Miről beszélnék én Gombaszögön? – vázlat

Amint az bizonyos „igazi magyar” nemzeti érzelmű körökben köztudott, bokros hivatásbeli teendőim gyakorlásán túl fő foglalatosságom, hogy éjt nappallá téve ássam alá itten, minálunk a vörös Magyarország pufajkás unokái, de főként cionista-liberálbolsi szadeszes ügynökei alkotta vámpírkommandók által amúgy is folyamatosan vegzált felvidéki magyarságot… Egyébként pedig egyáltalán nem pénzért, azaz bérben vagyok áruló, hanem eleve ilyen renegátnak születtem. Figyelem, nem zsidónak, „csak” idegen szívűnek. Nem igazi nemzetes, akarom mondani, nemzeti elkötelezettségű költőnek, mi több, „hazafinak”…! Mert:

Tárgyalás-kifejtés

1. Nincs és a soha nem is volt semminemű küldetéstudatom!

2. Nincs ún. Trianon-diagnózisom, jelesül nem terhel személyes kudarcélményként a trianoni diktátum!

3. Különben sem hiszem, hogy Nagy-Magyarország mennyország volt – vagy lenne, ha egyszer megint lehetne!

4. Utálom az öncélú búsongást. Amint az öncélú hőbörgést!

5. Általában sokkal inkább bőszít a saját fajtám hülyesége, mint egyéb nációké!

6. Nem vagyok képes politikusokat imádni!

7. Nem azért nemzettem három gyermeket, hogy szaporodjon a magyar, hanem mert, többek között, jólesett!

8. Nem akarok lovas, legkevésbé pedig íjász lenni!

9. Nem hiszem, hogy a Pilisben van a föld főcsakrája!

10. Nem írtam, nem írok és a jövőben sem szándékozom rovásírással írni!

11. Nem Wass Albert a kedvenc költőm!

12. Utálom a kortárs magyar focit, mert úgy szar, ahogy van!

A ráadás,

avagy a Katarzis helyett

ROHADJAK MEG, HA VALAHA IS ESZEMBE JUTNA MEGPÁLYÁZNI A CSEMADOK ORSZÁGOS ELNÖKI POSZTJÁT!

Befejezés

Ennyi.