Nem kell a kompra várni

Hihetetlen. Egyszerűen felfoghatatlan. Hiszem, ha látom, mondogattam. Most látom, mégsem hiszem. Felépült. „Ugyan már, mit vagytok úgy oda egy hídtól?” – kérdezi nem párkányi származású főnököm. Na ja, neki nem kellett évekig bámulnia a csonkot, nem kellett a csonkahíd végén sóvárognia a „szomszédok” iránt, sem Komáromon keresztül hazamennie, ha az utolsó kompot nem érte el a budapesti színházlátogatás után a Párkányba száguldó busz... A magyar főváros közelebb kerül hozzánk. Nem kell kompra, kishajóra várni, ha könyvtárba akarok menni, meg akarom látogatni ismerőseimet. A várszínházi előadás után sem kell a Duna-parton éjszakáznom, ezentúl szépen hazasétálok. Az Esztergomban és környékén dolgozók is kényelmesen hazajutnak. Akkor megyek Dobogókőre, Szentendrére, Visegrádra, amikor csak akarok. Ha kedvem van és időm engedi, hetente megmászom a bazilikát, naponta Boci csokit vásárolok, az antikváriumban bogarászok... Nem, az túl szép lenne. Csak álmodom. Rendezvények sorozata, pénzgyűjtés, koncertek, kiállítások képe lebeg lelki szemeim előtt, meg fülembe cseng a melldöngető szlovákok tiltakozása, hogy majd ezen a hídon hódítják meg a magyarok Szlovákiát. Jól emlékszem Anna Malíková ellenszenves szavaira is, melyekkel azt bizonygatta, neki semmi baja a magyarokkal meg a híddal, csak éppen drága gesztus ez, és annak kellene felújítania, aki felrobbantotta. Aki nem járt ott, nem érti és nem érzi a híd jelentőségét. Mások buszra szállnak, biciklire pattannak, és máris ott vannak a szomszéd faluban, városban. Egy karnyújtásnyira volt csupán Esztergom, mégsem értük el... Talán most. Majd ha rálépek, elhiszem. Tegyük fel, mégis igaz, és valóságos a két várost összekötő kapocs. Mi lesz most? Idáig a Mária Valéria hídról csak ábrándoztunk, volt miről panaszkodnunk. Rengeteg fogadalom, ígéret úgy kezdődött: majd ha a híd megépül... Itt van: kész. Minden más lesz? Az emberek is megváltoznak? Vagy csak a város változik? Felpezsdül az élet? Beindul a fejlődés, több lesz a vállalkozás? Több lesz a turista? Kedvesebbek lesznek az üzletekben az eladók? Javul a szolgáltatások színvonala? Kiépül a rakpart? Sűrítik a buszjáratokat? Indítanak járatot Párkány és Esztergom között? Virágzásnak indul a déli régió? – számtalan megválaszolatlan kérdés. Nem ismerem a válaszokat, de most nem is érdekel... Belül ujjongok, alig várom a pillanatot, amikor először ráléphetek a hídra, és meggyőződhetek róla: nem álmodom. És ma végre megtehetem...