A turisták felelőssége

Az éghajlatkutatók és a  témakör egyéb szakirányú hozzáértőinek véleményére nyitottak nap mint nap hallhatnak a következőkről: fosszilis tüzelőanyagok elégetése, felelőtlen erdőirtás, nagyüzemi állattenyésztés, a talajnak, a víznek és a biológiai sokféleségnek ártó intenzív mezőgazdaság, mind gyorsabban váltakozó légnyomási rendszerek, korábbra tevődő hóolvadás, a talaj kiszáradása, gyakoribb és erőteljesebb időjárási szélsőségek. Bár a természet önnön létezése is magában hordoz olyan tényezőket, amelyek hozzájárulnak bizonyos változásokhoz, az utóbbi évszázadban tapasztalható globális felmelegedésért, szélsőséges időjárási jelenségekért, illetve azon belül a helyi időjárási viszonyok ingataggá válásáért, és helyenként lassan már a teljes évszakok megszűnéséért leginkább az ember a felelős.

Egészen bizonyos, hogy valahol az ember a  felelős azért, hogy a  hőhullámok egyre magasabb maximális hőmérsékletet érnek el, és mind hosszabb időn át megmaradnak, ami nehezíti mindennapjainkat és egyáltalán a létezésünket. Ám nem csak a fent említettek okán. Van még valami. Noha ezt még mindig nem szokás kimondani, mert a globális turizmus egy sokmilliárdos pénzmozgást keltő iparág, attól még igaz, hogy a kíváncsiság és az egyre több erre szánható pénz éltette világutazás igenis nagymértékben felelős az éghajlatváltozás gyorsuló üteméért. A turistáskodás a kíváncsi ember oldaláról nézve nagyszerű dolog: megismerni a  Föld más tájait, különböző kultúrákat, a sajátunktól esetenként teljesen eltérő gondolkodásmódokat, másmilyen társadalmi berendezkedést, számunkra meglepő ételalapanyagokat és étkezési szokásokat.

Ugyanakkor azonban a turizmus is érzékelhetően szennyezi a  Földet. Például az adott helyszínen a turisták miatt több szemét keletkezik. Az ily módon sokasodó szemét egyértelműen és feleslegesen nagyobb terhet ró a helyi lakosságra. Aztán ott a  repüléssel járó, elképesztő mértékű szén-dioxid-kibocsátás. Itt azonnal előjön a gazdagodásban érdekeltek és a környezetvédelemből a részüket bármiképpen kivevők közötti konfliktus. A turizmusból élők persze e téren általában mély hallgatásba burkolóznak. Néhány részlet teljesen biztos. Akiknek van rávalója, azok egész évben utazhatnak és utaznak is. A kevésbé tehetősek többsége legföljebb egyszer-kétszer utazik egy évben, ha egyáltalán. A szegény emberek viszont soha nem járnak hazájukon kívül, sőt talán otthonuktól sem igazán távolodnak el. Az első csoport a legszennyezőbb. A harmadik az éghajlatváltozásra nézve a legkevésbé kártékony.