Oktalanság volt minden lépése

Mikolaj útja az útkezelőségtől vezetett az oktatási tárca élérePavol Funtál felvételeIgazi meglepetésként hatott hát Mikolaj oktatási miniszteri kinevezése. Előzetesen, a kormány összetételéről folytatott tárgyalásokon még úgy volt, az SNS-nek felkínált három tárca közül vagy a környezetvédelmit vagy az építésügyi és régiófejlesztésit kapja majd, szóba sem került mint oktatási miniszter. A „magyarkártyát“ egyelőre nem vette elő, bár jelezte, az anyanyelvi oktatás nem mehet a szlovák nyelv tanításának rovására, illetve azt is mondta, szeretné, ha a diákok olyan tankönyvekből tanulhatnának, melyek erősíthetnék bennük a hazafiasság érzését. Legutóbb pedig a nemzetiségi főosztály esetleges megszüntetését lebegtette meg.

Muszájminiszter

1995 és 1998 között a Szlovák Útkezelőség vezérigazgatója volt, 2002-ben a HZDS színeiben jutott be a parlamentbe, azóta azonban átigazolt Slotáékhoz, akinek állítólag hű embere. Ha hinni lehet a pletykáknak, Mikolajnak gyakorlatilag csalódást okozott, hogy végül az oktatási tárcát kapta. Mivel oktatási kérdésekben tulajdonképpen outsidernek számít, tárcavezetői ténykedése gyakran árulkodik szakmai felkészületlenségről. Gyakran tesz bejelentéseket, melyeket rövid időn belül visszavon vagy módosít, hogy annak az ellenkezője lesz az igaz. A balul sikerült Monitor 9 kapcsán az is kiderült, nincs tisztában a vonatkozó jogszabályi háttérrel, azt állította ugyanis, hogy a megmérettetésen nem kötelező a részvétel.

Célkitűzések és eredménytelenségek

Beiktatásakor legfontosabb feladatául a közoktatás teljes átalakításának négy éven belüli lezárását tűzte ki. Ezzel alighanem kemény fába vágta fokosát, és nagy a valószínűsége annak, hogy kijelentése meggondolatlanságból, hozzá nem értésből fakadt. Szakértők szerint ugyanis a tartalmi reform folyamata a legjobb esetben is átível egy-két kormányzati cikluson. Ahhoz képest, hogy már csak három éve van a következő választásokig, Mikolaj még csak nem is ismertette elképzeléseit a tartalmi reformmal kapcsolatban. Koncepciótlanságról árulkodik, hogy egyes részterületekre vonatkozó javaslatai általában nincsenek egymással kölcsönviszonyban. Az óvodalátogatás kérdésében például egyszerre három, egymásnak tökéletesen ellentmondó elképzelést vázolt fel. Legutóbb, a maximális osztálylétszám csökkentését jelentette be nagy dérrel-dúrral, hogy aztán napokkal később visszavonja ígéretét. Noha a kormánykoalíció ígéretet tett rá programjában, a tudományos-kutatási-fejlesztési tevékenységek támogatását a jelek szerint nem tekinti prioritásának. Mindez kiderült az idei költségvetés összeállításakor. Eddigi megnyilvánulásai, javaslatai, különféle törvénymódosításai egyértelműen arról tanúskodnak, hogy Ján Mikolaj nem híve a plurális oktatási rendszernek, és az etatista szemléletet képviseli.

Tandíjtervek

Bár az SNS korábban még eleve ellene volt bármifajta tandíj bevezetésének, Mikolaj csakhamar előállt a fizetős levelező tagozatra vonatkozó elképzelésével. A minisztérium előző vezetésének a teljes körű tandíjrendszer bevezetésére irányuló törekvését hatalmas felzúdulás kísérte a diákság részéről. Hogy ez alkalommal elmaradtak a tüntetések, legalábbis eddig, korántsem Mikolaj karizmájáról tanúskodik, sokkal inkább arról, hogy a levelezős hallgatók csoportja kevésbé szervezett, így kevéssé valószínű az utcára vonulásuk. A tandíjtervezet mostanra a koalíciós partnerek nemtetszését is kiváltotta, a legsúlyosabb bírálatot talán nem is az ellenzék, hanem a smeres Mojmír Mamojka fogalmazta meg a jogszabályjavaslattal kapcsolatban, mondván, a koncepció alapjaiban elhibázott, „éppen az ellenkezője annak, ami a rendeltetése szerint volna. A jogszabályjavaslat leginkább egy súlyosan beteg páciensre hasonlít“.

OSZTÁLYZAT 4