Nem tanultuk meg elviselni saját tükörképünket

„Hülyülök. Néha nem akaródzik, és egy hónapig nem nyögök ki magamból semmit”Somogyi Tibor felvételer Mit ért a politikai kampány és reklám fogalma alatt?

Valamit, ami elnyeli az egész lényemet, megdolgoztatja az érzékeimet. Nagy kihívást, amikor mindent kiadok magamból, próbálom jól felmérni a helyzetet és az ügyfél számára a lehető legjobb választási eredményt elérni.

Saját magát politikuscsinálóként jellemezte. Hogyan kell politikust csinálni?

Politikust nem lehet gyártani, politikusnak születni kell. Ha valakiből hiányzik ez az adottság, akkor a világ minden pénzéért se lehetne belőle politikust csinálni. Vagy legalábbis nem olyan országban, mint Szlovákia vagy Csehország. Kell egy adag tehetség, természetes vonzerő, tekintély, meggyőzőerő, szívósság, fontos, hogy fel tudja kelteni az emberek figyelmét, képes legyen vezetni őket. Ha a természet ilyen tulajdonságokkal áld meg valakit, azt még lehet egy kis politikai marketinggel fűszerezni.

Szlovákiában kit érdemes fűszerezgetni? Ki született politikus?

Vladimír Mečiar, aki spontánul, szofisztikus módszerek nélkül vált vezérré. Mindig az ösztöneire hallgatott, ami egyszer bejött, máskor nem. Ezért figyelhetünk meg nála nagy kilengéseket. Ritkán kért tanácsot.

Önre sem hallgatott?

Rám se. Nem engedte, hogy bárki is beavatkozzon a személyes dolgaiba. Az óriásplakátokat ránk hagyta, de ez csak egy pici része a politikai marketingnek. Ahhoz, hogy egy politikus imázsát alakítsuk, fontos, hogy megfogadja a tanácsokat, hogy ne legyen önimádó, ne képzelje magát tévedhetetlennek. Mindent egybevetve el kell ismerni: Mečiar nagy tehetség, bármit gondoljunk is róla. A másik nagy tehetség Robert Fico. 1989-ben bukkant fel, fiatal, és máris sikeres. Három éve szorosan együttműködünk, és a természetes énjére közösen próbálunk építeni.

Kettőjükön kívül van még valaki?

Bugár Béla, aki viszont nem képes túllépni az általa képviselt réteg korlátain. Ennek ellenére bravúrosan kezeli a médiát, képes megszólítani a választókat, született politikus. Nem hiszem, hogy állandóan imázsszakértők hada venné körül, hanem a politikában eltöltött évek alatt megtanult figyelmesen hallgatni és tanulni a hibáiból. Kár, hogy a saját pártja megbilincseli őt.

És Mikloško?

Mikloško nem politikus, csak kitűnő politikai bohóc. Nagyon tetszik nekem. Beköpései viccesek, találóak, de nincs vonzereje, nem képes a tömegek élére állni, nem kelti határozott ember benyomását. Pedig az emberek éppen ezt várják. Vegyük például Zemant. Neki is jó poénjai és elszólásai vannak, de emellett van benne valami, ami miatt az emberek követik őt. Mikloškón csak nevetünk, a társasága kellemes, elbűvölő a nőkkel szemben, szuper, de nem veszik őt komolyan, nem vezér típus. És akármennyire töröm is a fejem, nem látok több említésre méltó személyiséget. A szlovákiai politikai élet tele van visszatérő figurákkal, olyanokkal, akik 1989-ben véletlenül bekerültek a kerékvágásba, nem akarnak dolgozni magukon, ráadásul azt képzelik, életük végéig politizálni fognak. És ezért mindent meg is tesznek, intrikákat szőnek ahelyett, hogy a saját imázsukat javítanák. Ez a szlovákiai színtér tragédiája. De bízom benne, egyszer jön egy új politikai generáció, és hazajönnek, akik külföldre mentek tanulni. Ők már beszélnek nyelveket, belekóstoltak a nagyvilágba, nincsenek előítéleteik, az eltérő politikai nézetek, vallásuk ellenére is képesek beszélgetni. Ilyen embereknek kell esélyt adni Szlovákiában, mert csak így tudunk előbbre jutni. 12 év után is egy helyben topogunk. Új színre van szükség.

Ön is csak színezi a politikai palettát? Az ön plakátjai és reklámjai egyáltalán nem unalmasak, sőt botrányosak.

Nem hiszem, hogy a plakátjaim támadó jellegűek lennének, inkább megmosolyogtatóak. Elfeledkeztünk a humorról, elfelejtettünk nevetni Szlovákiában. Mindent magunkra vonatkoztatunk, és ha valaki ne adj isten veszi a bátorságot és azt mondja, te mégsem vagy olyan csodálatos, mint gondolod, az már rossz, azt már nem akarjuk hallani. Nem tanultunk meg tükörbe nézni, a saját képünket nem bírjuk elviselni. A politikusok imádják, ha nyalnak nekik, ha dicsőítik őket, már-már olyanok vagyunk, mint az a bizonyos anderseni császár, akinek mindenki tapsolt és csodálta a ruháját, pedig meztelen volt. Politikusaink nem akarják látni nevetséges pőreségüket. Inkább azt mondják: támadó jellegű plakát. A kutyákban nem volt semmi támadó.

De miért éppen a snaucert, a buldogot és a csuvacsot választotta?

Egyszerű: a kutya az ember legjobb barátja, ezt mindenki elismeri, és ismert kutyákról van szó. Gyakran mondják, hogy a gazdi egy idő után kezd hasonlítani a kutyájára.

Vagyis Dzurinda, Mečiar és Fico ezekre a kutyákra hasonlítanak?

Bizonyos értelemben igen, és a kutyák tulajdonságai lényegében a három férfi tulajdonságait tükrözik.

Csakhogy a snaucer állítólag a legokosabb kutya.

Inkább kicsi kutya és kiköpött Dzurinda, mert ugrándozik, vakkantgat, szórakozott, akárcsak ő. A buldog is olyan, amilyen: jellemző pofa, masszív test, akárcsak a mostani nagy testalkatú és jó korban levő Vladimír Mečiar, nem mint régen, amikor sportolt, amikor bokszolt...

Bokszol ő most is, csak másképpen, övön aluli ütésekkel, úgyhogy a bokszer találóbb lett volna.

Nem, mert az túl előkelő fajta, és kézenfekvő, sőt olcsó lett volna, hogy ha bokszol, akkor bokszer. Több metaforára vágytam. No és ott van a csuvacs, szegény, nem a legjobb, de mégis csak a mienk. Csak idióta állíthat olyan hülyeséget, hogy a csuvacs morva származású.

Csodálkozik? Természetes, hogy az emberek kételkednek, hiszen Fico cipőjéről is kiderült, hogy portugál volt.

Nem volt az. Ott van fent a polcon, nézze csak meg, az bizony Bártfán készült. Badarság! Csak a lábán volt portugál cipő, amikor erre rákérdeztek, és a sajtó mindent kiforgat. Nagyon vigyázok, mi kerül a plakátra, főleg azután a HZDS-es nevetséges botrány után, amikor meggyanúsítottak, hogy svájci tájat helyezek Szlovákiába. Újságírói rosszindulat az egész, de nem zavar. Csak szórakozzanak. Ez volt a cél, nem pedig rátámadni valakire. Miki állandóan fut, a maratont is kibírja, tehát a sportcipő egy jelkép, melyet többféleképpen lehet értelmezni: például hogy a kormányozás helyett sportol, vagy hogy kicsi. Mečiar ugyan nagy legénynek tűnik, de mégsem az, mert csak nyolcas lába van.

És hogyan szerezte meg a méreteiket?

A titkárságukon megkérdeztem. Engem mindenki ismer, elég felhívnom őket. Nem gond, nem olyan szerelmesek a főnökeikbe, hogy ne áruljanak el ezt-azt. És látja, igazam volt, mert egyikük sem cáfolta, hogy nem akkora a lába. Ami meg Fico lábát illeti, az övé tizenegyes, hihetetlen nagy surranója van.

Ha annyira vigyáz a reklám hitelességére, akkor hogyan lehetséges, hogy a mosóporreklám miatt a jugoszláv Otpor fontolgatja, hogy feljelentést tesz, amiért ellopták az ötletüket? Az Otpor Milosevics arcképét, a Smer pedig Dzurinda fotóját próbálta kimosni egy trikóból. Egyértelműen a jugoszláv reklám készült előbb.

Komolyan nem tudtam róla. Naponta mérgeznek minket a hülyébbnél hülyébb mosópor- és szárnyasbetét-reklámokkal, annyira boszszantó, hogy szinte muszáj parodizálnom. Rengeteg ötletem van, hogyan lehetne ezt felhasználni. Nem csoda, hogy erre mások is rájöttek. És ki ismeri az Otport? Kik ők? Korábban nem is hallottam róluk, a reklámot sem láttam. Egyébként a reklámban nem az a lényeg, hogy eredeti és első legyen, és hogy kisajátítsák az ötletet. Szlovákiában az első volt, és a célja az volt, hogy nálunk működjön. Amikor a HZDS-nek megcsináltam azt a bizonyos dalt és hozzá a videoklipet, nem nyomoztam az után, hogy van-e másik párt, amelyik énekel. De tudom, hogy a Forza Italia Berlusconit énekelte. És akkor most mi van? Betiltjuk az éneklést, mert Flašík ezt megcsinálta Szlovákiában? Most menjünk panaszkodni? Primitivizmus lenne a részemről azt hangoztatni: márpedig én voltam az első! No és? Nem ez a lényeg. Ilyen dolgokban is megnyilvánulhat a lélek kicsisége. Az Otpor nagy dérrel-dúrral bejelentette, hogy feljelentenek, aztán meg rájöttek, hogy a francokat jelenthetnek fel, nincs esélyük. A Cannes-i díjnyertes reklámomat is a Vesničko má středisková című filmből vettem, egy az egyben lekoppintottam a film egyik vizelős jelenetét. Nyíltan be is vallottam, mégse történt semmi.

Ön egyszer úgy nyilatkozott, azért van Ficóval, mert jó termék. A Smer elnöke mennyire az ön terméke?

Nem szabadna terméknek nevezni senkit, a kapcsolatunk kezdetén mondtam ezt. Fico tehetséges, képes tanulni a hibáiból, megfogadja a tanácsaimat, de ezek a tanácsok egyfajta közös alkotómunka eredményeképpen fogalmazódnak meg.

Indul a választásokon?

Nem. Inkább szeretnék továbbra is szabadon száguldani.

Azt tudom, hogy milliomos, de mekkora a vagyona?

Nehéz megmondani. Nincs házam, mert egy óriási családi házban nőttem fel, ahol mindig cseresznyét és epret kellett szedni, úgyhogy nem vonzódom a házhoz. Boldog vagyok, hogy nem kell a kertben dolgozni, füvet locsolni. Pozsonyban van egy manzárdlakásom, a nagyobbik gyerekemnek is vettem egy lakást, van egy faházam, no és szeretem az autókat, úgyhogy van néhány kocsim is, de ezt mindenki tudja. Nincs olyan sok pénzem, mint amilyen soknak a sajtóban tűnik. Mindenem szlovák bankokban van, úgyhogy a rendőrség és a titkosszolgálat pontosan tudja, mennyim van.

Hogyan lett milliomos?

Mindig szerettem pénzt keresni, ezért már a kommunizmus alatt is mindig legalább három állásom volt egyszerre...

...sőt egy időben egyszerre 19 vállalat igazgatótanácsában szerepelt a neve.

Komolyan? Nem hiszem el.

A cégjegyzék honlapját bárki megnézheti.

De ezen cégek már biztosan csődbe jutottak, nem léteznek.

Többségük igen, de e cégek adósságai megmaradtak. Például a Malokarpatská drevárska fabrika még a Szociális Biztosító honlapján is szerepel az adósok között, ami azt jelenti, hogy legkevesebb 100 ezer koronára rúg a tartozása annak a cégnek, melynek az igazgatótanácsában ön is ott volt.

Meglehet. Ebben a gyárban csak azért voltam, mert enyém a bazini kosárlabdaklub, és valamikor régen ez a cég volt a szponzorunk. Nem vagyok részvényes, de a klub képviselőjeként én is helyet kaptam az igazgatótanácsban. Évente egyszer jelentem csak meg, akkor is azért, hogy tudjam, mennyi pénzt szánnak a klubra. Előfordulhat, hogy felbukkanok egy-egy cég vezetésében, a társam előszeretettel használja a nevemet. Biztosan bele is egyeztem ebbe, de ha hiszi, ha nem, pontosan nem tudom, hány és milyen céghez lehet közöm. Rendetlen vagyok, és engem az ilyesmi nem érdekel. Bízom az emberi jóságban, hiszen én se csaptam be vagy loptam meg soha senkit...

Mečiar korrupció gyanúja miatt dobta ki önt és Monika Beňovát a HZDS-ből.

Beňovát egyáltalán nem tudta honnan kidobni, mert Mečiarnak a közelébe se ment. A Koliba Rádió riportereként talán kétszer összefutott vele valamilyen akciókon. Mečiar kitalálta az egészet, mert féltékeny, amiért nem tudta kidobni Beňovát, merthogy soha nem sikerült őt megszereznie. A HZDS-nek én sem voltam a tagja, egyszerűen lejárt a szerződésem, és vettem a kalapomat. Azt, hogy kidobott, csak akkor kezdte el terjeszteni, amikor a Smerben felfedezte a konkurenciát. Nevetséges! Bizonyítsa be, hogy milyen korrupcióról van szó! Jelentsen fel, és ha ragaszkodik hozzá, hogy megloptam őt, akkor mutassa meg, honnan hiányzik neki az a pénz! Vagy annyi van neki, hogy nem is érdekli? Akkor meg miről beszélünk?

Bizonyíthatóan ön semmit nem magánosított, pedig állandóan a nagy privatizőrök – Rezeš, Poór, Martinka – társaságában forgott. Nehéz elhinni, hogy önt nem csábította, hogy szintén ellopjon vagy privatizáljon valamit.

Nem csábított, mert az óriási felelősség. Mondtam nekik: minek ez nektek? Mihelyt megszerzitek a vagyont, jönnek a problémák. Törődni kell az alkalmazottakkal, fizetni kell a biztosítóba, elő kell teremteni a fizetésekre a pénzt, ami őrjítő lehet. Irtózom tőle, én más pályát választottam! Engem az alkotómunka érdekel, hogy szabadon szárnyalhasson a fantáziám, hogy ne legyek a saját vagyonom rabszolgája. A legtöbb pénzt a saját gondolataim eladásával tudom keresni. És ha ez sikerül, az valami csodálatos érzés. Bár néha szinte fáj a gondolkodás...

Tényleg?

Hülyülök. Néha nem akaródzik, és egy hónapig nem nyögök ki magamból semmit, vagy csak használhatatlan marhaságot, de néha meg beindul a gépezet, és briliáns ötleteim vannak.

Mennyi ideig törte a fejét és mennyire fájt, amíg kigondolta azt a bizonyos órát, mely Michal Kováč volt államfő utolsó perceit számlálta az elnöki palota előtt?

Kováčról megvan a véleményem, Szlovákiának lehetett volna sokkal jobb elnöke is, de a vele szemben alkalmazott vulgáris hangnem nem tetszett. Az akkori kiélezett helyzetben az óra egy hirtelen jött ötlet volt. Be akartam bizonyítani, hogy nem csak vulgárisan lehet vele közölni, mit gondolok róla, azaz hogy alig várom, hogy távozzon funkciójából. És ez sem volt eredeti ötlet, Margaret Thatcher hivatala előtt is a választások előtt transzparensekkel sétálgattak, melyekkel emlékeztették őt, hány napja van hátra. A katonaságnál is számláltuk a napokat, ez hagyomány, az emberek értették, mit akartam mondani. A sajtó meg botrányra éhezett, hát felfújta a dolgot. Egy vérbeli, igazi köztársasági elnök jót nevetett volna. Csakhogy ahhoz nagy embernek kellett volna lennie.

Állítólag még van a tarsolyában 4-5 rébusz Dzurinda számára.

Még nem tudom, rébuszok lesznek-e, de valami biztosan lesz. Már előkészítettem néhány csiklandósan botrányos és szerintem vicces, új plakátot. Természetesen mindig kell egy áldozati bárány. A politikusok sajnos nem szívesen űznek tréfát saját magukból. Pedig ez hálás humor, az emberek szeretik. Gondoljunk csak Charlie Chaplinre, aki ügyetlen volt, mindig elesett, mégis rokonszenves volt. A politikai reklámban ez valahogy nem megy. A politikusok nem veszik a lapot akkor sem, ha valaki humorosan rámutat a hibáikra. Angliában egy plakátra Tony Blair helyett azt írták: Bliar, ami azt jelenti: felforgat. És Blair nem őrjöngött, nem tiltakozott, nem hangoztatta a sajtóban, hogy ez erkölcstelen dolog. Az én plakátjaimra is sokféleképpen lehet reagálni. Lehet rajta nevetni, és azt válaszolni: oké, várj csak, majd visszaadom valahogy, és ő is kigondol egy vicces reklámot. Meg is lehet sértődni, de ezt csak kisemberek teszik, akiknek van rejtegetnivalójuk.

Honnan van a Smernek ennyi pénze ilyen drága kampányra?

Soha nem érdekelt, honnan van a pénz. Az ilyesminek elsősorban az adóhivatalt kell érdekelnie.

Fico szerint azért önt választották a Smer kampányfőnökének, mert a nap minden órájában Fico rendelkezésére állhat, és mert a vízből is Coca-Colát tud csinálni.

Tényleg elérhetnek 24 órán keresztül, éjjel-nappal talpon vagyok. Ami a Coca-Colát illeti, hát ez az ital is biztosan vízből készül...

Ennyi?

Valahogy így. Alighanem nem tudok vízből kólát csinálni, ellenkező esetben nem politikai reklámmal foglalkoznék, hanem egy szigeten lógatnám a lábam és az egész világ az én Coca-Colámat inná.