Michelangelo lelke Új-Zélandon

CSEHY ZOLTÁN

Mi tagadás, az új-zélandi klasszikus zenéről keveset tudok: Garreth Farr néhány tényleg ütős ütőskompozícióján kívül más nem is jut eszembe. És most itt van Jack Body új CD-je, a Poems of Love and War (A szerelem és a háború versei). Már a cím is jelzi a zeneszerző költői beállítottságát, a zene és a szöveg egységként való kezelésének evidenciáját.

A CD legkülönösebb része a Michelangelo-szonettekre írt zenei meditációk sorozata. A hét szonett körüli zenei sertepertélés felettébb tapintatosan járja körül a szerelem kérdéskörét, az érzéki vágyak és a transzcendencia összekapcsolásának lehetőségeit. A szobrászi szigorral megformált versek neoplatonista szövegcsapdáiba könnyű belesétálni, ám nehéz épségben kihozni onnan magát a vágyakozó testet. A zene virtuális teste a szellem és az akarat pólusai között tévelyeg. Ezt jól mutatja a S’un casto amor... kezdetű, Tommaso de’Cavalierihez írt szonett zenei megtestesülése is. E szonettet Henry Thode az itáliai költészet egyik csúcspontjának tartotta, s joggal: bámulatos hajlékonysága, illékony verselése bravúrosan természetes, a tűz sziporkázása és a lélekké absztrahált test emelkedése az istenség örök megfoghatatlanságáig pedig olyan ívet jár be, amilyet költői szöveg korábban még soha. Body a testre is figyel: a Passa per gli occhi... kezdetű szonett pontosan az érzékiség kiirthatatlan ereje miatt kárhoztatott testre összpontosít. Az eleven vágyaktól a kővé vált, önmagába kövült tökéletes test képéig jutunk. A hegedűre és vonósokra komponált meditáció lényegében lélektervezés, Michelangelo lelkének zenei megkonstruálása kíván lenni. Az ázsiai zenei hatásokra fogékony zeneszerző Alley című operájából három ária hangzik el: a színpadi mű Rewi Alley életéről szóló portréopera, melynek kerettörténete az, hogy az öreg és az ifjú Alley – az új-zélandi író, aki a kínai kommunista mozgalomnak szentelte élete jelentős részét – a kínai mitológia haláldémonának jelenlétében viszszaemlékezik pályájára. A nem különösebben fantáziadús zenei szövet nagyon hamar szétszálazódik, a három részlet kevés ahhoz, hogy a műről határozott vélemény alakulhasson ki. Ugyancsak politikai hátterű, ám feszesebb kompozíciójú a My Name is Mok Bhon (A nevem Mok Bhon) című alkotás, mely egy kambodzsai vörös khmerek okozta népirtás tragédiájának élő emlékezetét idézi. A zenei megformálás egzotikumát a kambodzsai zenei elemek testesítik meg: egzotikus hangzások, rituális jellegű gesztusok enyhítik a mű megcélzott patetizmusát. A jávai gamelánzene bűvöletében fogant a Palaran: Poems of Love and War című opus. A palaran a szólóénekesre utal, aki arra hivatott, hogy jelezze a zenei változásokat. A jávai énekelt költészet mitikus világa elevenedik itt meg a háború és a szerelem tematikus keretei között.

A CD tartalmaz még egy művet: a Poems of Solitary Delights (A magányos élvezetek versei) című kompozíció hol kántáló, hol beszélő narrátora Tacsibana Akermi japán verseiből vett motívumokat helyez el a mű zenei mintázata mögé, melyek merészen és titokzatosan sejlenek át a mű szövetén. És Body épp az átsejlésekben a legjobb.

Jack Body: Poems of Love and War. Naxos, 2014.