Ondrejcsák Róbert: számomra érthetetlen, hogy Ficóék tapsolnak Trumpnak - Interjú

Február végéig volt nagykövet, de már októbertől tudta, hogy a kormány mást akar kinevezni. Mi vezetett ide? Számítani lehetett erre a lépésre, vagy esetleg gondolt arra, hogy maradhat egy újabb ciklusra?

Nem, a kormány megalakulásának másnapján biztos volt, hogy London után egy időre befejeződik az én diplomáciai karrierem. Csak az volt a kérdés, hogy mikor. Ők sem akarták, hogy maradjak, én sem akartam maradni.

A munkája eredményeiből mi maradhat meg?

Ami szerintem megmarad, az a stratégiai kapcsolat. Amikor nagykövetként Nagy-Britanniába érkeztem, Szlovákiának már voltak stratégiai szintű kapcsolatai a legnagyobb európai országok közül Németországgal, Franciaországgal, de Nagy-Britanniával nem. A nagy európai harmásból tehát Nagy-Britannia hiányzott, vele nem volt ilyen kapcsolat. Ez például rendszeres konzultációkat jelent a mindkét fél által meghatározott régiókról vagy problémakról. Ez a mi esetünkben Nyugat-Balkánt, Ukrajnát és Kínát jelentette. Erről a három régióról, problémacsomagról indítottunk rendszeres szakmai konzultációkat. Szakmai szinten rendszeresen, politikai szinten legalább államtitkári szintű, legalább évente egyszeri konzultációra kerül sor a két ország között.Ennek létrehozása több hónapnyi, közel egy évnyi munkába tellett. A briteket meg kellett győzni, hogy miért jó ez nekik. A jelenlegi kormány alatt ez már nem sikerülne.

Ez most nem forog veszélyben?

Ez túl fontos dolog ahhoz, hogy a szlovák kormány felrúgja, és egyelőre úgy néz ki, hogy a britek sem akarják megszakítani, habár nem tudok a nevükben beszélni. Viszont lehet, hogy formálissá válik, mert szerintem már nem tartanak bennünket stratégiai partnernek a régióban. Korábban, annak ellenére, hogy Szlovákia egy kis ország, tényleg fontosnak tartottak bennünket. Egyrészt kulcsfontosságúak voltunk a briteknek az ukránok támogatásában, hiszen a határon fekszünk, ezért fontos a szerepünk például a logisztikában. Másrészt viszont a két ország politikailag is viszonylag komoly támogatást tudott nyújtani egymásnak, szakértelmet, kapcsolati hálót, stb. osztott meg.

Említette, hogy a jelenlegi kormány alatt nem sikerült volna ilyen kapcsolatot kiépíteni. Hogyan változott meg Szlovákia megítélése a Fico-kormány alatt Nagy-Britanniában?

Eleinte még azt mondták, hogy azért nem vagyunk olyan oroszpártiak mint Magyarország, és bár érzékelték, hogy valami változik, de azt látták, hogy például Brüsszelben sokkal konstruktívabban viselkedünk, mint Budapest. Úgyhogy a választások után közel egy évig várakozó álláspontra helyezkedtek, de aztán ősztől, miután Fico szerepelt az orosz propaganda-tévében, amikor elkezdték Ukrajnát nagyon komolyan támadni politikailag is, ez teljesen megvaltozott. Most már gyakorlatilag úgy tekintenek ránk, mint egy olyan szövetségesre, aki teljesen letért az útról, aki nem tudja, hogy mit akar. Hiszen a mai szlovák külpolitikának semmi eredménye nincs. A külpolitika mindig döntésekről szól, valamit valamiért, mert mindent nem lehet megkapni, valamit be kell áldozni. Csak a kormány ugye beáldozott mindent, beleértve az ország hitelességét, a súlyát is, viszont nem kapott érte semmit.

„Négy égtáj külpolitika”

Említette a szlovák külpolitika változását, Robert Fico a kormányalakítás után meghirdette a „négy égtáj külpolitikát”. Ez hogyan csapódott le a nagyköveti időszaka alatt? Ön mit látott ebből?

Érdekes módon én semmiféle politikai instrukciót nem kaptam a külügytől. Inkább arról volt szó, hogy nem értették a britek, hogy mi mit is akarunk ezzel a változással. És nemcsak a britek, a többi ország sem Európában. Nem értették, hogy mit akarunk, hogy miről is beszélünk, miért jó ez, kinek jó ez, meg hogy egyáltalán mit jelent ez? Mert ennek a külpolitikának semmi értelme nincs. Azzal nincs gond, hogy szlovák delegáció utazik Vietnámba, Brazíliába, csak ne adjuk el úgy, hogy a brazil, a vietnami, az orosz és még ki tudja milyen kapcsolatok ugyanolyan fontosak, mint mondjuk az európai vagy az euratlanti kapcsolatok, mert nem így van.

Ön szerint mit ért el Fico azzal, hogy ellátogatott Kínába egy elég komoly delegációval? Mennyire volt ez hasznos Szlovákiának?

Nem vagyok ellene, hogy Kínával tárgyaljunk, sőt, szerintem Pekinggel tárgyalni kell, de például annak a konkrét látogatásnak nem láttam semmi eredményét, se gazdaságilag, se másképp. Lehet, hogy van valami, amiről nem tudok, az természetesen előfordulhat, de nem látok semmi olyat, ami annak a látogatásnak lenne az eredménye. 

De úgy általában nem látom ennek az úgynevezett négy égtáj felé fordulásnak az értelmét, eredményét. Nekem inkább úgy tűnik, hogy kelet felé fordultunk, és a másik három égtáj pedig valahogyan elsorvadt. 

A nyugati kapcsolataink gyakorlatilag már alig leteznek, az északi országokkal talán még ennél is rosszabb a helyzet.

Fico erre mondhatja, hogy tagjai vagyunk az uniónak, és az uniós vezetőkkel találkozik minden uniós csúcson, ott vannak a képviselőink a különböző uniós testületekben, nagykövetségeink vannak. Ez nem helyettesíti a személyes miniszterelnöki vizitet?

Nem, mert a nagykövetségek természetesen fontosak, magam is nagykövetként dolgoztam, de egy magas szintű politikai látogatást nem igazán helyettesíthet semmi. De nem is csak arról van szó, hogy hová látogat el a kormányfő, hanem arról, hogyan tekintenek a szlovák kormány külpolitikájára, kommunikációjára úgy általában. 

Nagyon nehéz azt mondani, hogy mi szolid, szilárd, európai uniós és NATO-szövetségesek vagyunk, ha közben aláássuk, vagy megpróbáljuk aláásni az Európai Unió és a NATO legfontosabb külpolitikai célkitűzéseit. 

Ez a jelen esetben az, hogy Ukrajna ne veszítse el ezt a háborút és megmaradjon független országnak. Mert minden józan ítélőképességű ember tudja, hogy ha Ukrajna elesik, akkor mi leszünk a frontvonalon, és akkor gyakorlatilag az eddigi európai biztonsági architektúrának vége. A NATO és főleg az Európai Unió legfontosabb külpolitikai célkitűzése ez, ez a legfontosabb stratégiai cél, és ha mi ezt támadjuk, akár csak retorikailag, akkor azt mondják, hogy milyen szövetséges az ilyen? Ráadásul vétóval fenyegetőzünk pár nappal az uniós csúcs előtt. Ami viszont nagyon fontos, az az, hogy az Európai Unió és a NATO nagyon gyorsan változik. Most tényleg úgy néz ki, hogy az amerikaiak politikailag kivonulnak Európából. Lehet, hogy katonailag is elkezdődik egy komoly leépítés, és Európának az eddiginél sokkal nagyobb szerepet, felelősséget kell vállalnia a saját biztonságáért. Most folynak azok a tárgyalások, ahol a jövő európai biztonsági rendszere kialakul, és ezekre a tárgyalásokra bennünket nem hívtak meg.

„Fico és Trump barátsága”

Tavaly az volt Fico legnagyobb problémája Ukrajnával, hogy leállt az orosz gáz tranzitja Ukrajnán keresztül. Hogyan látja ön a gáztranzit szerepét? Fico megpróbálja úgy beállítani, hogy ez rossz egész Európának, mert nem kapunk olcsó orosz, vagy akár azerbajdzsáni gázt. Igaza van ebben?

2022-ben, a háború kitörése után született egy nagyon komoly politikai és stratégiai döntés, hogy Európa nem maradhat energetikai függésben attól az Oroszországtól, amely ellenségként tekint rá, és független államokat támad. Hibásnak mutatkozott a németek koncepciója, amely azon alapult, hogy a kölcsönös gazdasági függés gyakorlatilag egy stratégiai stabilitást eredményez Európában. Ez tragikusan hibásnak bizonyult, kiderült, hogy ennek semmi befolyása nincs az orosz külpolitikára. Európa ezért úgy gondolta, hogy mi egyszerűen nem maradhatunk ilyen függésében Oroszországtól, ez nem pénzügyi kérdés, ez ettől sokkal több, ez stratégiai és biztonsági kérdés. Nem szabad megengedni, hogy ki legyünk szolgáltatva olyan valakinek, aki ellenségként tekint ránk. Ráadásul ez a folyamat nem tavaly indult el, évek óta tart, 2022. februárja után viszont felgyorsult. Minden országnak évei voltak arra, hogy alkalmazkodjon és hogy megpróbálja ezt a kérdést megoldani.

Ahelyett, hogy mi is megpróbáltuk volna ezt megoldani, csak nyilatkozatokat adtunk ki, aminek az az eredmény, hogy továbbra is olyan országtól függünk energetikailag, amely ellenfélnek tekinti Európát. És hát ez minden stratéga rémálma, hogy a saját ellenségétől függjön, mert ő ezt ki tudja használni ellene.

Fico most már teljesen „békepártivá” változott.

Szerintem meg például én vagyok békepárti, nem Robert Fico. Azt szeretném, ha a háborúnak azonnal vége lenne, ebben a pillanatban. Ő arról beszel, hogy hagyjuk kivérezni az ukránokat, hagyjuk, had darálják be őket az oroszok. Igen, Fico már nem csak energetikai kontextusban támadja az ukránokat, hanem megkérdőjelezte azt a közös európai álláspontot is, hogy Ukrajnát támogatni kell. Sőt, gyakorlatilag azt az orosz dezinformációt terjeszti, hogy a háborúról az ukránok tehetnek. Az egyszerűen nevetséges, hogy az ukránok akarják a háború folytatását. Ha Fico annyira tűzszünetet akar, akkor miért nem lobbizik annál az országnál aki a háborút kirobbantotta, ma is folytatja. Ha Oroszország úgy dönt, hogy véget akar vetni a háborúnak, akkor holnap véget vet a háborúnak.

Fico legutóbb is megerősítette, hogy Szlovákia sem katonailag, sem pénzügyileg nem hajlandó támogatni Ukrajnát. Hogy fog ez lecsapódni az Európai Unióban, vagy a tagállamok között?

Már sehogyan, ebből a szempontból Szlovákiát már leírták. Fico akármit mondhat, nem lep meg senkit. Már úgy vagyunk elkönyvelve, hogy amit mi mondunk, annak sok súlya, értelme nincs.

Fico az utóbbi időben megpróbál jó viszonyt kialakítani Donald Trumppal. Ott volt a CPAC-en, ahol fel is szólalt, találkozott Elon Muskkal, telefonon beszélt Trumppal is. Hogy értékeli ezt az irányvonalat Fico külpolitikájában?

Ugye ez is kicsit nevetséges. Mert, ha megnézzük, hogy Trump Európával szembeni politikájának kik a legnagyobb vesztesei, akkor Szlovákia mindenképp közéjük tartozik. A vámtarifák emelése bennünket, nagy autógyártó országként, nagyon súlyosan érint. Ha pedig Amerika tényleg kivonul Európából, vagy akár csak részben kivonul Európából, ez azokat az országot érinti leginkább negatívan, amelyek a frontvonalon fekszenek. Ez Finnországot, a balti országokat, Lengyelországot, Szlovákiát, Magyarországot, Romániát és Bulgáriát jelenti, mert mi vagyunk a legveszélyeztetettebb helyzetben. 

Számomra teljesen érthetetlen, hogy Ficóék tapsolnak annak, amit Trump tesz, mert ez az alapvető érdekeinket sértik. 

Azzal sem lenne semmi gond, hogy tárgyalunk az USA-val, mert mégiscsak a szövetségeseink, még ha Trump is az elnök. Csak ezt nem arra kellene felhasználni, hogy valamilyen sehova nem vezető ideológiai harcról tárgyaljunk velük, hanem arra, hogy megpróbáljuk meggyőzni az amerikaiakat, hogy ne vonuljanak ki Európa biztonságának garantálásából, ne vezessenek be védővámokat.

Átalakuló európai biztonságpolitika

Múlt hét pénteken volt a Trump-Zelenszkij találkozó, ami elég katasztrofális véget ért, nagyon megromlott az USA és a Ukrajna kapcsolata. A napokban jött a hír, hogy Trump le is állította a katonai támogatást Ukrajnának. Ez milyen hatással lesz ön szerint a térségünkre és az orosz-ukrán háborúra?

Az orosz-ukrán háborúra gyakorolt hatását még nem ismerjük, mert nem tudjuk a támogatás leállítása átmeneti-e vagy végleges. Egyelőre úgy néz ki, hogy átmeneti, még nem született végleges döntés. Nyilvánvaló, hogy katonailag Amerika volt az ukránok legnagyobb külföldi támogatója, tehát ezt az ukránok mindenképp megérzik. A fő kérdés az lesz, hogy Európa mennyire képes és hajlandó legalább részben átvenni Amerika szerepét. Ha ez nem ébreszt fel senkit Európában, akkor már tényleg nem is érdemeljük meg, hogy komolyan vegyenek bennünket, mert a biztonságpolitikai szakértők már húsz éve ezt mondják. Trump nem az első, már Obama idején elkezdődött, hogy az amerikai elnökök azt mondják, hogy Európának sokkal nagyobb részt kell vállalnia a saját biztonsága alakításában. Mi gyakorlatilag egy amerikai védőernyő alatt élünk már 30 éve, pedig Európa még mindig a világ egyik leggazdagabb része. Ezért nem normális, hogy amerikai segítség nélkül nem vagyunk képesek megvédeni magunkat sem. Ebben Trumpnak igaza van. De nem az a megoldás, hogy akkor az amerikaiak teljesen kivonulnak.

Elindult viszont egy folyamat, részben ennek kapcsán, Emmanuel Macron francia elnök már tavaly kezdeményezte a szorosabb biztonságpolitikai összefogást az unióban, ami kibővült Nagy-Britanniával. A legutóbbi találkozó éppen Londonban volt, viszont ebből a folyamatból Szlovákia és Magyarország is kimaradt. Mennyire stabil ez a folyamat, mennyire gondolják komolyan ezt ezek az országok, és mit jelent, ha Szlovákia és Magyarország kimarad ebből?

Második kérdéssel kezdeném: azt jelenti, hogy kimaradunk abból az országcsoportból, azokból a beszélgetésekből, tárgyalásokból, amelyeken a jövő Európáját alakítják. Szélsőséges, súlytalan portálok próbálják ezt megkérdőjelezni, Fico is azt mondta, hogy ez a háborús uszítók csúcstalálkozója. De azt is látni kell, hogy részt vesz benne Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Spanyolország, Svédország és Törökország is, sőt, ott volt két szomszédunk Lengyelország és Csehország. Vagyis Európa országainak a döntő többsége ott van. És ez mind komoly ország, nem arról van szó, hogy valaki Brüsszelben mondott valamit. Ők mindannyian komoly legitimitással rendelkező vezetők. Hogy ez mennyire stabil folyamat? Nyilván nem stabil, keresik az utat, mindenki akar valamit. Ez egy csúcstalálkozó, és próbálnak találni valamilyen megoldást, vagy legalább részmegoldást erre a helyzete. 

Nyilvánvalóan az a legfontosabb, hogy Európa katonai képességeit hogyan lehet rövid távon erősíteni, és hogyan lehet hozzájárulni az ukrán katonai képességekhez. 

Elsősorban gyártósorokról van szó, a politikai döntéstől számítva több hónap, sőt év kell ahhoz, hogy ebből konkrét képesség legyen. Attól számítva, hogy politikai döntés születik egy fegyverrendszer beszerzéséről, 4-5, sőt 6 év is eltelhet míg ez a fegyverrendszer hadrendbe áll. Persze nem minden ennyire bonyolult, vannak például olyan feladatok, mint a lőszergyártás, rakéták gyártása, ezeket meg lehet oldani gyorsabban, csak a gyártósorokat kell kibővíteni, mondjuk 1 millióról 3 millióra kell emelni az évi termelést. Ez is igen jelentős fejlesztéseket igényel, de ez nem technológiai kérdés, inkább a gyártás, kapacitás kérdése.

Ursula von der Leyen, az EB elnöke a napokban jelentette be, hogy uniós szinten is bővíteni akarják a biztonsági kiadásokat, fel akarják fegyverezni Európát. Ebből is ki fog maradni Szlovákia és Magyarország, vagy ez még változhat?

Szerintem ez még kérdéses, de egyelőre úgy néz ki, hogy mindenből kimaradunk. Annak alakításából biztosan kimaradunk, hogy milyen programokat fognak elindítani, és milyen jellegű lesz az európai biztonságpolitika. Ennek a formálásából biztosan kimaradunk, mert nem vagyunk ott. A döntések implementációjában, megvalósításában még ott lehetünk. Például ha az Európai Unió úgy dönt, hogy egy komolyabb összeget áldoz az európai fegyvergyárak gyártási kapacitásait bővítse, akkor ebbe elméletileg a szlovák fegyvergyárak is becsatlakozhatnak. 

Viszont nem leszünk ott, amikor arról döntenek, hogy milyen fegyvereket, mikor veszünk meg, szóval már csak elfogadhatjuk mások döntését, és alkalmazkodhatunk hozzá. Vagyis rólunk is döntenek, de nélkülünk.

Említette, hogy gyakorlatilag egész Európa, az egész nyugati világnak biztonságpolitikája átalakul. Ez mit jelent mondjuk a NATO szempontjából? Tartanunk kell attól, hogy a NATO egy idő után meg fog szűnni, ha Trump úgy is dönt, hogy kivonul a NATO-ból?

Nem hiszem, hogy az Amerika ki fog vonulni a NATO-ból. Ez az ő alapvető biztonsági érdekeikkel is ellentétes lenne. Persze láttunk már olyat, hogy valaki a saját érdekeivel ellentétesen cselekszik, de én nem hiszem, hogy az USA így lépne, mert egyszerűen semmi értelme nem lenne. Nem nyernének semmit vele, viszont rengeteget veszítenének. Én inkább úgy látom, hogyha a NATO releváns akar maradni az amerikaiak szemében is, akkor az európai országoknak meg kell erősíteniük a katonai képességeiket. Megint csak azt mondom, ez nem új dolog, ez már legalább két évtizede téma. És azért 2022 februárja óta az európai katonai kiadások jelentősen megnövekedtek. A két százalékos ajánlott szintet már a legtöbb európai NATO-tagország teljesíti. Viszont úgy néz ki, hogy ez a két százalék békeidőben elég, de most nem békeidőkben élünk, úgyhogy valószínűleg ez kevés lesz.

Mennyire? Három, három és fél százalék elég lenne?

Igen, erről hallani, három, három és fél százalékos szintre kellene emelni GDP arányosan a katonai kiadásokat. Ehhez már komoly politikai döntések kellenek, mert a rendelkezésre álló pénzösszeg minden országban véges. És dönteni kell, hogy honnét csoportosítsák át az ehhez szükséges eszközöket. 

És megint csak azt mondom, hogy ez rendkívül érdekes, és egy kicsit abszurd szituáció is lesz, amikor a Ficóék annak tapsolnak, hogy milyen jó, hogy itt van Trump. Más kérdés, hogy majd dönteniük kell: a katonai kiadások növelése miatt milyen szociális vagy egyéb kiadásokat fognak csökkenteni.

A szükséges pénzt előbb-utóbb elő fog kelleni teremteni, mert az amerikaiak most már nem nagyon fognak játszani senkivel. Szerintem lesz egy táblázat az amerikai elnök előtt, ha jön Európába, a táblázatban ott lesz az országoknak a névsora, jobb oldalon meg ott lesz egy szám. És aki kevesebbet ad évente, mint amiben megegyeztek, azokkal az országokkal nem fognak kesztyűs kézzel bánni. Akkor majd érdekes lesz megnézni, hogy továbbra is olyan népszerű lesz-e Trump Ficóék szemében.

Nagy-Britannia kilépett az EU-ból, most viszont az európai biztonságpolitikai rendszerben nagyon fajsúlyosan képviselteti magát, például Londonban volt a legutóbbi találkozó is. Miért vállalják ezt a szerepet?

A britek továbbra is úgy tekintenek magukra, mint európai katonai nagyhatalomra. Ha megnézzük a reális katonai képességeket, látjuk, hogy igazuk van, az angol és a francia hadsereg magasan vezet Európában. Ami még nagyon fontos, a harci és vezetési tapasztalat. A brit és a francia haderőnek reális tapasztalatai vannak külföldi bevetésekből. Az egész kapcsolatrendszer dinamikáját nézve, azt látjuk, hogy Párizs és London között pattog a labda. Az angolok mindig is mondták, hogy kivonultak az Európai Unióból, de nem vonultak ki az európai biztonsági rendszerből. Eddig a NATO-n keresztül értelmezték ezt, mint a második legfontosabb tagállam az amerikaiak után, most azt mondják, megpróbálunk az európai országokkal sokkal szorosabban együttműködni, mert ezek az új idők.

Mikor érhet véget az orosz-ukrán háború?

Trump kijelentette, hogy nagyon gyorsan befejezi az orosz-ukrán háborút, hallottunk 24 órát, egy hónapot és 100 napot is. A legutóbb gyors tűzszünetet ígért. Készült egy francia-brit-ukrán tűzszüneti javaslat is. Megvalósulhat ezek közül valamelyik?

Volt egy grúz barátom, aki azt szokta mondani, hogy Grúzia egy olyan ország, ahol a múltat is nagyon nehéz megjósolni, nem még a jövőt. Ez a háború most ehhez hasonlít. Azt is nehéz megmondani, hogy mi lesz egy hónap múlva. Minden elképzelhető, és az ellenkezője is. Lehet, hogy Amerika tényleg leállítja a támogatást, Európa pedig ezt megpróbálja pótolni.

Sikerülhet ez Európának? Tudja majd pótolni az amerikai támogatás kiesését?

Száz százalékban nem. Nemcsak a lőszerekről van szó, hanem hírszerzési, célravezetési információkról, kommunikációról, vagyis sok olyan képességről, ami nem látható. Ez nemcsak az ukránoknak gond, hanem Európának is. 

Európa jól áll a katonák, a fegyverek számát illetően, de éppen ezek a különleges képességek hiányoznak, ezeket az amerikaiak biztosították minden európai hadműveletben.

Vagy említhetem a nagy hatótávolságú precíziós fegyvereket. Beszélünk a német Taurus rakétákról, de hát Németországnak csak néhány száz ilyen rakétája van, hiányzik a mennyiség, ami az amerikaiaknak megvan. Ugyanez vonatkozik a brit Storm Shadow és a francia SCALP rakétákra, ezekből sincs elég.

Ha Amerika beváltja fenyegetését, és nem ad fegyvert Ukrajnának, akkor az ukránok kénytelenek lesznek leállni, felfüggesztik a harcot?

Ukrajna harcolni fog mindenképpen, de területeket fog veszíteni. Talán már elfelejtettük, ezért jó felidézni: Ukrajna azért harcol, hogy fennmaradjon államként, népként, kultúraként. Számukra ez a háború létkérdés. Az orosz stratégiai célok nem változtak: Ukrajnát teljesen ellenőrizni akarják – nagy részét, a Krímet, Kelet- és Dél-Ukrajnát annektálják, - a maradékból pedig ez bábállamot akarnak kreálni, amely majd betagozódik Oroszország alá. Az ukránok ugyanúgy harcolnak majd tovább, mint az első hónapokban 2022-ben, amikor gyakorlatilag semmilyen támogatást nem kaptak. Az első komolyabb katonai támogatás 2022 nyár elején kezdett megérkezni.

Tehát nem számít arra, hogy eljön a béke?

Azt most semmiképpen nem látom, hogy ez a háború hamarosan megnyugtatóan véget ér. Azt nem tartom kizártnak, hogy lesz valamilyen tűzszünet. Mert azt is figyelembe kell venni, hogy az ukrán társadalom, bár eltökélt, egyre fáradtabb, egyébként teljesen érthetően. És az oroszoknak sem érdeke egy hosszú háború, mert komoly gazdasági és demográfiai válsággal néznek szembe. Évente több százezerrel csökken a lakossága, az orosz gazdaság összeomlóban van, ők sem engedhetnek meg egy hosszú háborút. 

El tudok képzelni egy tűzszünetet, amit Trump valahogy ráerőszakol az ukránokra, viszont azt nem tudom elképzelni, hogy ebből egy hosszú távú megoldás szülessen, mert az oroszok nem fogják feladni az imperialista céljaikat. Ez nem egy szlogen, ezt hosszú kutatás igazolja.