Nem üdülés a genfi kiküldetés

Petőcz Kálmán: „Még a mečiari országlás alatt kiélezett szlovák–magyar viszonyt sem vetették fel Genfben. Somogyi Tibor felvételeEljutott-e Svájcba annak a híre, hogy ön is komolyan szóba került, amikor a külügyminisztériumban és a Magyar Koalíció Pártjában államtitkárt kerestek?

Igen, tudtam erről a lehetőségről. Végül jó döntés született, mert az MKP jelöltje jól felkészült személy. Szlovákiának pedig aránylag kevés olyan diplomatája van, aki multilaterális területen dolgozik, ezért is fontosnak tartom, hogy legalább jövő márciusig folytathatom eddigi munkámat.

Amiről vajmi keveset tud a közvéleményünk. Ezért aztán akadnak, akik szerint a svájci tartózkodás valamiféle jutalomüdülés...

Genf és környéke valóban nagyon szép, de nem sok időm akad természetjárásra. Elég talán annyit mondanom, hogy a városban huszonöt világszervezet székhelye van, köztük a legismertebb a nemzetközi migrációs hivatal és a világkereskedelmi központ. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tíz különböző szerve és intézménye tevékenykedik itt. Az én feladatom kollégáimmal együtt a rendszeres kapcsolattartás valamennyi itteni szervezettel.

Melyek a legfontosabb munkaterületei?

Négy problémakört említhetek. A legfontosabb az emberi jogok és a menekültek ügye, a másik a leszerelés kérdése, s a súlyponti problémák közé tartozik a munka-, szociális és egészségügy, valamint a telekommunikáció és a szellemi tulajdonok területe. Politikai szempontból nyilvánvalóan az első két problémakör a legidőszerűbb és a legkényesebb.

Milyen emberi jogi ügyekről tárgyalnak Genfben?

Világméretű gondok kerülnek napirendre, például az etnikai alapon végrehajtott afrikai tömegmészárlások, a rasszizmus világméretű megnyilvánulásai, a romák problémaköre Európában vagy a csecsenek helyzete. Az ENSZ emberjogi okmányainak a megtartása, amelyről rendszeresen országjelentések készülnek.

Szlovákia szóba került-e már Genfben?

Nem, még a mečiari országlás alatt kiélezett szlovák–magyar viszonyt sem vetette fel itt egyik fél sem. Általában az európai országok vagy kétoldalúan igyekeznek megoldani a vitás kérdéseket, vagy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben tesznek kísérletet erre. A brit–északír konfliktus ügye sem jutott el Genfbe.

Említette a romakérdést. Ezzel kapcsolatban nem vetődött fel a szlovákiai helyzet?

Konkrétan nem, ugyanis a romakérdést itt európai méretű emberjogi ügyként és a fajgyűlölet elleni küzdelem részeként értelmezzük. Például Finnországban vagy Franciaországban is akadnak gondok a romákkal, ám ezek nem annyira szembeötlők, mint Közép- és Kelet-Európában, ahol lényegesen nagyobb ennek az etnikai kisebbségnek a lélekszáma, mint Nyugaton. Az ENSZ már e súlyos gondok rendezése érdekében fontos ajánlásokat fogadott el. Szlovákia e dokumentumok szellemében fontos és előremutató határozatokat hozott. Ugyanakkor hibának tartom, hogy országunknak nincs emberjogi stratégiája, ebben a kérdéskörben leginkább ad hoc, vagyis követő politikát folytat. Egyetlen szlovákiai egyetemen sem lehet emberi jogokra szakosodni, holott erre számos nyugati egyetemen már legalább egy évtized óta van lehetőség. Következésképpen alig akadnak emberjogi szakértőink. Emiatt például a genfi emberjogi bizottságoknak egyetlen szlovákiai tagjuk sincs.

Érzékelhető-e a genfi diplomáciai kapcsolatokban, hogy egyre feszültebb a világpolitikai helyzet, s egyre súlyosabb gond a terrorizmus és a szegénység?

Az elkövetkező fél évszázadban ezek a problémák kötik majd le az ENSZ figyelmét. Ugyanúgy, mint nem is olyan régen a hidegháború vagy az amerikai–szovjet viszony. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy e problémák többsége nem új keletű; a média szédületes fejlődése viszont minden világméretű gondot, tragikus eseményt azonnal házhoz hoz. Szegénységről, véres mészárlásokról, terrorcselekményekről naponta tárulnak elénk döbbenetes képek. Nincs más út, mint az értelmes megoldások kivajúdása és végrehajtása. Az Észak és Dél, vagyis a gazdagok és a szegények közötti egyre mélyülő szakadék fokozatos áthidalása vagy a globalizmus más következményeinek enyhítése, hiszen ez egyaránt érdeke a harmadik, de a fejlett világnak is. A nagy kérdés a hatékony segítség módjainak a kimunkálása, mert eddig is sok pénz jutott humanitárius és más segítségekre, de nagy részét eltűnt vagy korrupt személyek lenyúlták, s emiatt nem enyhültek a gondok.

Nálunk is mind többen szemlélik aggódva néhány iszlám ország és érdekcsoport radikalizálódását.

Valójában csak néhány csoport radikalizálódásáról beszélhetünk, ám ezek nagy veszélyt jelentenek a világra. Velük nem lehet a végtelenségig tárgyalgatni, a végletekig türelmesnek lenni, ebben igazat adok az amerikaiaknak.

A jelek szerint sok hívet szereznek a csecsenek, a kurdok és a palesztinok közül, akik minden igyekezetük ellenére sem tudnak önálló államot létrehozni, nemzeti függetlenséget kiharcolni.

Az ENSZ is egyre inkább hajlik arra, hogy az állami szuverenitás nem a legnagyobb érték. Ennél sokkal fontosabbak az egyén jogai és az emberi jogok megtartása. Ezeket és a népek önrendelkezését szavatoló alapdokumentumot az önkormányzatiság, egyebek között az autonómia érvényesítésével lehet a mai világban valóra váltani. ĺgy nem borul fel a világrend.

Sokan hiszik úgy, hogy az ENSZ csak sóhivatal. Sok beszédnek kevés a gyakorlati haszna.

Nehézkes szervezet az ENSZ, de mégis csak a világ gondjainak számbavételéhez és megoldásához nyújt fórumot, amelyben minden tagállamnak egyenlők a jogai. Kivéve a Biztonsági Tanácsot, ahol két évtizede próbálkoznak az állandó tagok számának bővítésével, hiszen a jelenlegi helyzet a második világháború utáni állapotokat tükrözi. Elvben senki sem vitatja, hogy Németországnak és Japánnak, de Indiának is ott lenne a helye az állandó tagok között. A gyakorlat azonban jóval bonyolultabb. Mégis azt mondom, ha nem lenne az ENSZ, ki kellene találni.

Másfél év múlva Szlovákia tagja lehet az Európai Uniónak. Milyen változást jelent majd ez a történelmi esemény?

Mindannyiunk életében érzékelhető lesz a változás. Én csak egyet említek. A sikeres csatlakozási tárgyalásokat valójában Ján Figeľ főtárgyaló harmincegynéhány tagú csapata folytatta le. Ha belépünk az unióba, legalább háromszáz, főleg az angolt és a franciát kiválóan beszélő diplomatára lesz szüksége Szlovákiának, sok olyan szakemberre is, akik tudnak Brüsszel követelményeinek megfelelő projekteket írni. Tartok attól, hogy az illetékesek még nem tudatosították mindezt, ezért nem lesz egyszerű ennyi kiválóan felkészült szakembert találni, márpedig a brüsszeli pénzeket elsősorban ők tudják majd lehívni az uniós kasszából.