„Nem temetni, hanem megújítani kell a Csemadokot” – terveiről beszél Kiss Beáta elnökjelölt – Interjú

(A Csemadok szeptember 20-i országos tisztújtása előtt lapunk mindhárom elnökjelöltet megkereste azzal, hogy interjút készítsen velük. A Petheő Attilával készült beszélgetést itt olvashatják, Hrubík Béla nem akart válaszolni kérdéseinkre.) 

Miért akar a Csemadok országos elnöke lenni, mi a motivációja? 

Ahogy ezt már több helyen is elmondtam, egészen fiatal korom óta együtt élek a szervezettel, csemadokos identitásom van, és most, amikor a generációváltásra kerül sor a szervezet élén, többen megszólítottak, hogy örülnének, ha vállalnám a jelöltséget. Ez volt a közvetlen mozgatórúgó, de egyébként bármennyire is közhelyesnek tűnik, a motivációm tényleg az, hogy segítsek a közösségemnek, segítsek a Csemadoknak, segítsem, hogy új lendületet kapjon, egy modernebb vonalvezetést. 

Hogyan látja most a szervezet helyzetét? Hogyan működik, milyen állapotban van? 

A szervezet helyzetéről sokan sokfélét mondtak. Van, aki már temeti, van, aki azt mondja, hogy már csak a tehetetlenség viszi előre. Én úgy látom, hogy a szervezet köszöni szépen, többé-kevésbé jól van. Ez elsősorban az alapszervezetek és a területi választmányok munkájára érvényes, nagyon sok nagyon jól dolgozó helyi szervezet, területi választmány van. Igaz azonban, hogy vannak olyan közösségeink, amelyek már nem tudnak Csemadok-szervezetet működtetni. Az a régi, több évtizedes minta, amikor minden faluban volt aktív Csemadok-alapszervezet, ma már nem igaz. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy fogyunk, és főleg a peremvidéken vannak olyan falvak, ahol gyakorlatilag már nincs kit megszólítani, nincs kit bevonni a csemadokos tevékenységbe.  

A másik nagy ellenség az a közöny, az érdektelenség. Vannak olyan települések is, ahol működhetne a szervezet, csak éppen nincs aktív ember, nincs közösségi ember, aki felvállalná és működtetné az esetleges alvó szervezetet. Úgyhogy nem fekete-fehér a helyzet, nem lehet kijelenteni, hogy nagyon jól van, sem azt, hogy nagyon rosszul van a Csemadok, mert nagyon változó a kép, nagy különbségek vannak az egyes régiók között. 

Mire megy el 800 ezer euró?

Vannak, akik azt mondják, hogy a Csemadok egy „vízfej”, a működésre kapott pénzt a központ költi el, és nem jut belőle a helyi szervezeteknek. Sokak szerint ez is okozza azt, hogy egyes helyi szervezetek nem működnek olyan jól. Egyetért ezzel? És kérdezem ezt úgy is, hogy ön jelenleg is elnökségi tag.  

Én ezt nem így látom. Két fő forrása van a Csemadoknak, amit az országos iroda pályáz meg, illetve kap törvényből kifolyólag. Az egyik az a szlovák állam által folyósított évi 300 ezer euró, a másik pedig a Bethlen Gábor Alaptól kapott pályázati támogatás, amit azonban meg kell pályázni. Ezeknek az összegeknek az országos elnökség döntése értelmében a legnagyobb része a működési költségekre megy el. 

Nem tudom, hogy az említett „vízfej” alatt mit értenek, de a valóságban a támogatás nagy része a járásoknak jut. Van 17 járásunk, a 17 járásnak vannak járási titkárai. A járási titkárok hosszú idő után most harmadik éve kapnak olyan fizetést, ami normális fizetésnek nevezhető. 

A járási titkárok, illetve a központi iroda alkalmazottainak a bérezése teszi ki a működési költségek egy részét. A másik része pedig olyan központilag szervezett eseményekre jut, ahol az országos elnökség vagy az országos tanács társszervező. 

A szlovák állam támogatása 300 ezer euró, és ha jól tudom, a Bethlen Gábor Alaptól még további 400-500 ezer eurót kapnak. Mondhatjuk, hogy a működési költsége a szervezetnek 700-800 ezer euró? 

Igen, ez nyilván évente változik, de ez az össztámogatás nagyjából ott van a 700-800 ezer euró között. De ebből csak a 300 ezer euró a biztos, a BGA-s pályázati támogatás a pályázat eredményének függvénye.  

A Csemadok pályázik még az egyes rendezvényeire is például a Kisebbségi Kulturális Alapnál, és ezek az összegek is kitesznek néhány százezer eurót.  

Ezt a két támogatási fajtát nem keverném össze, mert az országos rendezvényeket a helyi szervezetek, illetve a területi választmányok szervezik, ők is pályázzák meg például a Kultminortól. Ezt a támogatást nem nyeli el valami „vízfej”. Hogy a saját régiómról beszéljek, például a Zselizi Országos Népművészeti Fesztiválnak a megrendezési joga az a Zselizi Csemadok Alapszervezet és még néhány társszervező, mint például a Tiszta Forrás Alap kezében van. Ők azok, akik pályáznak a Kultminornál, és ők is kapják meg célirányosan ezt a pályázati támogatást. Nincs egy nagy közös kassza, ami begyűjti ezeket a pénzeket. A központ csak a működésre, illetve néhány rendezvényre pályázik, a többit mind az országos tanács által megbízott szervezők pályázzák meg, és ők használják fel a kapott támogatást. 

Ön az egyik nyilvános vitában, amelyben Petheő Attillával, a másik elnökjelölttel szerepelt, azt állította, hogy gyakorlatilag az országos elnökség sem látja a Csemadok központi költségvetését. Tehát ön elnökségi tagként sincs tisztában a pontos bevételekkel és kiadásokkal. Ez hogy történhet meg?  

Ezt nem pontosan így mondtam. Azt mondtam, hogy ez a közelmúltban így volt. De most két-három éve elhangzik egy rendes költségvetési beszámoló az országos tanács ülésén, ami egy lényegesen szélesebb nyilvánosság, mint az országos elnökség. 

Az országos tanács minden tagja hallotta a költségvetésről, illetve annak a felhasználásról szóló beszámolókat. Az tény, hogy néhány évvel ezelőtt ez még nem volt elég korrekt.

És nem azért, mintha én feltételezném bárkiről is, hogy nem bánik megfelelően a beérkezett pályázati támogatásokkal, hanem az átláthatóság kedvéért szorgalmaztam a részletes beszámolót. Az országos elnökségen többször is kértem a korrekt beszámolókat, és ezt ma már meg is kapjuk. De az átláthatóságot szolgáló intézkedésekre a jövőben is szükség lesz. 

Átláthatóbbá tenni a Csemadokot

Kerestem éves beszámolókat a Csemadok működéséről, és nem nagyon találtam. Nemcsak a pénzügyi beszámoló hiányzik, tartalmi beszámolót sem lehet találni. Tervez ezen változtatni? Elnökként nyilvánosabbá tenné a szervezet munkáját? Nyilvánosságra hozná a költségvetését, beszámolna a működéséről a nyilvánosság előtt? 

Ezt is több helyen elmondtam, hogy támogatom a nagyobb nyilvánosságot. 

Éppen azért, mert az elmúlt hetekben rengeteg téves információ és álhír terjedt, erősödött a gyanakvás a támogatások felhasználásával kapcsolatban, amire az egyedüli lehetséges válasz, hogy a lehető legjobban átláthatóvá kell tenni a Csemadok gazdálkodását. 

Ennek bizonyára megvannak a jó, pozitív példái. Én bevallom, szlovák szervezeteknek nem néztem utána, de úgy alapvetően nem látok igazán jó példát arra, hogy hogyan mutatják ki a civil szervezetek a külvilág számára a saját költségvetésüket. Nemcsak a Csemadoknak nincs fönt a honlapján, más civil szervezetek esetében sem nyilvános az elszámolás. Már akinek egyáltalán van a honlapja. 

Az alapítványoknak például kötelező közétenniük az éves beszámolójukat, aminek része a részletes pénzügyi beszámoló is, és ezt meg is teszik. 

Igen, de a Csemadok nem alapítvány. 

Vannak olyan polgári társulások is, amelyek ezt megteszik.  

Bevallom, még nem vizsgáltam, hogy ezt hogyan és miként teszik meg, de minden pozitív példát követni fogunk, mert én is azt vallom, hogy a szervezet működését átláthatóvá kell tenni.  

Elnökként hogyan változtatná meg a szervezet működését?  

Elsősorban azt, amit az ön is említett, hogy nem talált megfelelő beszámolót, illetve kevés információt talált a szövetség működéséről. A 21. században az a kommunikáció, ami jelenleg kifelé és befelé, a szervezeten belül zajlik, nem jó, nem elég hatékony. Nem adunk megfelelő tájékoztatást a külső környezetünk számára arról, hogy mit is csinál a Csemadok, pedig rengeteg értéket teremt, amiről nagyon sokan nem tudnak. 

Tehát jobban és alaposabban be kellene mutatni magunkat. A marketing, a management és a sajtó olyan dolgok, amit egy ekkora nagy szervezet, mint a miénk, nem spórolhat meg.  

A másik fontos dolog, hogy többen bírálták a járási titkáraink munkáját. Én úgy gondolom, hogy a legtöbb járási titkár jól és odaadóan végzi a munkáját, de mint ahogy máshol is, a Csemadoknak is nagyon hasznos lenne az állandó folyamatos képzés. Tehát a titkáraink és a szervezeti vezetőink számára képzéseket szerveznék. A szervezeti struktúrát nem változtatnám, viszont fontosnak tartom egy mentorhálózat kiépítését a művészeti csoportjaink megsegítésére, több csoport vezetője is igényelte ezt. Ez ráadásul nem olcsó, tehát erre még forrást kell találni. 

Emellett azonban nagyon fontos célom a közhangulat, és a Csemadok megítélésének a befolyásolása. Még mindig sokan vannak olyanok a felvidéki magyar értelmiség köreiben, akik úgy gondolják, hogy a Csemadok csak egy művileg fenntartott, kommunizmusból ránk maradt szervezet, ami nem csinál semmit, csak nyeli a pénzt. Szándékosan fogalmazok sarkítva, mivel ez egyáltalán nem igaz. De ezen kell a megfelelő kommunikációval változtatni, vagyis a nem csemadokos réteg hozzáállását is pozitívra szeretném fordítani. A csemadokosoknak pedig visszaadni a hitet, az örömet és az optimizmust, hogy érdemes a Csemadokban dolgozni. 

Ellenfele, Petheő Attila a nyár elején készített egy állapotfelmérést (a felmérés eredményeiről itt és itt olvashat) a Csemadok-alapszervezetek körében. Mennyire tartja ezt a felmérést objektívnak és hasznosnak? Ha ön nyeri az elnökválasztást, tudja, akarja majd ezt használni?  

A kérdőíves felmérés ötletét én nagyon jónak találtam, de a kérdéseket látva voltak fenntartásaim. Voltak köztük rávezető kérdések, amelyek előre sugalmazták, hogy milyen választ kell adni. Ezzel együtt biztosan vannak benne hasznos információk, mindig minden kutatás eredménye hasznos. Én azonban ezt mindenképpen kiegészíteném nagyon-nagyon sok személyes találkozóval és beszélgetéssel, a régiókban dolgozó csemadokosokkal, alapszervezeti elnökökkel, területi választmányi tagokkal. Nem csak egy-egy rendezvényen szeretnék velük találkozni, hanem célirányosan, azért is, hogy megbeszéljük az ügyes-bajos dolgaikat. Én az élő szóban, a személyes beszélgetésekben nagyon nagy mértékben hiszek. 

Politikusból Csemadok-elnök

Az ön személyében egy volt politikus készül megpályázni az elnöki posztot, ez részben elmondható az ellenjelöltjéről, Petheő Attiláról is, aki szintén politizált egy időben. A jelenlegi Csemadok-elnök, Bárdos Gyula is a politikából érkezett, sokáig párhuzamosan politikai munkát is folytatott. Szabály a Csemadokban, hogy az elnöknek a politikából kell érkeznie? És lehetőleg az MKP-ból vagy annak utódszervezeteiből kell érkezniük? 

Nem, ez egyáltalán nem szabály, de szerintem nem is testi hiba. Én akkor is csemadokos voltam, amikor az MKP-ban oktatáspolitikai alelnöki tisztséget töltöttem be. 

Az élet alakította így: a felvidéki magyar politizálás gyökere a Csemadokban van. Akik annak idején a rendszerváltás után a magyar politikai élet jelentős személyiségeivé váltak, azok közül nagyon sokan a rendszerváltás előtt a Csemadokban tanulták meg a közösségi munkát. 

Ott ismerték meg a felvidéki magyar társadalom gondjait, és itt szocializálódtak. A mai magyar párt vezetőinek – vagy korábban az MKP vezetőinek is – a döntő többsége kapcsolódott a Csemadokhoz.  Nekem is van politikai múltam, de bízom benne, hogy nincs miért szégyenkeznem. Jelenleg nem vagyok aktív politikus, annak ellenére, hogy kaptam ez irányú felkérést. Viszont alsó tagozatos koromtól mindig ott voltam minden Csemadok-rendezvényen, 16 éves koromtól tag vagyok, mindig csemadokos voltam.  

Ön szerint a Csemadoknak kell, szabad politizálnia? Láttunk már olyat, hogy a szervezet bekapcsolódott politikai aláírásgyűjtésbe az egyik magyar párt számára, vagy akár a köztársaságielnök-jelölt számára. Igaz, akkor Bárdos Gyula volt az elnökjelölt, aki egyben a Csemadok elnöke is volt. Ön szerint mennyire szabad belefolynia a politikába a szervezetnek, vagy mennyire szabad beengednie a politikát a szervezetbe? 

Én úgy gondolom, hogy minden helyzet más és más. Arról a bizonyos aláírásgyűjtésről nagyon-nagyon megoszlott a Csemadok tagságának véleménye. Én úgy látom azonban, hogy volt egy jó szándék és egy nemes cél mögötte: az, hogy segítsük az egységes magyar politizálás létrejöttét. Ez végső soron megtörtént. Ezzel most nem azt mondom, hogy ez jó volt vagy nem volt jó, csak azt, hogy nem lehet általánosítani, nem lehet azt mondani, hogy a Csemadok mindenből maradjon ki. 

Mert, ha jön egy olyan politikai helyzet, amiből a felvidéki magyarság egésze nagyon rosszul jönne ki, akkor a Csemadok nem teheti meg, hogy azt mondja: én nem politizálok.  

De általánosan azt mondhatom, hogy a közvetlen pártpolitikában nem, de közvetve igenis kötelessége a Csemadoknak hozzájárulni ahhoz, hogy a felvidéki magyar érdekképviselet meglegyen, hogy támogassuk a felvidéki magyarságot a gyarapodásában. És ezt most nem közhelyként mondom, hanem azt értem alatta, hogy amikor olyan helyzet van, amikor a hangunkat kell hallatni, amikor szólni kell, akkor ott kell, hogy legyen a Csemadok is, mert még mindig a Csemadoknak van a legközvetlenebb kapcsolata a magyar emberekkel.