„Nem hinném, hogy a diákok túlzottan lemaradnak a tananyaggal”

A somorjai alapiskolában hány diákot érintett az újranyitás?

Az első öt évfolyamban 271 diákunk van. Közülük 186-an már előzetesen jelezték, hogy visszatérnének az iskolapadba, de ahogy telnek a napok, azt látjuk, hogy egyre növekszik az érdeklődés.

Hogyan zajlik egy tanítási nap? Mi az, amiben más a mostani rendszer?

Miután Somorja városának vezetése úgy döntött, hogy újranyitjuk az iskolát, nekem össze kellett állítanom egy úgynevezett működési tervet, mely higiéniai előírásokat és oktatással kapcsolatos irányelveket egyaránt tartalmaz. Ami ez előbbit illeti, több különféle feltételnek is eleget kellett tennünk. Ilyen például a kézfertőtlenítő bebiztosítása, amit a diákoknak nemcsak az épületbe lépéskor kell használniuk, hanem étkezés előtt is, és persze minden osztályban és illemhelyen találnak fertőtlenítő szappant, valamint kéztörlőt. Ezen kívül érintésmentes lázmérőt is be kellett szereznünk, az alkalmazottak számára pedig védőmaszkokat kellett biztosítanunk.

Mi a helyzet a szülőkkel? Beléphetnek az iskola épületébe?

Nem, az előírások értelmében ebben az időszakban a szülőknek az iskolán kívül kell maradniuk, az épületbe csak a diákok és az alkalmazottak léphetnek be. Szerencsére a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szülők ezzel kapcsolatban nagyon megértőek, és segítik a pedagógusok munkáját.

Említette még az oktatással és szervezéssel kapcsolatos változásokat.

Igen, az oktatás menetét is át kellett szerveznünk. Az egyik fontos előírás, hogy a csoportok létszáma nem haladhatja meg a 20 főt, így néhány korábbi osztályt össze kellett vonnunk attól függően, hogy hány diák szeretett volna visszatérni. Éppen ezért ebben az időszakban szerencsésebb inkább „csoportokról” beszélni, mintsem „osztályokról”. Az egyes csoportokat az adott héten mindig ugyanannak a tanárnak kell felügyelnie, hogy ezzel is csökkenjen a fertőzésveszély. A csoportok egy héten belül nem keveredhetnek, vagyis ha újabb csoportokat szeretnénk kialakítani, akkor egy hetet várnunk kell. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nagy az iskola épülete, így viszonylag jól el tudtuk különíteni egymástól az egyes csoportokat. Persze azt nem tudjuk megakadályozni, hogy a gyerekek egyáltalán ne érintkezzenek egymással, de igyekszünk minimálisra csökkenteni a kontaktust. Próbálunk odafigyelni, hogy a diákok a szünetekben az osztályban maradjanak, az illemhelyre is kis csoportokban menjenek, az ebédidőt pedig úgy osztottuk szét, hogy egyszerre legfeljebb két csoport tartózkodjon az étkezdében, egymástól elkülönítve.
 

Milyen az általános hangulat? Feszültek a gyerekek az intézkedések miatt?

Nem mondanám feszülteknek, én inkább megilletődöttnek találtam a diákokat, minden korosztályban. A nagyok nyilván jobban, de a kicsik is érezték, hogy ebben az utóbbi három hónapban nincs minden rendben, az otthon töltött idő sem a sikeresen elvégzett iskolaév utáni megérdemelt pihenés volt, sokkal inkább kényszer. Éppen ezért azt látni, hogy a diákok kicsit felszabadultak, és örülnek, hogy visszatérhetnek a megszokott közösségükbe, találkozhatnak a barátaikkal, esetleg a kedvenc tanárukkal. Emellett viszont nagyon fegyelmezettek is.

Lesz valamiféle számonkérés a hátralévő egy hónapban?

A diákok már nem fognak semmilyen felmérőt írni. Az előírásokban is benne van, hogy a gyerekeket legkorábban az újranyitás után három héttel lehetne számon kérni, akkor meg már nem is lenne értelme.

Milyen hatással lesz ez a következő félévre? Lemaradnak a diákok a tananyaggal?

Úgy gondolom, hogy a pedagógusoknagyonjólmegtudtákragadniazt a törzsanyagot, amit át kellett adniuk a távoktatásban. Most nemcsak a mi iskolánkról beszélek, hanem más intézményekkel kapcsolatban is ilyen híreket hallok. Arra nagyon odafigyeltünk, hogy a tanárok ne essenek túlzásba, ne adjanak túl sok vagy túl nehéz feladatot. Természetesen kevesebb anyagot tudtak átvenni és nem is olyan hatékonyan, de szerintem nagyon ügyesen átadták a lényeget. Éppen ezért nem számítok túlságosan nagy lemaradásra a következő tanévben. Itt még zárójelben hozzátenném, hogy nagyon sokat kellene változtatni az alapiskolák tantervein, főleg a felső tagozatban, tehát van mihez nyúlnunk, ha szelektálni szeretnénk a tananyagból.

Ön iskolaigazgatóként hogyan élte meg ezt a három hónapot?

Nekem tulajdonképpen több lett a dolgom, mint a járványhelyzet előtt. Nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy megfelelő információkkal lássuk el a pedagógusokat, valamint a szülőket is. Igyekeztünk minél inkább leegyszerűsíteni az előírásokat, hogy ne bonyolítsuk feleslegesen az oktatók dolgát, de azért odafigyeltünk a legfontosabb információk átadására. Elmondhatom, hogy az online tanító pedagógusok dolga sem lett kevesebb, sőt. A rengeteg visszaellenőrzéssel még több is. Akik pedig kisebb iskolában tanítanak összevont osztályokat, minden elismerést megérdemelnek. Természetesen a szülők is sokat érdeklődtek, hogyan fog zajlani az oktatás, és ebben a nagy bizonytalanságban sokszor nem volt könnyű egyértelmű válaszokat adni. Előfordult, hogy délután megegyeztünk valamiben, estére pedig már változtatni kellett rajta. Az sem könnyítette meg a helyzetünket, hogy a járvány miatt jelentős összegeket vontak meg az iskolától, így a szülők segítségével kellett pénzt szereznünk, hogy a már beindult munkálatokat ne kelljen félbe hagyni. Nem akartam a koronavírusra hivatkozva mindent leállítani, hanem igyekeztem minél több projektet befejezni, hogy nyáron már más feladatokra tudjunk koncentrálni.