Örök bűnbak?

Wolfgang Behringer német történész dél-németországi példákon szemléltette, hogy a boszorkányüldözés akkor erősödött fel, ha a lakosságot valamilyen szerencsétlenség (éhínség, járvány, természeti csapások) sújtotta. A zsidóság száműzetése, üldöztetése évezredekkel a boszorkányüldözési hullámok előtt kezdődött, s a középkorban, majd később is sokan szenvedtek máglyahalált koholt vádak alapján. A középkorban megjelent vérvád (mely szerint a zsidók ártatlan keresztények vérét veszik) még a 19. században is tovább élt, a tiszaeszlári vérvád kapcsán például a civilizált Európa figyelme meglepődve fordult Magyarország felé.

Sokat elárul a mai magyar társadalom állapotáról, hogy 2007-ben a szélsőjobboldali sajtó ismét vérvádról cikkezett a körmendi gyilkosság kapcsán, a bűnbak ezúttal a szombathelyi Traubisoda tulajdonosa lett. A boszorkányüldözés már rég a múlté, a zsidóság bűnbakszerepe azonban máig megmaradt. A holokauszt szörnyűségei után sokan azt remélték, hogy az antiszemitizmus is a múlt részévé válik, de a kommunista időszakban is lappangó eszme az 1989-es rendszerváltás után tájainkon ismét felszínre tört, s napjainkban már egyre ijesztőbb jelenségeknek lehetünk tanúi. A beteg eszme a fiatalokat is megfertőzte: bizonyos zenekarok, énekesek és más művészemberek is mutatják a rossz példát. A holokauszttagadók tábora is egyre növekszik, annak ellenére, hogy hatalmas mennyiségű írott, képi és hanganyag őrzi e szörnyűséges korszak emlékét. Nagyon kegyetlen dolog ez a zsidósággal szemben, különösen ha figyelembe vesszük: a túlélők még itt vannak közöttünk. De nem csak a holokauszt túlélői, köztünk élnek még a bűnösök is, sokan közülük nyugodt körülmények között tengetik életüket. Ők magas kort érhettek meg, nem úgy, mint a sok halálra ítélt ártatlan gyermek, akik fel sem fogták, mi történik velük, szinte még meg sem ismerhették a világot. Számukra nem adatott meg a jövő, mert egy ordas eszme nevében füstté váltak az ördögi terv szerint működő, jól megszervezett halálgyárakban. Ki hitte volna, hogy a sors nagyon furcsa fintoraként éppen egy Auschwitzban szolgálatot teljesítő SS-tag, Oskar Gröning lesz az, aki nyilvánosan vitába száll a holokauszttagadókkal! „Megpróbálták bebizonyítani, hogy amit saját szememmel láttam és Auschwitzban tapasztaltam, az egy nagy-nagy tévedés, hogy csupán hallucináltam, mert az egész meg sem történt” – nyilatkozta. A nyolcvanas éveiben járó Gröning ezért döntött úgy, hogy lejegyezi élettörténetét, és a BBC-nek interjút is adott, amelyben a következőket üzente a holokauszt tagadóinak: „Szeretném, ha hinnének nekem. Láttam a gázkamrákat, láttam a krematóriumokat. Láttam a máglyákat. Ott voltam a rámpán, amikor a szelekcióra sor került. Szeretném, ha elhinnének nekem, hogy mindezekre sor került, mert én ott voltam.” (Laurence Rees: Auschwitz. A nácik és a „végső megoldás”. Budapest, Alexandra, 2005, 295–296.)

Sajnos a zsidók világuralmi törekvésének mítosza sem lett a múlté, az egykor az orosz titkosszolgálat által politikai célokból kreált és hamisított Cion bölcseinek jegyzőkönyvei ma is milliós példányszámban terjednek a világon különböző nyelveken, annak ellenére, hogy rég kiderült, milyen ocsmány hamisításról van szó! Vlagyimir Burcev egykori orosz szociálforradalmár még 1938-ban orosz nyelven megjelent könyvében tudományos hitelességgel mutatta be a hamisítás eredetét és körülményeit (A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei közönséges hamisítvány. [Racskovszkij fabrikálta, Hitler tette világhírűvé A Cion bölcseinek jegyzőkönyveit] Oreste Zeluk, Editeur, Paris, 1938) A jegyzőkönyv lényegében Maurice Jolie francia szerző 1864-ben megjelent szatirikus művének, a Párbeszéd a pokolban Machiavelli és Montesquieu között átirata. Machiavelli elmagyarázza III. Napóleonnak, hogyan ragadhatja magához a hatalmat. A hamisítványban ezt átírták a zsidókra. A hírhedt jegyzőkönyv 1999-ben megjelent Magyarországon is. Az egykor politikai célokra létrehozott hamisítvány ma is a bűnbakképzés eszköze. Kevesen tudják, hogy a Svájci Náci Front ellen a jegyzőkönyv terjesztéséért a svájci hitközség nevében Georges Brunschvig ügyvéd pert indított, s 1935-ben a bíróság kimondta, hogy a jegyzőkönyv hamisítvány. Hadassa Ben-Itto Lengyelországból származó izraeli jogász 1999-ben magyarul is megjelent Máig élő hazugság. A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei cáfolata című kötetéből (Budapest, Kredit Kiadó, 1999) minden megtudható, amit erről a hamisítványról és utóéletéről tudni lehet.

Az antiszemitákat jól jellemzi, hogy meggyőződésüktől sem észérvekkel, sem pedig bizonyítékokkal nem lehet őket eltántorítani, minden ilyen kísérletre általában agresszíven reagálnak. Beteg eszméiket napjainkban a technika legújabb vívmányának, az internetnek a segítségével még gátlástalanabbul és hatékonyabban terjeszthetik, s fertőzhetik meg az erre fogékony embereket, köztünk nagyon sok fiatalt. Az újnáci szervezetek pedig egyre bátrabban masíroznak. Elszomorító és aggasztó, hogy a kisebbségi magyarok körében is hódít az antiszemitizmus, már megjelent ún. szlovákiai magyar weboldalakon is.

Elgondolkodtató, hogy amikor a szlovák jobboldali szélsőségesek gyűlöletének célpontjai között más kisebbségekkel együtt mi magunk is ott vagyunk (ami természetesen nagyon felháborító), nyugodt lelkiismerettel utáljuk vagy gyűlöljük az ugyancsak kisebbségben élő más csoportokat, s persze a szlovákokat se szeretjük különösebben. Az egykori szocialista tábor országaiban egyre aggasztóbb méretek ölt az idegen- és kisebbségellenesség, (mint ahogy a másképp gondolkodókkal szembeni intolerancia is), a nacionalista politikusok mindig szívesen húzzák elő időnként ezt a kártyát.

(L. Juhász Ilona)