Modernebb tanulást ígér az oktatási tárca, de még évekig várni kell az eredményre

Ahogy arról korábban beszámoltunk, az Állami Pedagógiai Intézet (ŠPÚ) új oktatási program elkészítésén dolgozik, mely lehetővé teszi az alapiskolák számára, hogy a tananyagot többéves ciklusra lebontva ütemezzék, és a saját diákjaiknak megfelelő tempóban haladjanak.  A felső és alsó tagozat helyett három ciklusra bontanák az oktatási programot – az első szakaszba tartozik az első három évfolyam, a másodikba a 4. és 5., az utolsóba pedig a további négy felső évfolyam. Miroslava Hapalová, az Állami Pedagógiai Intézet vezetője szerint szabad kezet kapnak az iskolák, mivel a központilag meghatározott követelményeket nem egy éven belül kell teljesíteni, s ezáltal nagyobb mozgástér jut a tanároknak a tananyag ütemezése során. Ez elsősorban a hátrányos helyzetű gyerekek szempontjából fontos, akik esélyt kapnak felzárkózni osztálytársaikhoz a ciklus végére. Úgy véli, várhatóan csökkenni fog az évismétlés aránya.

A tárcavezető a csütörtöki sajtótájékoztatón kiemelte, a szülők is érzik, hogy változásra van szükség az oktatás terén, a gyerekek gyakran olyan dolgokat tanulnak, amelyek feleslegesen megterhelőek, és a gyakorlati életben szinte teljesen feleslegesek. „A tanulók gyakran sok ismeretet sajátítanak el, de nem tudják, hogyan alkalmazzák azokat a gyakorlatban. A tananyag az egyes tantárgyak között nem kapcsolódik egymásra. Előfordul például, hogy egy diáknak fizikából meg kell oldania egy példát, de a szükséges képletet csak egy évvel később tanulják matematikaórán” – véli Gröhling. A nemzetközi mérésekből az is kiderül, Szlovákiában a szövegértési feladatokban elért eredmények terén is átlagon alul teljesítenek a diákok. „A tanulók nem fognak magolni és szó szerint elismételni a memorizált tananyagot. A tanárok ezentúl elvezetik őket a mindennapi élethelyzetekben szükséges kritikai gondolkodáshoz, felfedezéshez és kreativitáshoz” – állítja a tárca.

Az intézet munkatársai kiemelték a tantárgyak műveltségi területeken belüli összevonását, aminek köszönhetően érhetőbbé válik a tananyag és átfogó tudást kapnak a gyerekek. Példaként említik a romantikát, mely az irodalomban, történelemben, művészetben és a zenében egyaránt azonos korszakot jelöl, jelenleg azonban ezt az összefüggést gyakran nem értik a diákok, mert különböző évfolyamokban, más-más tantárgyon belül tanulnak róla. Gröhling azt ígéri, a tartalom mellett az eszközök is a 21. századnak megfelelőek lesznek – már az idei év első felében szétoszthatják a digitális segédeszközöket az egyes iskoláknak, a gyerekek pedig nemcsak az informatikaórán találkozhatnak majd a számítógéppel, illetve táblagéppel.

Lépésről lépésre
A keretdokumentum kidolgozásán 300 tanár és szakértő vett részt, a jelenlegi verziót – mely nagyrészt külföldi modellek alapján készült – véleményezésre küldik, hogy a szakmabeliek és az egyéb érintett felek is beleszólást kapjanak a tartalmi változásba. A tervek szerint az év végéig elkészül a végleges változat, melyet 2023-tól önként elkezdhetik alkalmazni az iskolák, legkésőbb 2026 szeptemberétől viszont már minden alapiskolának az új program szerint kellene működni. Az első kilencedikesek, akik abszolválják mindhárom ciklust, 2035-re kerülhetnek ki az alapiskolákból.

Az intézet dolgozói belátták, nagy fába vágták a fejszéjüket, nem lehet egyik napról a másikra megreformálni a tananyagot. Fontosnak tartják azonban, hogy az előkészítési fázisba gyakorló pedagógusok is bekapcsolódtak és „alulról építik” az új programot. Gröhling elismerte, a reform meghaladja a mandátumát, előfordulhat, hogy 2026-ban már más fogja irányítani a minisztériumot, ennek ellenére még nem nyújtották be a törvénymódosítási javaslatot, mely nagyobb garanciát jelentene, ha az új kabinet lesöpörné az elődje által kidolgozott reformterveket az asztalról. Állítja, először a nyilvános konzultációt szeretnék megejteni, s ezt követően törvénybe foglalni a reformot. Azt azonban nem tudta megmondani, mikor kerülhet a parlament elé a javaslat.

Támogatói hálózat
A többéves folyamatra azért is van szükség, hogy a tanárok, akik a mindennapi életben valósítják meg a tervezetet, kellőképp fel tudjanak készülni a feladatra. Urbán Péter, a minisztérium munkatársa elmondta, a regionális Módszertani és Pedagógiai Központ (MPC) erősítést kap – a 40 központban összesen 400 mentor fogja támogatni a tanárok munkáját (átlagban két járás jut majd egy központra, ahol az iskolák számától függően körülbelül 10 mentor áll majd rendelkezésre). A megyei szintű központokban is azon fognak dolgozni, hogy a pedagógusok elsajátítsák az új tantervhez szükséges készségeket. Egy kísérleti projekt keretén belül már nyílt két ilyen központ – az egyik Turócszentmártonban, a másik pedig Rozsnyón. A minisztérium elképzelése szerint 2022-ben 16, 2023-ban 32, 2024-ben pedig már mind a 40 központ megkezdi a munkát. Urbán kiemelte, prioritás, hogy az iskolázást végző tanárok a régióból származzanak és akár a tanítás mellett félmunkaidőben tevékenykedjenek mentorként. A minisztériumi alkalmazott szerint ez azért fontos, hogy a tanárok egymástól tanuljanak, ne pedig olyan személy oktassa őket, aki „Pozsonyból jött, és évek óta nem volt tanteremben”.  A finanszírozást az uniós helyreállítási alapból oldják meg. Hapalová hozzátette, változásra lesz szükség a tanárok képzése terén is, ebbe azonban az állam nem nagyon avatkozhat bele, de az egyetemek jelentkezhetnek a minisztérium által kiírt pályázatra, mely lehetővé teszi a képzési program megújulását.

Kisiskolákról később
A reform kapcsán felmerült a kis- iskolák kérdése is, konkrétan az, amikor csak az alsótagozat működik az adott községben. A ciklusok miatt ezáltal egy évet elvesznek, vagy pedig hozzáadnak majd, Gröhling azonban korainak tartja e kérdés megvitatását. Hangsúlyozta, először tárgyalni fognak az intézményekkel, és a begyűjtött adatok alapján döntenek majd, de feltehetően csak 2023 után derül ki, mi lesz a kisebb iskolák sorsa. A szakértők figyelmeztetnek arra is, gondot okozhat, ha egy tanuló iskolát vált – eddig ugyanis az év végéig ugyanazt a tudást kellett elsajátítaniuk a diákoknak. Hapalová és társai szerint azonban a ciklusokból eredő rugalmasságnak köszönhetően a tanároknak lesz idejük felzárkóztatni a diákot, ha olyan tananyagot érintenek, amelyet az előző iskolában nem vettek át.