„A Csemadok valójában egy szolgáltatás a felvidéki magyar közösség felé“ – interjú a Csemadok országos elnökjelöltjével, Petheő Attilával

(A Csemadok szeptember 20-i országos tisztújtása előtt lapunk mindhárom elnökjelöltet megkereste azzal, hogy interjút készítsen velük. Kiss Beáta és Hrubík Béla előtt elsőként Petheő Attila mondott igent, így most „érkezési sorrendben“ a vele készült beszélgetést közöljük.)

Aki ismeri önt, az tudja, hogy töltött már be közéleti-politikai szerepet. Jelenleg a közművelődés terepén aktív, illetve egy ideje egyetemi oktatóként is dolgozik. Ezek mellett végül miért döntött úgy, hogy indul a Csemadok országos elnöki tisztségéért?

Külön motivál engem az – s ez talán furán hangzik –, hogy úgymond „tehetek a nemzetrészért“. Van egy elképzelésem arról, hogy miként lehetne előrelendíteni ezt a szervezetet, ahol tulajdonképpen 19 éve dolgozom, Komáromi járási elnökként. Évente több tucat helyre, rendezvényre, alapszervezethez jutok el, s ezeknél nagyjából látom, hogy hol szorít a cipő. Nagyon motivál az emberekkel való foglalkozás. Felfrissít, hogy a fiatalabbakkal is tudok foglalkozni, és őket valahogy be tudom vonni a munkába. És tulajdonképpen maga a munka is motivál azzal, hogy menni kell, majd rendezni a dolgokat és valamit teremteni. 

A csemadokos tapasztalatainak jó részét a Komáromi járásban szerezte. Mennyire érzi ezt „reprezentatívnak“, hogyan vonatkoztatható mondjuk a Tőketerebesi járásra?

Ha belegondolunk, akkor a Komáromi járáson belül is jószerével minden falu más. Hogy miként működnek a dolgok Királyhelmecen, Gömörben, a szórványvidékeken, azt viszont szintén az emberi kapcsolatokon keresztül ismerem. A Csemadok feladata mindenhol az, hogy helyi közösséget építsünk, majd azt megerősítsük, ami aztán életben tartja a felvidéki magyar közösséget. Ez is egy óriás motiváció számomra.

Nyár elején az ön kezdeményezésére elvégeztek egy kettős felmérést a Csemadok helyzetéről, amelynek a kiértékelését mi is közöltük (a cikkek ITT és ITT olvashatóak). Hogy tekint vissza most a kérdőívezésre, valamint mit válaszol azokra a kritikákra, amelyek szerint ezzel igazából csak tematizálta a saját elnöki kampányát?

Azt gondolom, hogy egy fontos felmérésről volt szó, amit hárman csináltunk két csemadokos kolléganővel. Nagyon sok olyan kérdésre választ kaptunk, amelyeket eddig még fel sem tettek az embereknek. 

Hogy ez egy „populista“ húzás volt, s tematizáltam vele az elnökjelölti kampányomat, arról azt gondolom, hogy az ilyesmire mindenkinek volt lehetősége. Azt pedig nem értem, hogy a Csemadok eddig miért nem csinált évente legalább két ilyen kérdőíves felmérést.

Azt javaslom mindenkinek, aki a kérdőívekben valamiféle „varázslatot“ lát, hogy egyszerűen csak olvassa át a válaszokat, majd mérlegelje, hogy mire volt jó mindez, és egy kicsit vonatkoztasson el attól, hogy most egy elnökválasztás előtt állunk.

A nyári nagycétényi találkozón kettesben vitázott a másik jelölttel, Kiss Beátával. Az ott elhangzottak alapján eléggé kuszának tűnnek a Csemadok országos pénzügyei. Elnökként hogyan tenné transzparensebbé azt, ahogyan a szervezet mind a szlovák, mind a magyarországi pénzekkel bánik? Tervez-e esetleg valamilyen utólagos átvilágítást, hogy tisztában lássunk?

A vitapartneremmel ellentétben én sosem voltam az országos elnökség tagja. Tehát neki kell tudnia arról, hogy miből gazdálkodik a szervezet. Mi csak azt látjuk, hogy az alapszervezeteknek a pénzből nem jutott semmi. 

A szlovák és a magyarországi állami támogatások – ha jól tudom – összesen közel 800 ezer, működési költségekre kapott eurót jelentenek. Nagyon fontos, hogy ennek az összegnek egy részét az alapszervezetek kapják meg azért, hogy a helyi közösségek erősödjenek. 

Az pedig, hogy mi az átláthatóság, nem is kérdés. Legalább az országos tanácsnak tudnia kéne, hogy mire mennyi pénz megy el. Furán hangozhat, de a Csemadok valójában egy szolgáltatás a felvidéki magyar közösség felé. A szolgáltatásokért csak közvetett úton fizetnek azok, akik részesülnek belőle, hiszen a felmérésünk szerint az önkormányzatok támogatják a helyi szervezetek többségét, illetve más szlovákiai és magyarországi állami forrásokból – például a Kisebbség Kulturális Alaptól – is kapnak az országos rendezvények pénzt. Van, aki ezt kevesli, de szerintem azért egy eléggé szép tétel jut az országos rendezvényekre, tehát lehet belőle dolgozni. 

Az országos vezetés elvárja a Csemadok alapszervezeteitől, hogy az évzáró taggyűléseiken minden fillérről elszámoljanak. Ugyanilyen elszámolást érdemelne meg mindenki az országos vezetés részéről.

Elérhető lenne ez a kimutatás a nyilvánosság számára is? 

Az az elsődleges, hogy belülről lássa mindenki az elszámolást. 

Ezeknek a pénzügyi kapcsolatoknak van politikai vonatkozása is. Vagyis a Csemadok valamilyen módon mindig függ attól is, hogy milyen összetételű kormányok vannak Pozsonyban és Budapesten. Hogyan látja most a Csemadok szerepét ebben a viszonyrendszerben? Esetleg hogyan növelné a szervezet autonómiáját?

Az anyagiak után a politika és a Csemadok kapcsolata szokott felmerülni. Megint csak hivatkozhatok a felmérésünkre. A válaszadóink 73,3%-ka támogatta, hogy a Csemadok a felvidéki magyarságot érintő társadalmi kérdésekben megnyilvánuljon. 56,4%-uk pedig úgy látta, hogy a Csemadoknak támogatnia kell a magyar politikumot abban, hogy bejusson a parlamentbe. Viszont a megkérdezettek 40,6%-a ellenzi, hogy a Csemadok pártpolitikai kérdésekben állást foglaljon.

Azt gondolom mind a három válasz üzenet. Hogy lehet ezt a helyzetet kezelni? Úgy, hogy sokkal inkább saját lábakra kell állnunk. Például a Csemadokból hiányzik egy olyan pályázatíró iroda, ami azzal foglalkozik, hogy a meglévő ingatlanok jó állapotban legyenek. 

Jó volna esetleg az is, ha a pályázatírásnál nyitna a szervezet Európa felé, ami erősítené a függetlenségünket a mindenkori politikai behatásoktól. Az európai pályázatokban nagyban segítene bennünket az, hogy több EU-s tagállam területén vannak testvérszervezeteink, akikkel közösen tudnánk pályázni. 

A Csemadok egy ernyőszervezet, amely nagyon sokféle embert integrál. Eközben egy olyan világban élünk, ami iszonyatosan polarizált mindenfajta politikai szimpátiák, ideológiák mentén. Talán nem naivitás feltételezni, hogy a mindenkori elnöknek ezt a társadalmi helyzetet kívül és belül is menedzselnie kell. Hogyan próbálná elvégezni ezt a feladatot?

Én egy nemzeti konzervatív-keresztény érzületű ember vagyok. Viszont tíz évvel ezelőtt azért pellengéreztek ki, mert azt mondtam, hogy a politikában is össze kell fogni, s nyitni mindenki felé azért, hogy a felvidéki magyarságnak képviselete legyen a szlovákiai törvényhozásban. A szélsőségeknek – legyenek azok liberális, jobb- vagy baloldaliak – én nem szeretnék teret adni.

A demokrácia alapja pluralizmus, és engem rendkívüli módon nem érdekel az, hogy ki melyik pártra szavaz. Nem érdekel, hogy ki milyen fölvonulásokra jár, de azért mindenki tartsa tiszteletben a Csemadok logóját. 

Szerintem a szabadság nemcsak addig tart, míg az ember a másik fizikai szabadságát nem sérti – hanem addig, amíg az ember a másik gondolati, lelki szabadságát sem sérti meg. Azok a magyar emberek, akik eljönnek a Csemadokba, és a közösségért akarnak tenni, azoknak mindig van és lesz helyük közöttünk.