Eső áztatta március idusa: 1848-49-es megemlékezés Dunaszerdahelyen (FOTÓK)

A borús, esős idő ellenére is szép tömeg gyűlt össze a Vámbéry téren álló emlékmű körül. Volt, aki fedél alá húzódott, de a legtöbben esernyő alatt állva hallgatták végig az ünnepi műsort. Az első fellépő a Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola tanulója, Csütörtöki Kristóf volt, aki Wass Albert: Emlékezés egy régi márciusra című művét szavalta el, majd az Ágacska-Dunaág Táncegyüttes tagjai Komárom-környéki táncokat mutattak be, miközben a Pántlika zenekar zenélt.

„Tudással, merészséggel és kiállással küzdünk”

A Karaffa Attila, Dunaszerdahely alpolgármestere köszöntőjében elmondta, hogy már az ezt megelőző napokban nemzeti színbe öltözött a város, hiszen a gyermekek kitűzték magukra a kokárdákat, mialatt szebbnél szebb ünnepi műsort adtak intézményeikben. 

A mai korban nem karddal, szuronyokkal, puskával, fokossal, vagy Gábor Áron rézágyújával kell harcolnunk, hanem tudással, merészséggel és rendületlen kiállással, nyelvünkért, jogainkért, hagyományainkért

 – mutatott rá. Merítsünk a ’48-as ifjak lelkesedéséből és bölcsességéből, mondta, majd tisztelettel emlékezett azokra, akik életüket adták a szabadságért. Orbánt Viktort magyar miniszterelnököt idézve kiemelte a magyarok nyelvének és jelképeinek fontosságát. Megemlítette a sikabonyi Gálffy Ignác honvéd hadnagyot, akinek előmeneteléről nem csak Dunaszerdehelyen, hanem a Sikabony településrészen tartott ünnepségen is megemlékeztek.

Ma is születhetnek hősök

Nem azért vagyunk itt, hogy történelmi alkotmányjog vagy irodalom órán vegyünk részt, hanem azért, hogy párhuzamot vonjunk múlt és a jelen között. Mire voltak képesek Petifiék?

 – tette fel a kérdést Gubík László, majd megválaszolva azt kiemelte a 48-asok legfontosabb intézkedéseit, mellyel megszületett a magyar politikai nemzet, s egyúttal a polgári Magyarország, felszabadították a jobbágyságot, minek következtében több mint 2 millió ember szabadult fel, akik közül mintegy 600 000 ember juthatott választójoghoz. 

A párhuzam nyilvánvaló: egységre, jövőképre és egy felvidéki erős politikai közösségre van szükség, ami a társadalmi rétegek fölött áll és ami a haza ügye mögé fel tud sorakoztatni mindenkit

– kötötte össze gondolatait a pártelnök. Megcáfolva Johann Gottfried Herder német filozófus jóslatát, aki az 1790-es években azt állította, hogy a magyar nemzetnek nem sok évtizede maradt hátra, felsorolt néhány ekkor, illetve pár évtizeddel később született magyart, akiknek a nemzetért való munkássága és annak eredményessége elvitathatatlan, név szerint Széchenyi Istvánt, Katona Józsefet és Petőfi Sándort. Rámutatott arra, hogy akár ma, 2025 márciusában is születőben lehet több olyan, az imént felsorolt jeles személyiséghez hasonló helyi hazafi, aki néhány évtized múlva Dunaszerdahelyen is megteremti a második reformkort és megvalósítja a város történetének legnagyszerűbb történelmi időszakát.

Nagy zsidó áldozat

Schwartz József, a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség vezetője ünnepi beszédében a helyi zsidó származású Vámbéry Ármint idézve rámutatott a szabadságharban küzdő magyar zsidó emberek hatalmas emberi és anyagi áldozatvállalására. 

A 180 ezres magyar honvédségből megközelíthetőleg 20 000 katona volt zsidó származású. Az orvosok javarészt nagyrészt zsidók voltak. 56 ilyen orvosról tudunk, akik fontos feladatot láttak el a harcokban a megsérült katonák ellátásával

 – részletezte. Kiemelte a legjelentősebb zsidó segítőket, vezetőket és kérte az egybegyűlteket, hogy közösen emlékezzenek rájuk. 

Az utókor tartozik ezeknek a hősöknek azzal, hogy emléküket örökre megőrizzék, mert elfelejteni annyit jelent, mint hagyni őket újra meghalni

 – zárta beszédét Schwartz József.

Koszorúzás és közös ének

Az ünnepi beszédek után a Pántlika zenekar kíséretében Kiss Virág énekelt, majd a megjelent intézmények, szervezetek képviselői a 10. sz. Szent György Cserkészcsapat cserkészeinek segítségével elhelyezték koszorúikat. A megemlékezés záróakkordjaként felcsendült a Himnusz, amit a Szent György Kórus, a Vox Camerata Kamarakórus és a Zengő Gyerekkórus közreműködésével énekeltek el a jelenlévők. A megemlékezés végeztével a 1995. március 15-én felavatott, Lipcsey György szobrászművész altal készített fekete gránit emlékművet több tucat nemzeti színű szalaggal átkötött koszorú borította.