Minden születésnapja a rendszerváltást idézi

Tóth LajosCsuport István felvételeA napokban 65 éves iskolaalapító, Tóth Lajos egykor a mai Pázmány Péter Magyar Tannyelvű Alapiskolában tanított Vágsellyén. Amikor 1966-ban létrehozta a Vörösmarty klubot, jobbnál jobb előadókat vonzott Vágsellyére. Ténykedését az akkori rendszer kiszolgálói nem nézték jó szemmel. 1989-ben az ő születésnapján alakult meg a Független Magyar Kezdeményezés.

Milyen előzményei voltak, hogyan jött létre az a különös, ötvenedik születésnap, amely után jelentősen felgyorsultak az események az ország életében?

Már 1989 tavaszán fontolgattam, hogy ősszel baráti körben, egy értelmiségi összejövetel keretében ünneplem meg születésem kerek évfordulóját. Ekkora már rendőrségi meghurcoltatással és megfélemlítéssel igyekeztek lelkileg meggyötörni – de kemény fából faragtak. Elvittek a lakásomról, megfenyegettek, majd fizikailag is bántalmaztak. Mégis elmentem Pozsonyba, Budapestre, Somorjára megtárgyalni a programban szerepelő személyiségekkel a szervezési teendőket. Varga Sándor történész az 1960-as évek csehszlovákiai magyar klubmozgalmáról, Molnár Imre a csehszlovákiai magyar értelmiség útjáról tartott előadást. Turczel Lajos az 1945 utáni csehszlovákiai magyar tudományos életet, Szarka László a magyar-csehszlovák államközi kapcsolatok kisebbségi kérdéseit boncolgatta. Popély Gyula, Balla Kálmán, Tóth Károly, Szabó Rezső és Sándor Eleonóra voltak a november 18-i Csehszlovákiai Magyar Értelmiségi Lét elnevezésű tudományos tanácskozás további előadói. Emlékezetes marad Németh Imre, Szvorák Kati és a Ghymes zenekar műsora, melyen születésnapomon köszöntöttek. Máig tisztelettel gondolok a rendezvény résztvevőire, akiknek volt bátorságuk mellém állni. Lozsi Lajos – aki mindig vállalta értem, értünk a kockázatot – volt akkor Vágsellye egyetlen szállodájának vezetője. Tőle tudom, hogy rendezvényünk előtt a titkosrendőrség a helységbe beszerelte a lehallgató készülékeket. A baráti találkozót eredetileg két napra terveztük a Centrál Kávéházban. Lozsi azonban figyelmeztetett, hogy 18-án 21 órakor feloszlatnak bennünket. A kerületi rendőrparancsnokság tagjai Vágsellyén tartottak készültséget, de a prágai eseményeknek köszönhetően nem tartóztattak le bennünket.

Hogyan tekint vissza most arra az időszakra, illetve az azóta történtekre?

Keserűen gondolok az elmúlt tizenöt év alatt szétforgácsolódott baráti közösségekre. Akkor, ott 1989. november 18-án egy asztalnál egy gondolat, egy sorsközösség képviselőiként, azonos jövőszemlélettel rendelkeztünk. Egyfajta közös, követendő értékrend létrehozását szorgalmaztuk az illegális értelmiségi találkozón. Sajnos, egy-két év leforgása alatt ezt a közösséget szétszabdalta a politika. Évtizedes barátságok, családok, kapcsolatok mentek tönkre. Olyan érzésem van, hogy a politikai elképzelések jelentős részét a másik elleni gyűlölet motiválta.