyi ereje, hogy talpra álljon. Utolsó koncertjét júliusban adta az A38-as hajón.

„S ha mégis nehéznek / érzed a szíved, / két citrom levét csöpögtesd rá, / húzódjon össze, egyszerűbb lesz talán / cseppnyi szívvel beszélni, / hogy maradjon már ott / nyugton a helyén, / s csak ha nagyon muszáj, / hát csak akkor dobogjon, / csak akkor vigye a vért / oda, szűkülő ereinkbe, / azért a néhány pillanatért.”

Az a néhány pillanat sincs már. Őz Zsolt meghalt. Élt 44 évet.

Gazdag József