Mindig felvállaltuk a Beneš-dekrétumok problémáját

Viera Tomanovának egyértelműen nincs víziója arról, mit kell csinálnia a tárca élén. Ténykedése kaotikus, csak problémákat okoz, és a volt munkaadójával kapcsolatban is komoly gondok merültek fel. Ezért úgy gondoltuk, nem elég csak a médián keresztül reagálni erre a témára, hanem politikailag is kellene, mégpedig a parlamentben, így az ellenzéki pártok soron következő találkozóján felvetjük a kérdést.

Eddig nem konzultáltak erről az ellenzéki vezetőkkel?

Ezen a héten politikai szünet van, ám hétfőn összeül az ellenzéki kerekasztal, s erről a témáról fog tárgyalni.

A korábbi cégének juttatott támogatás kapcsán szóba került Simon Zsolt neve, akinek minisztersége alatt szintén kapott a korábbi cége pénzt a minisztériumától. Mi erről a véleménye?

Ezzel kapcsolatban kifejtettem a véleményemet, amikor ez a kérdés időszerű volt, ez az ügy nem függ össze Tomanová ügyével. Amint elmondtam, a miniszter asszony esetében további, szakmai jellegű kételyek is felmerülnek, ezért immár Szlovákia polgárainak érdeke, hogy komolyan foglalkozzunk a személycserével ezen a poszton.

Mégis visszatérnék Simon Zsolt ügyéhez. A korábbi cégének juttatott támogatás szempontjából ön szerint a két ügy egy lapon említhető?

Simon Zsolt esetében voltak problémák, de ő most nem aktív miniszter.

Hogyne. De visszamenőleg hogy értékeli a dolgot?

Akkoriban világosan megfogalmaztam a véleményemet a kérdésben.

Akkor kritikusan nyilatkozott Simon Zsoltról. Ön szerint a Tomanováéhoz hasonló esetről volt szó?

Tomanová esetében három problémakörről van szó, ezeket kell kezelni.

Tehát nem fog válaszolni arra a kérdésre, hogy hasonló esetnek tekinti-e a Simon- és a Tomanová-ügyet?

Jelen pillanatban Tomanová az aktív miniszter, vele kapcsolatban fogalmaztuk meg a véleményünket.

Meglehetősen kitérő a válasza. Miért?

Arra válaszolok, ami téma és probléma.

De én azt gondolom, hogy az olvasók szívesen megismernék a válaszát erre a kérdésre is.

Mindenki megtalálhatja az archívumokban az akkori problémával kapcsolatos véleményemet.

A kérdésem azonban az, hogy a két eset Ön szerint hasonlít-e egymásra?

Tomanová esetében három problémáról van szó…

Ezt már elmondta, elnök úr. Azt szeretném tudni, hogy a Tomanová volt munkáltatójának juttatott támogatás, és a volt mezőgazdasági miniszter esete ön szerint hasonlít-e egymásra.

Egy ellenzéki párt az aktív miniszterekhez mond véleményt, jelen pillanatban ezt Viera Tomanovával kapcsolatban fogalmaztuk meg.

A héten meglehetősen felborzolta a hazai politikai kedélyeket a Beneš-dekrétumok áldozatainak kárpótlására irányuló tervezet bejelentése. Miért éppen most jött elő ezzel? Pár hete, amikor Gasparovič elnöknél járt, még arról tájékoztatott, hogy nem fogják megnyitni ezt a kérdést.

Pontosan idézte az elnök úr szóvivőjét.

Ezek szerint a szóvivő félretájékoztatott?

A szóvivő nem pontosan adta vissza azt, amiről a tárgyaláson szó volt. Mi ezt akkor is szóvá tettük.

Tehát már a köztársasági elnököt is tájékoztatták arról, hogy hamarosan konkrét javaslattal fognak előállni a Beneš-dekrétumok kapcsán?

A köztársasági elnök úrral a Beneš-dekrétumok kérdéséről nem tárgyaltunk. Tehát sem azt nem ígértük az elnök úrnak, hogy megnyitjuk a kérdést, sem azt, hogy nem nyitjuk meg.

Miért most álltak elő ezzel a javaslattal?

Nem a párt nyitotta meg ezt a kérdést. Szlovákiában három társadalmi szerveződés létezik, amely aktív ezen a téren. Az egyik a komáromi Szüllő Géza társulás, amely a Beneš-dekrétumok és főleg a rájuk épülő Szlovák Nemzeti Tanács törvényerejű rendeleteinek máig ható negatív hatásait próbálja megszüntetni. A másik társulás Kassán van bejegyezve, ők a közmunkákról szóló Beneš-dekrétumok alapján törvénytelenül Csehországba hurcolt magyarok kárpótlását szeretnék elérni, s a harmadik kezdeményezés Szepsi környékén működik, és a Csorba-tói Egyezmény titkos záradékából eredő, Szlovákia és Magyarország közti rendezetlen tulajdonviszonyokkal foglalkozik. E három csoportosulás képviselői megkerestek a közelmúltban, és megkérdezték, hogy az MKP felvállalja-e ezeket a témákat. A párt elnöksége májusban tárgyalt erről, és az volt a véleményünk, hogy ugyanúgy, mint eddig – a választási programban 2002-ben és 2006-ban is szerepelt ez a kérdés – vállaljuk a témát

Gál Gábor képviselő, aki ugyancsak elnökségi tag, a héten azonban azt nyilatkozta, meglepte ez a kezdeményezés.

Ezt a képviselő úrral tessék tisztázni.

Az említett három társadalmi szerveződés, amelynek a kezdeményezését felvállalták, a párt szerint meghatározó társadalmi csoportot képvisel?

Ez egy elvi kérdés. Az MKP eddig minden dokumentumában felvállalta a Beneš-dekrétumok témáját, tekintettel arra, hogy szlovákiai magyarok jogsérelméről van szó.

Viszont nyolc évig kormányerő voltak, mégsem tettek konkrét lépéseket ezen a téren. A mostani kezdeményezésről ön is azt mondta, tudatában van, hogy nem sok az esélye a megvalósulásának. Nem öncélú ez így? A többi javaslatukat is ennyire komolyan gondolják?

Egy demokráciában nem biztos, hogy meg lehet kérdezni azt, egy polgári kezdeményezés mennyire öncélú vagy nem, az MKP ezt a témát mindenesetre a megalakulásától kezdve felvállalta. 2002-ben a kormányalakításkor kidolgoztam egy javaslatot, amelyet akkor az asztalra tettünk. Ez a tervezet lemásolta a holokauszt túlélőivel kapcsolatos megoldást, tehát lett volna egy bocsánatkérés és egy anyagi kárpótlás része. Akkor nem sikerült megegyeznünk.

Én a párt mostani kezdeményezéséről kérdeztem, nem öncélú-e, amikor már a konkrét javaslat kidolgozása előtt azt mondja, nem valószínű, hogy sikerül elfogadtatni.

A pártnak elvi kérdésekkel kapcsolatban is véleményt kell nyilvánítania. Miután a témát tartalmazzák a párt dokumentumai, csak azt tesszük, amire mandátumot kaptunk a választóktól.

Egy ilyen volumenű téma azonban nem érdemelne széleskörű társadalmi vitát? Esetleg nem kellett volna megtárgyalni legalább a volt koalíciós partnerekkel?

Nem tudok erre mást mondani, csupán elismételni, hogy polgári kezdeményezések vannak ez ügyben Szlovákiában, az érintettek kezdeményezték ezt lépést, és az MKP felvállalta a feladatot.

Azonban, miután felvállalta a képviseletét, ez a kezdeményezés a párt kezdeményezésévé is válik. Nem gondolja, hogy nyilvános vitát kellett volna kezdeményezniük, mielőtt konkrét javaslatot készítenek?

A párt durván kétszer háromszázezer szavazatot kapott ennek a kérdésnek a kezelésére, 2002-ben és 2006-ban, sőt, talán 1998-ban is, a választások alkalmával.

Jól értem tehát, hogy nem látják szükségét egy társadalmi vitának ebben a témában?

Megtisztelne, ha pontosítaná, miről kellene társadalmilag is vitáznunk. Arról, hogy voltak-e Beneš-dekrétumok? Tessék fellapozni az akkori törvénytárat, voltak. Arról, hogy máig egy szintre teszik az árulókat és a kollaboránsokat a németekkel és a magyarokkal, függetlenül attól, hogy személy szerint bűnösek voltak-e vagy sem? Tessék elolvasni őket, így fogalmaznak. Arról, hogy kitelepítettek-e ártatlanul hetvenezer magyart Magyarországra, s nagyjából ugyanennyit deportáltak-e Csehországba? Igen, erről is vannak dokumentumok, és erről is tanúskodnak a túlélők. Az MKP az ő pártjukon van.

A tényeket, azt hogy jogsérelem történt, senki nem vitatja. Az is tény azonban, hogy önök kormánypártként nyolc évig semmit nem tettek ebben a témában, mondhatnák azt is, hogy elfogadták a koalíciós partnerek játékszabályait, akik a kérdést szinte tabuként kezelték. Ezért volna helyénvaló egy széleskörű társadalmi vitát indítványozni a kérdésről, már csak azért is, hogy a többségi társadalom, amelynek tagjai nagyon elutasítóan állnak hozzá a témához, bár sok esetben nem is tudják, pontosan miről van szó, megértsék, a téma megnyitása nem Szlovákia ellen irányul. A mostani váratlan kezdeményezésük mindenesetre meglepetést váltott ki, még magán a párton belül is. Várható, hogy hamarosan az autonómiával kapcsolatban is konkrét javaslattal állnak elő?

Az autonómia kifejezés nem szerepel az MKP egyetlen dokumentumában sem.

Számíthatunk egy ilyen témájú javaslatra? Igen vagy nem?

Pártunk az önkormányzati formák kiteljesítését szeretné Szlovákiában, és ezt a témát felvállaltuk, és fel is fogjuk vállalni.

El tudná magyarázni a különbséget az autonómia és az ön által említett önkormányzati formák között?

Szeretném a figyelmébe ajánlani a politológiai szótárakat.

Köszönöm. Én azonban az Új Szó olvasói számára készítek interjút, és bízom benne, hogy őket méltónak tartja arra, hogy válaszoljon az előbbi kérdésre.

Nagyon nagy tisztelettel viseltetek az Új Szó olvasói iránt, és szeretném biztosítani őket arról, hogy az önkormányzati formák kiteljesítését a párt továbbra is fel fogja vállalni.

Duray Miklós azonban nem tagadja, ő híve az autonómiának, és ő a párt stratégiai alelnöke. Ebből arra lehet következtetni, hogy a párt stratégiája tartalmazni fogja azt?

Ön merész és nem reális következtetéseket von le bizonyos mediális megnyilvánulásokból.

Miben merészek és nem reálisak a következtetéseim?

Olyan kijelentéseket interpretál, amelyeknek az MKP dokumentumaihoz jelen pillanatban nincs közük.

Van egy politikus, aki nyilvánosan arról beszél, a perszonális autonómiát jó megoldásnak tartaná Szlovákia számára. Ez a politikus egy pártnak, amely ebben reálisan lépni tud, a stratégiai alelnöke. Ebből logikusan nem az következik, hogy ez az ember arra fog törekedni, hogy az elképzeléseit megvalósítsa?

A Magyar Koalíció Pártja dokumentumaiban azok a tézisek jelennek majd meg, amelyeket a párt megfelelő szervei jóváhagynak.

Az autonómiával kapcsolatban is?

Minden fontos kérdéssel kapcsolatban.

Miért ad mindig ilyen kitérő válaszokat? Fél konkrétan válaszolni?

Ez a legpontosabb válasz, ráadásul manipulatív kérdésekre ez egy helyénvaló válasz.

Mitől manipulatív a kérdésem?

Azért, mert az autonómia kifejezés vörös posztó Szlovákiában.

Az autonómia témája azonban jelenleg az itteni magyar közösségről szóló közbeszéd egyik legfontosabb eleme. Erről beszélnek a médiák, erről beszélnek az emberek. Az új pártstratégia előkészítésénél foglalkoznak majd a témával?

Sem a médiában, sem a közbeszédben megjelenő témákért nem vállalhatok felelősséget. Az autonómia kifejezés, sokadszor mondom önnek, nem szerepel a párt egyetlen dokumentumában sem.

Ön, a párt elnökeként, csak arról beszélhet, ami a párt dokumentumaiban szerepel?

Az MKP szerepvállalásáról kérdez, én ezzel összefüggésben válaszolok. A személyes véleményem egy más kérdés.

Megosztaná velünk?

Az MKP-nak 12 ezer tagja van, ez 12 ezer személyes véleményt jelent, ez tehát nem lényeges. A lényeges az, hogy miben tudunk megegyezni, és mi szerepel majd a párt dokumentumaiban.

Nem különös, hogy egy ilyen fontosságú kérdésben, mint az autonómia, az egyetlen szlovákiai magyar pártnak lényegében nincs álláspontja?

Nem tehetek arról, hogy nem ismeri ennek a kérdésnek az összefüggéseit a szlovák politikai gondolkodásban. A szlovák politikusok úgy érzik, hogy 1916-ben és 1920-ban becsapták őket, miután a csehek nem adtak nekik olyan önkormányzati jogokat, amiket elvártak. Ezért a szlovákok az autonómia kifejezést kezdték el használni – autonómiára törekedtek Hlinka óta mindig, végül is 1992-ig –, de ez alatt a szlovák politikai gondolkodás valójában a csehektől való elszakadást értette. Ez egy politikai torzulás, amelyet magyar politikusok nem tudnak kezelni, mert ezzel a szlovák politikai gondolkodásnak kell szembenéznie. Ezért kell vigyázni az autonómia kifejezéssel, a szinonimáit alkalmasabb használni.

De lényegileg ugyanarról van szó.

Az MKP az önkormányzati formák kiteljesítéséről beszél, és szerintem minden demokrata Szlovákiában megérti ezt.

Az önkormányzati formák kiterjesztése szerepel majd a párt készülő stratégiai dokumentumában?

Véleményem szerint igen, de erről is a párt megfelelő szervei fognak dönteni.

Mégis különös, hogy a párt elnöke nem fogalmaz meg véleményt erről a kérdésről. Miért?

Biztosíthatom önt, hogy a párt elnöke 1990 óta professzionálisan foglalkozott ezzel a témával is, és pontos elképzelései vannak.

Megosztaná őket az olvasókkal?

A párt dokumentumai fognak ezzel a kérdéssel foglalkozni, jelen pillanatban csak a személyes nézetemet mondhatnám el.

Ön a Magyar Koalíció Pártjának elnöke, így teljesen helyénvaló, sőt kívánatos, hogy a témáról személyes véleménye legyen, amely mellett ki mer állni.

Látom, hogy ön nem olvasta a kilencvenes években írt könyveimet, ott pontosan szerepelnek az elképzeléseim.

Akkor most miért nem beszél róluk?

Mert erről nem a sajtó szintjén kell beszélni, hanem komoly dokumentumokban.

De hiszen a sajtó által a választóival kommunikál.

A választóimat nagyon tisztelem.

Akkor miért nem hajlandó konkrétumot mondani nekik?

Mert ön nem érti meg, hogy ez egy olyan kérdéskör, amelyet korlátozott terjedelemben nem lehet pontosan kifejteni. Már az a tény, hogy önkormányzati rendszerek kombinációjáról beszélünk, mutatja, hogy az oktatásügy, a kultúra, a nyelvhasználat, a szülőföld fejlesztésének gazdasági és szociális lehetőségeit és az identitás megőrzésének kérdéseit kell a 21. század szintjén újrafogalmazni.

Akkor beszéljünk róla bővebben.

A párt dokumentumában megtalálja majd ezt is.

Rendben van, váltsunk. Az utóbbi hetekben Duray Miklós és Bugár Béla a médián keresztül üzengetnek egymásnak. Mit szól ehhez?

Sajnálatosnak tartom. Többször elmondtam már, hogy úgy érzem, nem viselkednek felnőtt politikushoz méltóan. Nem erre kaptak mandátumot a választóktól sem ők, sem az MKP, ezért ezúton is szeretném felhívni a figyelmüket felelősségükre.

Ön szerint mik Duray Miklós indítékai? Előbb mond valamit, majd bocsánatot kér érte, aztán az első kérdésre újra megerősíti. Miért csinálja ezt?

Duray Miklós állított egy dolgot a médiában, pontosabban kettőt, ha a rimaszombati járási konferenciával kapcsolatos kijelentéseit is ide soroljuk; mindkettő hiba volt, és ezt a kérdést rendeztük. Bugár Béla három problémás témát nyitott meg nyilvánosan. Az első az volt, hogy az MKP radikalizálódni fog, amit azután átvett a szlovák és a cseh média is. A második problematikus kijelentése az országos tanács júniusi ülésével volt kapcsolatos, melyről úgy nyilatkozott az igazságnak nem megfelelő dolgokat, hogy nem is vett részt rajta. Végül, újra és újra visszatér kijelentéséhez, miszerint őt a tisztújító kongresszuson nem tisztességes politikai küzdelemben váltották le. Egyik állítása sem igaz. Biztosítani szeretném önt és az Új Szó minden kedves olvasóját, hogy a komáromi kongresszuson mindenki nagyon pontosan tudta, miről szavaz, titkosan szavazott, és a véleményét mondta el a szavazásával. Nem szabad sértegetnünk egymást a médiában.

Ezt szóvá tette Bugárnak?

Igen. Most először teszem nyilvánosan is, és most is csak azért, mert Bugár Béla médianyilatkozataival rákényszerít erre. A választóink felelősségteljes politizálást várnak el tőlünk, erre szeretnék apellálni most is. Szerintem Bugár Bélától is azt várják, hogy végre tegye túl magát a kongresszus okozta csalódáson.

Duray Miklós kijelentésével kapcsolatban is nyilvános magyarázkodásra kényszerült, miután a stratégiai alelnök azt mondta Bugár Béláról, hogy egy volt titkosszolgálati ügynök indította el politikai karrierjében. Ekkor sajtótájékoztatót hívott össze, ahol a párt elnökeként elhatárolódott ettől a kijelentéstől. Egy másik esetben Duray nyilvánosan bocsánatot is kért egy kijelentéséért. Egy nem régi interjúban azonban mindkét kijelentést megismételte.

Amit én tettem, helyes volt. A pártban ezt a kérdést lezártuk, Duray ez ügyben hibát követett el.

Felelősségre lesz vonva?

Ezt a kérdést lezártuk.

Duray azonban megismételte az állításait.

A párt jelentős személyiségei közt két személy van, aki az elmúlt hetekben helytelenül nyilvánult meg a sajtóban, Duray Miklós és Bugár Béla. Mindkettőjüktől felelős politizálást várok el magam is, és a szlovákiai magyar közösség is. Az ő személyes vitáik terhesek a párt és a közösség számára, és energiákat vonnak el más, hasznosabb tevékenységektől.

Számíthatnak konkrét lépésekre is? Ellenkező esetben megtörténhet, hogy megismétlődik a helyzet.

Bugár Bélától és Duray Miklóstól is felnőtt politizálást és felelősségteljes hozzáállást várok. Látniuk kell, hogy ezzel a kakaskodással önmaguknak is ártanak.

Ön szerint ez elegendő?

Ha a negatív mediális megnyilvánulások ezzel le tudnak állni, akkor igen.

És le fognak állni? Éppen ez a kérdés lényege.

Ha felnőtt emberként és felelősségteljesen viselkednek, és betartják, amit a választóknak ígértek, akkor le tudjuk zárni ezt a helyzetet.

Szó lesz erről a párt legközelebbi elnökségi ülésén?

A párt elnökségi üléseit mindig egy elemzéssel kezdjük, amely az utolsó ülés óta eltelt időszakot foglalja össze. Vélhetően érinteni fogjuk ezeket a kérdéseket.

Ön fogja megnyitni őket?

A politikai felvezető elemzésemben vélhetően nem tudom majd megkerülni őket.

Kívülről nézve az elnökváltás mintha olyan indulatokat szabadított volna fel a pártban, amelyekről eddig nem tudtunk.

Igen, voltak feszültségek a pártban, és a kongresszus óta is vannak olyanok, akik nem tudják kezelni magukban, ami történt. Ez helytelen. Egy demokratának el kell fogadnia a demokratikus döntést.

Az indulatok felszabadulásához, a „szennyes kiteregetéséhez” azonban talán Ön is hozzájárult, hiszen az elnökválasztási kampány finisében egy addig hivatalosan meg nem fogalmazott állítást vetett be (Bugár Béla és Világi Oszkár összekötését – a szerk. megj.), amelyet azóta sem támasztott alá konkrétumokkal senki.

Dehogynem. A pártban mindenki tudott ezekről a dolgokról. Naivitás azt hinni, hogy a kongresszus küldöttei csak valamiféle suttogó propaganda alapján döntöttek. A pártban ez feszültséget okozott már régebbtől, a kongresszus ezt a kérdést megoldotta, ezért nincs értelme visszatérni rá.

Tehát most már kimondja nyíltan, hogy az ön által említett embereket – Simon Zsolt, Gyurovszky László és Bastrnák Tibor – Világi Oszkár irányította?

Gyurovszky László egy nagyon jó állást kapott, miután elment a politikából, és azt hiszem, hogy ez rendben van. Mindenütt a világban, ahol demokrácia működik, probléma lehet, ha a politikai és gazdasági szférában aktív emberek az egészségesnél erőteljesebb módon tudják befolyásolni egymást. Amit mondtam, igaz volt. Mindig annyit mondok el a nyilvánosság előtt, amennyit az ügy érdekében pozitívnak és fontosnak tartok, és miután ezt a kérdést a kongresszus egyértelműen megoldotta, nincs értelme visszatérni az egyéb összefüggésekhez.

Viszont ez a bizonyos állítás elég komoly dolgokat vet fel. Ezek szerint tudomása van olyan konkrét esetekről, amikor az említettek közül bárki olyan döntést hozott, amelyből Világinak egyenes haszna származhatott?

Harmadszor mondom, hogy ezt a kérdést a kongresszus megoldotta, és nincs értelme visszatérni hozzá.

Az elmúlt időszakban azonban az MKP négy minisztere közül kettő az említettek között szerepelt, így állítása alapvetően érinti a párt előző négy évi tevékenységét. Ezért azt gondolom, nem elég annyival elintézni a kérdést, hogy a kongresszussal lezártuk.

Az MKP jelenlegi vezető struktúráiban ilyen probléma nincs.

Ezek szerint azzal rendeződött a dolog, hogy ezek az emberek távoztak az első vonalból?

A párt kongresszusa rendezte ezt a kérdést.

Úgy tűnt, a vezetőváltás önt is megviselte, legalábbis így értékelném az akkori megnyilvánulásait, beleértve a kiadónk által készíttetett közvélemény-kutatás kapcsán intézett beadványát a legfőbb ügyészhez. Ebben követelte, vizsgálják meg, nem sértettük-e meg az adatvédelmi törvényt, amikor arról készítettünk felmérést, a magyar választók kit látnának szívesen az MKP élén, amire a többség Bugárt nevezte meg. De említhetnénk az újságírókhoz intézett kérését is, hogy ne kérdezzék kényes témákról Duray Miklóst. Hogyan látja ma az akkori viselkedését?

Soha nem állítottam, hogy nem követtem el hibákat. Ami azonban a kongresszust követő, az új vezetés elleni médiakampányt illeti, merem állítani, hogy a közép-európai térségben ilyen az elmúlt húsz évben nem volt. Nem tartottam korrektnek, most sem tartom annak. Ajánlom az Új Szó figyelmébe a honlapjukon található szavazást arról a kérdésről, hogy az emberek bizakodva vagy kételyekkel tekintenek-e az én tevékenységem elé. Én mindig is szolgálni akartam és szolgálni fogok. A pártnak is erről kell szólnia, nem pedig személyes sértődöttségekről.

Ami a precedens nélküli médiakampány emlegetését illeti, kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit Robert Fico csinál az utóbbi napokban, amikor ahelyett, hogy magát a problémát orvosolná, az azt kritizáló újságírókra támad.

Semmi közöm Robert Fico fóbiáihoz.

Akkor miért támadja a médiákat? Nekünk az a dolgunk, hogy kritikusak legyünk.

Nem támadom a médiákat. Csak azt mondtam, ha bárki megnézi, ahogy áprilisban a média az MKP új vezetése irányában megnyilvánult anélkül, hogy ez a vezetés még bármilyen lépést tett volna, egyet kell, hogy értsen velem abban, hogy ami történt, precedens nélküli. Ahogyan az is precedens nélküli, hogy ezt az új vezetést fizetett hirdetésben kellett bemutatnunk az Új Szó olvasóinak.

Robert Fico is precedens nélküli magatartásról beszél a média részéről.

Elhatárolódom ettől a párhuzamtól.

Jelenleg mi történik az MKP berkeiben?

Szabadságon vagyunk, naponta csak a politikai szolgálattal megbízott elnökségi tag tart ügyeletet. Mivel elég igényes volt a tavaszi időszak, úgy egyeztünk meg a párt elnökségében, hogy július elejétől augusztus végéig politikai szabadságot tartunk. Egyébként ezzel a többi politikai párt is így van.

Mik lesznek az első lépések?

Elemezni fogjuk az eddigi lépéseket. Készül a párt új honlapja, a párt újságjának újabb száma, amely Szent István napja alkalmából jelenik meg, s egyébként az aznapi Új Szóval is kézhez kapják az olvasók. Készítjük az első politikai lépéseinket – szeptember elsején a kis MÁÉRT-nek (Magyar Állandó Értekezlet – a szerk. megj.) vagyunk a házigazdái, szeptember 8-án pedig a Selye János Egyetemen háromszáz MKP-s tisztségviselő számára készítünk egy képzést, amellyel egy előadássorozatot szeretnénk elindítani. Ezt a fajta tevékenységet – a párt vezető embereinek politológiai és politikai képzését – alábecsültük az előző időszakban. Augusztus 19-én pedig meghívásunkra Szlovákiába látogat Sólyom László köztársasági elnök. Terveink szerint az ősszel megalakulhat a Dél-Szlovákiai Vállalkozók Szövetsége is.

Készül már a párt új stratégiai programja?

A struktúrája nagyjából készen van, létrejöttek a szakmai tanácsok. Az ő feladatuk, hogy a szlovákiai magyar társadalommal karöltve, a nyilvános vitákat is tekintetbe véve, megtöltsék tartalommal ezt a dokumentumot. Szeptemberben beindul ez a folyamat is. Tárgyaltunk a Magyar Tudományos Akadémia szakértőivel, felajánlotta támogatását a Professzorok Batthyány köre, és számolunk a Fórum Intézet és a Selye János Egyetem szakembereinek segítségével is.

Ennek a vezetése Duray Miklós feladata?

Nem, hanem az elnökségé. Minden szakmai tanács, illetve bizottság definiálni fogja azokat a témákat, problémákat, amelyeket a legfontosabbnak tart, s a folyamatot az elnökség koordinálja.

Duray Miklósnak ebben mi a feladata?

A tizenegy közül az egyik szakmai tanácsot koordinálja.

Akkor mitől stratégiai alelnök?

Van nyolc alelnökünk, mindegyik felel valamiért.

Ő konkrétan a stratégiáért.

Ő felel azokért a témákért is, amelyeket a pártnak kiemelt jelentőségűként kell kezelnie. Ilyen például az, hogyan változik meg a szülőföldünk struktúrája, milyenek a globalizációs hatások, mit tehetünk azért, hogy a fiatal generációt megtartsuk a szülőföldünkön, milyenek az egyes régiók strukturális problémái, és folytathatnám.

Hogyan delegáltak tagokat ezekbe a tanácsokba?

Az alapszabály értelmében a járásoknak lehetőségük volt rá, hogy minden szakmai tanácsba küldjenek jelölteket, ugyanakkor a szakmai alelnöknek joga van meghívnia bárkit szakemberként.

Mikorra kell elkészülnie a stratégiai programnak?

Feltételezem, hogy jövőre, de minden attól fog függni, hogy mennyire tudunk majd tisztába jönni azokkal a kérdésekkel, amelyeket fontosnak tartunk. A Fidesz vagy az MSZP stratégiai dokumentumai is több évig készültek.

Mit tart az elkövetkező időszak legfontosabb feladatának?

A szlovákiai magyar közösség előtt álló kihívásokat kell definiálnunk, és ezekre megoldásokat keresnünk. Mindig is hangsúlyoztam, hogy a párt nem cél, hanem eszköz. Ennek a pártnak szolgálnia kell közösségi céljainkat. Ezen belül megnézzük, hogy a párt struktúrái mennyire felelnek meg azoknak az elvárásoknak, amelyeknek egy modern, jól működő pártnak meg kell felelniük. A legmodernebb – online – módon szeretnénk működtetni a pártot, ezért a nyáron számítógépeket vásároltunk az összes járási irodába, leteszteljük a járási titkárokat, hogyan tudnak számítógépen dolgozni.

Erre valóban szükség van?

Nem a legjobb állapotban lévő pártot örököltem.

Mit értsünk ez alatt?

Ez a párt belső problémája, de bizony voltak olyan járási titkáraink, akik nem tudták kezelni a számítógépet. A számítógépnek és a világhálónak pedig kulcsszerepe lesz a párt működtetésében. Némely járási iroda nem megfelelő körülmények közt működött, a pártigazgató e hónap folyamán járja végig az összeset, és felméri az állapotukat. Ha nincsenek jó körülmények, nem várhatunk érdemi munkát. Azt szeretném, ha ez a párt megfelelne a 21. századi követelményeknek, egy szimpatikus és nyitott párt lenne, s így szolgálná a közösséget.

Ami a párt ideológiai irányultságát illeti, várható itt is változás? Érzékelhetők bizonyos elmozdulási kísérletek balra.

Azt hiszem, ez félreértés. A szociális piacgazdaság eszmerendszerét nem baloldali pártok fogalmazták meg, hanem a klasszikus kereszténydemokrata pártok. Azt tapasztaltuk az emberekkel való dialógus során, hogy főleg a szegényebb régióikban élők úgy érezték, ez a párt túlságosan jobboldalivá vált. Nem teszünk semmi mást, csak visszatérünk a klasszikus kereszténydemokrácia elveihez, tehát marad a jobbközép orientáció, csak erősebb hangsúlyt kapnak a szociális kérdések.

Vajon nem azért van ez, mert a Smer egekig szökő preferenciái alapján úgy látják, jobboldali témákkal ma nem lehet Szlovákiában labdába rúgni?

Nem. Amint azt több alkalommal is elmondtuk, az elmúlt hónapokban újra végigjártuk a dél-szlovákiai járásokat. Azt tapasztaltuk, hogy az emberek Lévától keletre kritikusabban viseltetnek a volt kormány szociális lépéseivel kapcsolatban, mint a nyugat-szlovákiai régióban. Ez logikus is, hiszen más körülmények között élnek, ott sokkal nagyobb a munkanélküliség, mélyebbek a strukturális problémák. Az ő gondjaikra némileg más súlypontokat igénylő megoldási lehetőségeket kell megfogalmazni, mint az a nyugat-szlovákiai régió esetében időszerű. Leegyszerűsítve a dolgot: amíg keleten a „munkahelyet mindenáron” szlogen a meghatározó, nyugaton már a „minőségibb élet, minőségibb munkalehetőségek” kérés a hangsúlyosabb. Amikor tehát jobban felvállaljuk a szociális témákra való odafigyelést, elsősorban a Közép- és Kelet-Szlovákiában megfogalmazott igényeknek teszünk eleget.