Nehéz az út a mámorból a valóságba

Könnyű, vagy nehéz? Drog. Beszéljünk róla, vagy maradjunk közömbösek? Amiről nem veszünk tudomást, az nincs? Vagy már régen ott van a szemünk előtt, csak nem vettük észre? Ma az ő problémája, holnap az enyém? De kié a felelősség? A téma aktualitása állja az idő próbáját, mégis még mindig számos megválaszolatlan kérdés, szégyen, félelem lappang a köztudatban. Hentes Ildikó, az esztergomi Fény Központ vezetője az őszinteség híve.

Mit kínál a Fény Központ a segítségre szorulóknak?

Az alkohol, kábítószer, és gyógyszer problémában érintettek megsegítése a feladatunk. Pszichiáter, jogász, és egyéb szakemberek bevonásával felvilágosítást, tanácsadást és utógondozást végzünk. Kapcsolatban állunk különféle egészségügyi, szociális és rehabilitációs intézményekkel. Bárki fordul is hozzánk, garantáljuk számára az anonimitást. Emellett a megelőzés jegyében várjuk oktatási intézmények, pedagógusok, veszé-lyeztetett fiatalok jelentkezését is.

Megoldható ez egyetlen irodában?

Nem és jelen pillanatban ez a legnagyobb problémánk. A cél az lenne, hogy ha valaki hozzánk bejön, minél több időt töltsön el nálunk. A segítő beszélgetések négyszemközt zajlanak. A kísérőknek is várakozniuk kell valahol, velük addig szociális munkás foglalkozhatna, most jobb híján, az utcán sétálnak. Ebben az évben négymillió forint feletti összeget nyertünk pályázati úton, így több eszközt is vásárolhatnánk, de nincs hova. Remélem az Önkormányzat segítségével, mihamarabb megoldódik a gondunk. Mindemellett kellene egy éjszakai klub, ahol a 14-15 éves korosztály szórakozhatna, az utcán való kallódás helyett. Itt tea, étel, szakember és elfoglaltság várná őket.

Ki számít veszélyeztetettnek?

A szerhasználat leggyakoribb okaként a családi, pszichés, és társadalmi problémákat említhetjük. Hogy végül kiből lesz függő, azt nehéz előre megmondani. A legfontosabb a jó szülő-gyerek kapcsolat. E nélkül sokkal nehezebb segíteni. A kamaszok által kitöltött kérdőívek szerint nagy részük már az első dohányzással, alkoholfogyasztással kapcsolatos élményét sem osztja meg a szüleivel, nemhogy a kábítószeres tapasztalatait.

Ön szerint mit tegyen az a szülő, aki „rajtakapja” a gyermekét?

Lehetőleg ne essen kétségbe, inkább örüljön, hogy tudomást szerzett a dologról. A „Hogy tehetted ezt velem?”, és a hasonló kérdések nem segítenek. Mindig hangsúlyozom, hogy a füvezés még nem feltétlenül egyenes út a rossz felé, ennél fogva nem szerencsés a tiltás sem. Én azt tartom jónak, ha a szülő megállapodik a gyermekkel: nem tartom helyesnek, amit teszel, de nem is tiltom, kérjünk segítséget, és ha használsz valamit, arról tudni szeretnék. Fontos, hogy ne valamiféle misztikus dologként kezeljük a drogot, beszéljünk róla természetes módon.

Miként kerülnek a szerhasználók az Önök látókörébe?

Gyakran önszántából jön el hozzánk az illető, mert érzi, hogy baj van, esetleg szülői befolyásra, máskor a rendőrség révén. Aki már egyszer eljön, arról, ha kihagyásokkal is, de tudunk. Aztán vannak a hétvégi drogozgatók, akiknek az életformájához tartozik az alkalmi szerhasználat, de közülük kevesen lesznek függővé. Ők beszélgetni jönnek. Ez azért jó, mert az úgynevezett felszálló ágban a fiatalok még élvezik a drog hatását, így kevéssé befolyásolhatóak, ám mindenképpen kontroll alatt vannak.

Milyen a droghelyzet manapság Esztergomban?

Nem olyan rossz. Az évekkel ezelőtti heroinosok nagy része vagy rehabilitáción vett részt, vagy börtönben ül, és sajnos haláleset is előfordult. Mindenesetre nincs, aki behozza az anyagot a városba. Mostanában inkább a diszkódrogok használata jellemző. Az alkalmankénti lágy drogot fogyasztók, ha eljutnak hozzánk, megelőző kezelésben részesülnek. Ők már nem tartanak tőlünk, így jó esély van arra, hogy még időben elhozzák a barátaikat is a központba.

Miből áll a megelőzés?

Itt már rég nem a felvilágosítás a lényeg, hiszen a drogokról lépten-nyomon hallhatunk. Sokkal fontosabb szempont az önismeret, a személyiségfejlesztés. Szívesen megyünk olyan iskolákba, ahol igénylik a munkánkat, persze az ideális az lenne, ha egyszerre maximum 15-16 tanulóval foglalkozhatnánk. Szülői értekezleteken is válaszolunk a kérdésekre. A személyes beszélgetések alkalmával pedig megpróbálunk eljutni a problémák gyökeréig. Gyakran szoktam javasolni a fiataloknak, hogy vezessenek naplót. ĺrják le, hogy mikor, miért füveztek utoljára, vannak-e barátaik, szerelmük. Ezek fontos információk, és hetekkel később, újra elolvasva mindezt, esetleg más megvilágításba kerülnek a dolgok. Fontos tudni, hogy minden helyzetből van kiút, így ebből is.